Harminc év után újra magyar válogatott futballcsapat játszhatott meccset nagy nemzetközi tornán, a franciaországi Európa-bajnokságon Ausztria volt az ellenfél Bordeaux-ban.

Az osztrákok abszolút sérülés nélkül készülhettek a meccsre, legjobbjaikkal álltak fel, nálunk Lovrencsics megsérült az egyik utolsó tréningen, így Storck kapitánynak változtatnia kellet: Németh Krisztián került be a bal oldalra. Elöl Szalai Ádám kapott lehetőséget, ahogy mindig, egy igazi középcsatárral állt fel a csapat.

Az első veszélyhelyzet nem előttünk adódott, és nem is kellett sokat várni rá, Alaba mintegy 31 másodperc után találta telibe Király kapujának bal kapufáját. A labda kifelé pattant, a mezőnybe szabadítottunk fel.

Szerencsére gyorsan összekapta magát a csapat, Dzsudzsák a 4. percben már lőtt, kicsit talán azért is, hogy ne legyünk sokáig adósok ezzel. Nem volt túl jó helyzetben, simán védett Almer. Úgy tűnt, azzal a céllal mentünk ki, hogy lövünk, ha tudunk, mert Kleinheisler kétszer is próbálkozott, majd Szalai lőtt passz helyett, ezt blokkolták a védők.

A 20. percre beállt a meccs, semmivel nem voltak jobbak az osztrákok, ki-kijöttünk az enyhébb szorításból, mutatta ezt, hogy Gera is próbálkozott még egyszer távolról, de ő is csak a kapusig jutott.

A 32.-ben jött az első taktikai faultja a válogatottnak, Guzmics Junuzovicsot állította meg 30 méterre a kaputól, simán kitette a lábát. A sárgát megúszta, Alaba meg a sorfalba lőtte a szabadrúgást.

Nem úszta meg viszont a lapot Dragovic egy perc múlva, amikor Szalai ellépett volna tőle, de az osztrák már a földön fekve rúgott utána. A szabadrúgást Dzsudzsák tökéletesen ívelte Szalai fejére, aki eltörte a labdát.

A félidő utolsó tíz percét is megnyomták az osztrákok, Junuzovic próbálkozhatott közelről, Király bravúrral védett, majd leszúrta Langot, aki hagyta lőni az ellent. Junuzovic élt a legjobban, sok gondot okozott, nehezen tudtuk tartani.

Arnautovicot se könnyen, a 42.-ben elment a bal szélen, de kissé hosszan adott át a hosszúra, így Harnik becsúszva csak a saját kezét tudta telibe találni.

A félidőt egy kósza Dzsudzsák-lövés zárta, rendben lehoztuk az első 45 percet.

A másodikat sem mi kezdtük jobban, az osztrákok jobban benyomtak, mint bármikor a meccsen. Guzmics középen egyszer kissé lyukat is rúgott, de Lang felszabadított, majd az 52.-ben egy Gera-lövés jelezte, ezt a nehéz időszakot is túléltük.

Alig három perc múlva már Dzsudzsák lőtt hatalmasat, Almer a jobb felső elől kiöklözte a labdát szögletre.

Kleinheisler hozta fel a labdát, megjátszotta Szalait, aki azonnal visszapasszolt neki, és beindult. Jól meg is látta ezt Kleinheisler, és be is passzolt üresbe a középcsatárnak, aki kissé hosszan vette át a labdát, de becsúszva akkorát mentett, hogy a kimozduló kapus alatt gólt rúgott. Sőt, az is lehet, hogy direkt így akarta, a lényeg, hogy szépen gurult a labda a kapuba, és vezetett Magyarország.

Két perc múlva nagyon megijedtünk, mert az azonnal támadó osztrákok a kapunkba is juttatták a labdát, de Clement Turpin bíró már sípolt: mint kiderült, Dragovic előtte keményen rácsúszott Kádárra, amiért megkapta második sárgáját. Csapattársai igen, ő maga alig reklamált, leballagott. (Az első sárgája Szalai felrúgásáért volt még az első félidőben.)

A 63.-tól így ficánkoltunk, kedvére kontrázott a magyar csapat, a 72.-ben Németh Krisztián tizenhatosról eleresztett lövését szedte ki a bal alsóból Almer.

Egymás után jöttek a veszélyes magyar kontrák, az osztrákokat lenyomta az emberhátrány, és amikor lendületből vitték a magyarok a labdát, ők csak keresték azt. Helyzetig viszont nem jutottunk.

A 85.-ben is ilyen támadást vezettünk, Fiola már a vesztett labdára ment, amikor összecsapott egy osztrákkal, és rondán aláfordult a bokája. Le kellett sántikálnia, de nem kért cserét.

 Az osztrákok teljesen kitámadtak, Priskin nem cipelte a labdát, ugratta a saját térfélről induló Stiebert, aki a tizenhatosig futott, majd lazán alábökött a labdának: Almer csak a kezét tudta felrakni, és nézni, ahogy behullik mögötte a labda a kapuba.

Az utolsó, összesen nyolc percet már simán lepörgettük, Magyarország 30 év után nyert meccset újra nagy futballtornán, 44 év után Európa-bajnokságon. 1986-ban, a mexikói vébén győztünk legutóbb olyan meccsen, amit a világ is nézett.

Óriásit léptünk ezzel a továbbjutás felé is, egy győzelemmel a négy legjobb harmadik egyikeként elméletileg már összejöhet a nyolcaddöntő. De van még addig két meccs, szombaton Izlanddal játszunk, aztán jövő szerdán Portugáliával.