Felkészülési meccset játszott a Mezőkövesd, amelynek edzőjét, a volt válogatott kapitányt, Pintér Attilát a Haon.hu-nak sikerült kifaggatnia az Eb-s szereplésünkről.

Pintér Attila, akinek a Mezőkövesd feljutásával hatalmas kő esett le a szívéről, elvileg felszabadultan nyilatkozhat, miután a válogatottal megvolt a bűn (1-2 az északírek ellen) majd a bűnhődés (kirúgás), most a megbocsátás szakaszában vagyunk (sikeres Eb). Vagyis lennénk, de kutya nehéz dolog ez. Emlékeznek például a sírós nyilatkozatára, amelyet az NB II. második helyezése után, a feljutásnál adott? Nem? Tessék, megnézni, aztán folytatjuk.

Bónusz, hogy az M4 riportere tényleg képes volt úgy elkészíteni az interjút, hogy végig a bajnoki címről kérdezgette Pintért, holott az ezüsttel lett meg a feljutás, de ezen ne akadjunk ki, ugorjunk egy hónapot.

Azt nem tudom, hogy a Haon újságírói végül csak trollkodásból gratuláltak-e Pintérnek az Eb-hez, mindenesetre a szöveget továbbolvasva az világos, hogy Pintér teljesen komolyan vette. A vezetőedzőnek ugyanis a lap beszámolója szerint „szemmel láthatóan nagyon jól esett az elismerés, nyomban ki is öntötte a szívét”.

Köszönöm, hogy legalább önöktől megkaptam azt, ami az enyém. A keret nyolcvan százalékával dolgoztam, talán csak Király, Kleinheisler és Nagy Á. nem volt a kezem alatt.

Hát igen, szinte említésre sem méltó körülmény ez, ami azért is figyelemre méltó, mert Pintér szövetségi kapitányként 35 fős kerettel gazdálkodott, ennél sokkal több játékost próbált ki, akiknek a java részét a magyar bajnokságban edződött játékosok adták, és ebben a keretben benne sem voltak az olyanok, mint Gera, Szalai, vagy Hajnal, és a sor még folytatható. Tényleg, mit is tettek hozzá ehhez a csapathoz a felsorolt úriemberek?!

A nem túl acélos csapat aztán az északírek ellen vereséget szenvedett, Pintért kirúgták, és onnantól az, ami a válogatottal történt, közismert. Az viszont, hogy mi történt Pintérrel, már kevésbé, de most elmondta: „Az északírektől Budapesten elszenvedett vereség után leírtak, elfelejtettek. Erről csak annyit, hogy aki élt és mozgott, azt a szakembert vagy vezetőt kivitték Franciaországba, az Európa-bajnokság huszonnégyes döntőjére, engem senki nem hívott fel, tőlem senki nem kérdezte meg, hogy esetleg lenne-e kedvem velük tartani. Ez van!”

Hát ez van! És ebben tényleg az a szomorú, hogy senkinek még csak eszébe sem jutott a szövetségnél, hogy felhívja a volt kapitányt, ha másért nem, legalább hogy az orra alá dörgölhesse, „erre biztos te is képes lettél volna, Attila”.

Így maradt a Kövesd és az NB I.: Gratulálok mindenkinek, én pedig nagyon jól érzem magam Mezőkövesden, ahol valamennyiünkre nagy feladat vár.