Aki már hallotta, biztos, hogy a hatása alá került. Az egyre gyorsuló tapsból, és a rá felelő csatakiáltásból álló szurkolás az Európa-bajnokság egyik slágere.

Itthon sokan magyar találmánynak gondolják, mert a mi szurkolóink előadásában találkoztak vele először, a világ viking csatakiáltásként ismeri, az izlandi közönség jóvoltából.

Az élmény mindkét esetben egyformán lenyűgöző, olyan mintha a We will rock you-t keresztezték volna a Haka nevű maori harci tánccal.

Mielőtt folytatnánk, oszlassuk el gyorsan azt a sebesen terjedő félreértést, hogy tőlünk ered a dolog. Golyóstoll, hologram, C-vitamin, nem lehet minden a miénk. Az izlandi válogatott szurkolói már a torna selejtezői alatt is rendszeresen előadták, például ezen a 2015 őszi, Lettország elleni mérkőzésen. 

Bár a szurkolás az Eb korábbi meccsein is rendszeresen felhangzott, amikor Izland játszott, az angolok megverését követően vált világhírűvé. Ezért:

Ezen cikk írása közben a meccslátogató kollégák egyre mélyebbre ástak a múltban, és elő-elő jöttek azok az emlékek (2014, Diósgyőr), amelyek a távoli múltba vezetnek, és olybá tűnik, már a 90-es években is látható, hallható volt magyar stadionokban ez a típusú szurkolás, de válogatott meccsről nincs ilyen emlék (tehát taps és hozzá a csatakiáltás). 

Így arra a kérdésre, hogy az Eb-n lévő magyar szurkolók honnan vették, valószínűbb az a válasz, hogy mivel a két ország egy csoportban volt a tornán, az izlandiaktól láthatták. 

De az izlandiak sem maguktól ennyire vikingek. A csatakiáltásukat ugyanis Skóciában találták.

2014-ben az izlandi Stjarnan a skót Motherwell FC csapatával játszott az Európa-ligában. A vendégek szurkolóit lenyűgözte a helyiek egyik műsorszáma, amely pár évvel korábban vált népszerűvé a Fir Park lelátóin. Így szól egy 2013-as felvételen:

A Stjarnan Ezüstkanalak  elnevezésű szurkolói csoportja - Reykjavík se egy bedőlt bányaváros - lecsapott a rigmusra és hazavitte, majd a válogatott mérkőzéseken megismertette a többi szurkolóval, akiknek tetszett. Az Eb-selejtezők alatt aztán rendszeressé vált, a tornán pedig megismerhette a nagyvilág.

Arra a kérdésre, hogy a Motherwell drukkerei is plagizáltak-e valahonnan (esetleg a Megyeri útról jutott át hozzájuk), vagy ők az igazi szerzők, csak a szurkolói dalok Kodály Zoltánja adhatna biztos választ.

A dolog addig egyértelmű - ez a fenti videó címéből is kiderül -, hogy az alap a When I was young (Amikor fiatal voltam) című réges-régi ír gyerekdal szövege, pontosabban annak múltszázad elején megjelenő angol gúnyváltozata (a Pápát és az IRA-t szidja).

Kicsit nehéz elhinni, de ebből indult minden:

Ez párosult 1980-ban egy új dallammal, a Piranhas nevű angol ska-punk együttes Tom Harks című számából:

És a kettőből lett ez, és vált igen népszerűvé a brit stadionokban, eredeti és riválisokra szabott szövegű verziókban egyaránt. 

Aztán valahogy belekerült egy artikulátlanul felelgető kiáltás a refrénbe, ahogy az itt szimpatikus brit fiatalok előadásában hallható (2007-ből):

Az evolúció tehát úgy nézett ki, hogy egy gyerekdal előbb lecserélte a szövegét, aztán a dallamát, majd megvariálták a refrént egy üvöltéssel, végül mindent kidobtak, csak az üvöltést nem, meg talán valami a ritmusból. Ehhez jött még valamikor nem túl rég egy kis Spárta, és helyben is vagyunk.