A Wales-Belgium negyeddöntő jobban nem is kezdődhetett volna a belgáknak - gyors gól, ahogy ellenünk -, aztán elveszítették a fonalat.

A belga kapitány, Marc Wilmots azt mondta a meccs után, hogy a stratégia jó volt, de hiába igyekezett kézzel-lábbal azt mutatni a vonal mellől, hogy ne lépjenek vissza 15 méterrel a védekezésben, mert így területet adnak a riválisnak.

„Nincs annyira rutinos csapatom, amelyik ezt magától észlelte volna. 23 éves védelemmel álltam fel. Ez az én hibám” - magyarázta.

Arra azonban nincs magyarázat, hogy a négy összekapaszkodó walesi mozgását miért nem tudták követni, hiszen ahhoz nem rutin kell, hanem összpontosítás. Ez a formáció hozta az első walesi gólt.

Arra még inkább nincs magyarázat, hogy a 25 éves Kevin de Bruyne, aki hátrament az első walesi gólnál, miért tett egy lépést kapusa felé, amivel Courtois-t is összezavarhatta a védésben. Neki a kapufa kellett volna maradnia. 

Erre szokták azt mondani, hogy minden pillanatban figyelni kell, még a legrutinszerűbb megmozdulásoknál is.

Mert ha a City légiósa a kapufa mellett marad, most úgy emlékeznénk rá, hogy az irányítás mellett milyen tökéletesen kivette a részét a védekezésből is, milyen fontos pillanatban mentett. Mert ha a helyén marad, épp őt találta volna el a labda. 

Nyilván nem őt kiáltják ki majd bűnbaknak, de ha majd az érintett visszanézi ezt a meccset és elemzi, nem lesz könnyű választ adnia a kérdésre, mi volt a terve azzal a sasszéval.