Index Vakbarát Hírportál

Minden egyes napot szégyellt a Manchester United legendája

2017. március 2., csütörtök 14:42 | aznap frissítve

"Őrült nehéz lehet visszavonulni, de még mindig jobb, mint túl sokáig maradni" – nagyjából így foglalható össze Gary Neville visszaemlékezése pályafutása utolsó félszezonjára. A Manchester United védője 2010 nyarán már lényegében nyugdíjba ment, de a vezetőség és Alex Ferguson meggyőzte a folytatásról. Nem kellett volna. Minderről egy egészen zseniális, végig videókkal illusztrált és kifejezetten vicces beszélgetésben mesélt a Beautiful Game-nek.

Amiből kiderült, hogy a következő szezon kész rémálom volt a számára, alig pár meccsen játszott, de ezeken is egymás után követte el az őrületes hibákat és a piros lapos szabálytalanságokat, lényegében a bírók kegyelméből élt. Volt olyan meccs, ahol szinte nevetett örömében, amikor végre lecserélték.

A néhány legjobb idézetben összefoglaltuk a sztorit, de aki beszél angolul, annak tényleg ajánlott a videó. Nincs is jobb kombináció, mint egy magán röhögő Gary Neville-t hallgatni, és közben nézni, hogy tényleg milyen szar volt.

"Három meccset játszottam a szezonban, de mindegyik elmehetett volna rajtam, illetve az Everton ellen idegenben el is ment rajtam két pont."

"A West Brommal és a Stoke-kal játszottunk. Amikor átlagos játékosok is komoly gondot okoznak, akkor tudod, hogy nagy a baj."

"A West Brom ellen a szünetben lecseréltek, akkor már éreztem, hogy ennyi volt."

A Stoke meccs szünetében tíz percig ültem a vécében egyedül, és azt gondoltam: bárcsak vége lenne. Ilyet még sosem éreztem korábban a Unitednél, tudtam, hogy be kell fejeznem.

"Kétszer is ki kellett volna, hogy állítsanak (az utolsó két meccsen). Megmondtam Fergusonnak, hogy hiba bennem bíznia, ez a dolog már nem működik, nekem ez már nem oké. Amire azt mondta – 'Csak érzelmes vagy, gondolkodj rajta egy hetet'."

"Január 2-án visszavonultam, de februárig nem jelentették be."

Jártam edzésre, de úgy tettem, mintha sérült lennék. Csak azért jártam, hogy a srácok társaságában lehessek, és beszélgethessek velük. Minden egyes nap szégyelltem magam, hogy egy olyan fickó, mint én, naponta beléphet ennek az elit futballklubnak az ajtaján.

És akkor még nem is említettük, hogy Phill Neville szintén ott volt a stúdióban. És ha már ott volt, elmesélte, hogy a Stoke elleni meccset az evertonos csapattársaival együtt nézte, és a hátul ülők folyamatosan Garyn nevettek. Utána már ő is azt gondolta, tényleg jobb ha a bátyja szögre akasztja a karrierjét.

"Same in English" (and much more):

Borítókép: Paul Ellis / AFP (2010.)

Rovatok