A korábban a Ferencvárosnál, a Pécsnél és a Zalaegerszegnél is dolgozó Nagy Tamás edző Facebook-oldalára írt egy hosszabb bejegyzést, melyben eléggé önkritikusan szól a magyar edzői szakmáról, és elismerően arról, amit Dárdai Pál és Bernd Storck elért a válogatottal. Itthon szokatlan őszinteséggel jellemzi a magyar edzői szakmában uralkodó állapotokat. 

Arról ír, hogy az Európa-bajnokság alatt a válogatottnál több játékos is elhagyta a komfortzónáját, letisztult, precíz, egyénieskedést és taktikai fegyelmezetlenséget nélkülöző csapatjátékot produkálták, és kialakult egy igazi közösség. 

Igenis, minden tiszteletem a stábé! Tiszteletem azért, mert a két kapitány nem engedte befolyás alatt tartani magukat, mert senki támadása, kétkedése nem zökkentette ki őket, mert nem tehették velük azt, amit érzelem és következménymentesen megtennének, megtettek volna velünk, ha a saját utunkat akarjuk járni, a saját elképzeléseink szerint szeretnénk dönteni

– írja Nagy. 

Ezután tér rá a magyar szakmára, és megjegyzi, hogy „bántóan gyengék vagyunk”. 

Meggyőződésem, hogy a mi gyengeségünk többek között abban van, hogy könnyen válunk hitetlenné, frusztrálttá és negatívvá. Lehúz minket a közeg, és ha ellenállunk, úgy eltüntetnek, ahogy kell. Nem merünk kiszállni valamiből, amiről pontosan tudjuk, hogy nem fog működni, de csak erőlködünk, kapaszkodunk, hogy megkaphassuk a pénzünket, mert nagyon kevés kivétellel, MEGÉLHETÉSI EDZŐK vagyunk! Mi vagyunk a saját magunk sorsának jobbá válásának ellenségei is! Pedig tehetségesek vagyunk!

Szerinte az is baj, hogy ebben a közegben nem tisztelik egymást, és ha valami nem sikerül, akkor a legtöbben mindig mást hibáztatnak, és sok embernek az önértékeléssel is gondja van.

Irigylem Dárdai Palit, Bernd Storckot, a szakmai identitásuk megőrzéséért. Köszönet érte, hogy visszaadták az emberek hitét! Nem azzal többek csak, amit szakmából tudnak, hanem legfőképpen azzal, ahogy gondolkodnak! 

– teszi hozzá. A teljes szöveg itt olvasható.