Az Eb első elődöntőjében – a torna eddigi legnagyobb meglepetéscsapata -Wales csapott össze az eddig - rendes játékidőben - csak döntetlent játszó Portugáliával. A mérkőzés esélyesei a portugálok voltak, annak ellenére, hogy eddig még nem sikerült győzelmet szerezniük az Eb-n, ám az egyéni kvalitások terén egyértelmű fölényben vannak, míg Wales a szervezettségében bízhatott.
Chris Coleman két kulcsemberét veszítette el a negyeddöntő során: Aaron Ramseyt és Ben Daviest. Utóbbi pótlása könnyedén, míg előbbi pótlása kevésbé sikerült, Ramsey helyére a középpályára King került be. A formáció maradt a megszokott 5-3-2, amely flexibilitásával rendkívüli stabilitást adott a csapatnak az eddigi mérkőzéseken.
Fernando Santosnak kényszerűségből kellett változtatnia, a megsérült Pepe helyére Bruno Alves került be, Renato Sanchez - a Bayern München legújabb fiatal tehetsége- pedig újra a kezdőben kapott lehetőséget. Formációban sem történt változás, maradt a már lengyelek ellen is használt 4-3-1-2.
A portugálok –nem meglepő módon - már a mérkőzés elején átadták a kezdeményezés lehetőségét Wales számára, akik ezzel a lehetőséggel nem tudtak mit kezdeni. Labdabirtoklásuk passzív volt, legtöbbször csupán a saját térfelükön tudtak passzolgatni, döntően csak oldalpasszokat használtak, a felpasszsávokat pedig egyáltalán nem tudtak megnyitni. Ramsey hiányában – aki eddig remekül tudta összekötni a csapatrészeket támadásban – Bale-nek gyakran kellett visszalépnie, így az esetek többségében az ellenfél kapujától nagyon távol kapott labdákat.
Bale hiába segít a visszalépésével, egyáltalán nem kap támogató opciót. A félterületben nincs mélység, mindössze Robson-Kanu és King jelent minimális mélységet, hiányzik a labdacentrikus tolódás is, amellyel számbeli fölényt tudnának kialakítani a labda zónájában. A portugálok számára pedig ez a szituáció nagyon kényelmes volt, amíg Bale a kaputól 40-50 méterre vehette át a labdákat, addig nem kellett igazán aggódniuk.
Másik nagy probléma, hogy Walesnek egyáltalán nem volt támadó mélysége – különösen a két félterületben –, így még csak lehetőségük sem volt áttörni a portugálok védekezését. Túl nagy szerepet kapnak a középső területek, a középpályások pedig túlzottan visszalépnek, így csupán Robson-Kanu marad mélységi opció, aki felé legtöbbször csak hosszú labdákkal próbálkoztak. Valamint a három középhátvéd is túl szélesen helyezkedik, messze egymástól, amely a passzjáték lelassulását eredményezte.
A labdabirtoklás problémái azonban a portugáloknál is megfigyelhetőek voltak. Támadó mélységről gyakran itt sem beszélhettünk – itt is mindössze Nani helyezkedik a 2 védővonal között –, a félterületek egyáltalán nincsenek kihasználva, a védőnégyes tagja közötti távolság túl nagy, így megfelelő labdajáratásra alkalmas alakzat hiányában inkább a beadásokra – alkalmanként hosszú indításokra – hagyatkoztak. Érdemes még megjegyezni Wales flexibilis játékrendszerét, a képen a jobboldali szélsőhátvéd fellépésével egy szituatív 4-4-2 látható.
Tipikus portugál helyezkedés: a félterületben nincs mélység, fő cél a széleken beadásszituáció kialakítása, így a középen Ronaldo és Nani megjátszása. Ilyen helyzetekből sosem próbálkoztak meg vízszintes irányban labdát járatni, próbálták egy adott zónában –valamelyik szélen – tartani a labdát, és onnan keresni a beadás lehetőségét. Ez valamilyen szintű biztonsági játéknak is megfelelt, a kevés támadó mélység miatt többen maradtak hátul, így elhárítva az esetleges kontrák lehetőségét.
Az első félidő ebben a szellemben telt el, a csapatok nem nagyon tudtak mit kezdeni a labdával, a védekezések mindkét oldalon stabilak voltak, ebben változás pedig a második félidőre sem volt várható. Azonban a portugálok két gyors góllal 2-0- ra elhúztak, innentől kezdve pedig Wales kilátástalan támadójátéka csak még jobban nyilvánvalóvá vált.
A kisszöglet előnye: azzal, hogy egy játékos kihúzódik felajánlani magát kisszögletre, gyakorlatilag 2 játékost vesz ki a védekező alakzatból, így növelve gól esélyét. Ezzel középen egy 7 az 5 elleni szituáció alakul ki, 2 zónavédekezővel – fekete körrel jelölve -, valamint 5 emberfogóval. Ezt kevert rendszernek nevezzük, ugyanis egyszerre van emberfogó és zónavédekező játékos, ennek pedig gyengepontja, hogy amennyiben a labda túljut a zónázó játékosokon, egy elszigetelt 2v2, 3v3 stb. szituáció alakítható ki, akárcsak a gól előtt is. A labda zölddel jelzett területre érkezik, ahol 4v4 alakul ki, Ronaldot pedig nem a legbölcsebb dolog 1v1-ben hagyni szögletek esetén.
Wales a bekapott gólok után 4 védős rendszerre váltott át, amely elméletben több mélységet jelentett volna, azonban ezt a gyakorlatban nem tudták kihasználni. Bale, ezen a meccsen már szokásához híven mélyen visszalép labdáért, azonban támogatást ezúttal sem kap, minden mélységet adó játékos a középben helyezkedik el, így a portugálok szűken védekezhetnek és lezárhatják a passzsávokat, mivel senki sincs, aki széthúzná őket. Ez a kép is remekül mutatja, hogy Wales támadójátéka rendkívül strukturálatlan volt, ennek megfelelően a kapu előtt nem is tudtak veszélyes szituációkat kialakítani.
A mérkőzés végére Bale a jobb oldalra húzódott ki, s innen próbált befelé törni, amelyben meg is volt a veszély, ám támogató mozgások hiányában ebből sem igazán tudtak veszélyt kialakítani. Mindezt a várható gólok –expected goals, xG - statisztikája is kimutatja, Wales mindössze 0,41-es értéket tudott felmutatni, míg a portugálok 1,63-at, ám a két gyors gól után több kontrájukban is benne volt a nagyobb veszély, jobb helyzetkihasználás esetén könnyedén lehetett volna akár 3 vagy 4 gól is a két csapat között.
A portugáloknak végre sikerült mérkőzést nyerniük, amely a döntőben való részvételt jelenti a számukra. Ennek ellenére limitált támadójátékuk mostanra már teljesen nyilvánvaló, a túlzottan biztonsági játékuk a támadójáték mélységének és szélességének az elvesztését jelenti, azonban ezt egyelőre egyik csapatnak sem sikerült kihasználnia. Wales válogatottja pedig egyértelműen az Eb legnagyobb meglepetését okozta, kiváló védekezésük egészen az elődöntőig repítette őket, azonban a szisztémájuk gyengéi –gondolok itt a támadójáték szervezetlenségére- idővel erősen megmutatkoztak.
A szerző, Beregi István, mérkőzés-elemző, j