Dárdai Pál a Világgazdaságnak adott interjújában kíméletlen őszinteséggel beszélt arról, hogy miért teljes tévedés a jelenlegi rendszerben milliárdokat önteni a magyar futballba. A Hertha edzője emellett elmondta, hogy mit gondol gyerekei jövőbeli labdarúgó-pályafutásáról, és szavai mintha arra engednének következtetni, hogy legidősebb fia a német válogatottság felé húz.
A beszélgetésben továbbá szó esett arról is, hogy:
„A Bundesliga gyermeke vagyok” című beszélgetésben Dárdai üdítő egyenességgel kritizálta a magyar futball feltámasztására tett erőfeszítéseket, mivel hibásnak tartja azok alapvető koncepcióját.
Magyarországon most már sokat költenek infrastruktúrára és az utánpótlásra, ám amíg a klubok nem lépnek partnerségre az iskolákkal, kidobott pénz az egész
– vallja Dárdai, aki szerint ha a gyerekek 9 és 12 éves koruk között nem napi kettőt edzenek, hanem heti hármat, akkor ott ette meg a fene az egészet. Hiába az új pályák és a szép szerelés vagy a jól megfizetett edzők, ha közben nem szerzik meg azokat a szakmai alapokat, amiket később aztán már lehetetlenség pótolni.
Dárdai Pál szerint az lenne a megoldás, ha az MLSZ kötelezné a klubokat egészen az NB III.-ig bezárólag, hogy szakmai együttműködésben dolgozzanak az iskolákkal. Így akár 40-80 gyereknek is tarthatnának napi két edzést, ami már megfelelő kiindulópont volna ahhoz, hogy valakiből valóban futballista legyen.
Legnagyobb fiáról szólva – aki már a német korosztályos válogatottban is bemutatkozott – elmondta, hogy ifjabb Dárdai Pál nagykorúvá válva saját magának intézte el a német útlevelét, így ma már kettős állampolgár. Bár apaként azt szeretné, hogy a magyar válogatottságot válassza, de a végső döntést a fiára bízza.
Középső fia, Marci is tagja lehetne már a német korosztályos (U15) együttesnek, de egyelőre nincsenek német papírjai, így játszatni még nem tudják. Legkisebb fiát, az U12-es korosztályban játszó Bencét igazi „vezérfarkasként” jellemezte, aki karaktere alapján vagy a börtönben fog kikötni, vagy nagy focista lesz belőle.
A magyar válogatott kispadján töltött időszak a legszebb emlékei közé tartozik, mert a fiúk mindent megtettek, amit csak kért.
„Ember nem volt, aki hitt ebben a csapatban rajtam kívül, de mondtam, hogy megcsinálom” – mondta a beugróként elvállalt feladatról Dárdai, aki ugyanakkor nem gondolná, hogy a közeljövőben ismét leüljön a magyar válogatott kispadjára, mert neki a mindennapi munka a lételeme, amire csak a klubfutballban van lehetőség.
Volt játékosairól szólva Dzsudzsák Balázs szerinte nem hibáztatható, hogy az anyagi szempontokat is figyelembe véve végül nem szerződött Berlinbe, noha erre 2015-ben reális esélye lett volna, ugyanakkor véleménye szerint hasonló módon pozitívan hathatott volna a karrierjére, ahogy Salomon Kalou pályafutását is sikerült ismét sínre tennie.
A beszélgetéseben Szalairól és Kleinheislerről is említést tett, előbbit az edzők álmának nevezte, akivel élmény a közös munka, és aki még évekig a legmagasabb szinten játszhat, míg Kleinheislert ösztönös labdarúgónak tartja, aki csapongóan játszik, ezért szinte művészet neki helyet találni egy rendszerben. Ez pedig a modern futballba már nem fér bele, így a játékosnak mindenképpen fejlődnie kellene ezen a téren, ha szeretne a tehetségéhez méltó karriert befutni.
A magyar válogatott jövőjéről azt tartja, hogy az elúszó világbajnoki részvétel fényében is tévedés volna már most erőltetett fiatalítással készülni a 2020-as Eb-re, mert mindig a legjobb csapatnak kell játszania. Ráadásul megmondhatatlan, hogy például a mostani, nagy sikert elérő U17-es válogatott játékosaival mi lesz öt-hat év múlva. Ahogy az egykori U20-as világbajnoki bronzérmes csapatból is a legtöbben elkallódtak.
A saját jövőjéről beszélve Dárdai úgy fogalmazott, hogy jelenlegi berlini körülményei minden álmát kielégítik, és amikor egy igazán nagy csapattól hívták, akkor is azt válaszolta a megkeresésre, hogy a következő hat-nyolc évben szeretne Berlinben maradni.
mondta magáról az edző, aki egyetért azokkal, akik szerint ő a „Bundesliga gyermeke”, hiszen már nagyon régóta ebben a közegben él.