Király Gábor a meccs közepére melegedett be igazán, egyik gólról sem tehetett, viszont több nagy védése is volt. De Bryne szabadrúgásánál ujjheggyel ért bele a labdába, meg is sérült, de bravúr volt, aztán Mertens közeli lövését védte csodásan.

Lang Ádám Fiola Attila posztját kapta ezúttal, a jobb oldalon Hazarddal kellett nagyot küzdenie, és noha néhányszor sikerült jól tisztáznia, mindegyik gólban benne volt. Az első gólnál ő szabálytalankodott, majd a másik három gól is az ő oldaláról érkezett. Nem az ő meccse volt.

Guzmics Richárd bár hibákkal, de magabiztosan játszott az Eb-n, igazi vezérként játszott a védelem közepén. Egészen mostanáig. Az első gólnál mintha ő hagyta volna magára Alderweireldet, majd később is úgy tűnt, hogy zavarba hozható, főleg a 3. és a 4. gólnál mindenféle meggyőződés nélkül, szemmel követte le a támadásokat.

Nagy visszatérő lehetett volna Juhász Roland, akit kedves szavakkal fogadott a belga szurkolók egy része. Most megint az övé volt a légtér, akár a portugálok ellen, és noha az első gólt pont fejesből kaptuk, és a védőtársakkal együtt félreértették egymást, később ő volt a biztosabb pont a védelemben. Ha a gólhelyzetét is belövi, a meccs hőse lehetett volna, de nem volt szerencséje, a labda centikkel a hosszú mellé ment.

Kádár Tamás nem játszott a portugálok ellen, és most igyekezett visszarázódni, folytatni eddigi jó teljesítményét. Ez csak nagyjából sikerült, játszott már ennél sokkal jobban is ezen az Európa-bajnokságon. Amit a számlájára írhatunk, hogy az ő oldalán nem tudták olyan könnyedén átfolyatni a támadásokat, mint a másik oldalon.

Először láttam Nagy Ádámot fogcsikorgatva játszani, kellett is az agresszió, mivel valakinek pótolnia kellett a kieső Kleinheislert és a ma kicsit gyengébb napot kifogó Gera Zoltánt. Nagy ütközött, odalépett ha kellett, és sokszor kellett. Sajnos arról már nem ő tehet, hogy az amúgy még nála sem sokkal nagyobb Hazardról is könnyen lepattant. Ezek a harcok aztán felőrölték az erejét, másra már nem futotta tőle.  

Gera Zoltán félidei cseréje kicsit meglepett, mert bár tényleg nem játszott jól, de nem lógott ki semmilyen értelemben a nagy átlagból. Cseréje Elek Ákos volt, tőle egy megindulást láttunk és egy lövést, ami jóval több is volt, mint amit Gera mutatott.

Dzsudzsák Balázs volt a csapat egyik legjobbja, arra mondjuk fogadni mertem volna, hogy még egyszer nem lesz annyi szerencséje, mint a portugálok ellen, de a javára írhatjuk, hogy ugyanazokat a helyzeteket megint megcsinálta, csak most nem lett ezekből gól, sőt, kaput eltaláló lövés se nagyon. 

A magyar válogatott legjobbja holtversenyben Lovrencsics Gergő volt. Hogy a lövéséből nem lett gól, az kapitális pech, de amennyit harcolt, és amekkora motivációval játszott, az egész csapata előnyére vált. Kár, hogy ez nem volt túl ragadós. Jó eséllyel fel is került a neve néhány klubvezető noteszébe.

A meccs másik legjobb magyarja Szalai Ádám volt, aki vita nélkül vált volna a meccs emberévé, ha sikerül öt méterről fordulásból nem a kapu fölé, hanem valamelyik sarkába rúgni a labdát. Az nagyobb helyzet volt, mint akár Eleké, akár Juhászé, vagy akár Lovrencsics lövése. Ennek ellenére minden elismerést megérdemel, én életemben nem láttam még ennyit küzdeni magyar focistát, mint amennyit őt, jól is játszotta meg a labdákat, szembetűnő, hogy meccsről meccsre mennyit fejlődik. Irány vissza a Bundesliga!

Nagy meglepetés volt, hogy Pintér Ádám a kezdőbe került, de ez a tény szerintem őt még jobban meglepte. Kleinheisler szerencsétlen sérülése miatt kellett volna váratlanul gyorsan felpörögnie, és sajnos azt láttuk, ez nem nagyon sikerült neki. Teljesen idegenül mozgott abban a pozícióban, és nem is nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel. Nikolics cserélte, de változást már ő sem tudott a meccsbe vinni.

Gera Zoltán cseréje Elek Ákos volt. Miután az első félidőben gyakran úgy tűnt, mintha egyáltalán nem lenne középpálya, nem volt véletlen, hogy Storck szűrőnek beküldte, abban a tudatban, hogy Elek  képes a váratlan megindulásokra is. Ebből fel is mutatott valamit, csak most Dzsudzsák nem érkezett vele az ellenfél 16-osához, mint annak idején a finnek ellen. Volt egy nagy lövése is, amit Courtois védett bravúrral. 

Nikolics mellett Böde Dániel állt még be az utolsó percekre, amikor már minden mindegy volt. Sajnos a lehetőségek végtelen tárháza közül a legrosszabb verzió jött be, és a végén már velük a pályán a belgák nagyon megszórták a magyar válogatottat.