Ijesztő történetre bukkantunk az U17-es korosztályos bajnokságban. Az események azt példázzák, hogy olyan edző felelhet utánpótláskorú futballisták egészségéért, aki a legalapvetőbb egészségügyi szabályokat sem ismeri, vagy képes azokat betartani. A hiba, amit vétett, legsúlyosabb esetben akár egy fiatal játékos halálát is eredményezhette volna.

Az eset április 29-én történt, meglepő, hogy azóta sem lett belőle botrány. 

Mi történt? A Bozsik Akadémia-Sajóvölgye Focisuli U17-es (17 év alattiaknak kiírt) nagypályás bajnoki mérkőzés második félidejének közepén a hazaiak csatára és a vendégek kapusa egyszerre indult egy előrevágott labdára, amit utóbbi fejelt el, majd a két játékos ütközött, aztán elterült a földön. A bíró rögtön félbeszakította a játékot, és a játékosok segítségére sietett. A folytatásról így számolt be a Szabolcs online-on:

"A nyíregyházi csatár a derekát fájlalta ugyan, de mozgolódott, a kapusnál viszont nagy volt a baj. A kérdésre sem reagált, majd arra sem, amikor paskolni kezdtem az arcát. A következő, amit tehettem, hogy a szájába nyúlva kihúztam a hátracsúszott nyelvét, így oxigénhez jutott, és magához is tért.

Nem emlékezett semmire, de folytatni akarta, és folytatta is a játékot.

Egyrészt hála a sorsnak, hogy egy olyan játékvezető volt a meccsen (Kosztyu János), aki tudta, mit kell tenni. Ugyanakkor teljesen érthetetlen, miként folytathatta a játékot a kapus az eset után? Miután eszméletét vesztette egy időre, emlékezetkiesése volt, és még majdnem meg is fulladt.

Elég egyértelmű, hogy itt valami nagyon nem stimmel, de mégsem vagyok szakértő, ezért az ügyről megkérdeztem egy utánpótlásfutball terén jelentős rutinnal bíró szakembert, az MTK csapatorvosát, aki korábban hosszú éveken át dolgozott az utánpótlás mellett. Nem meglepő módon érthetetlennek és elfogadhatatlannak tartotta az eljárást. És finoman szólva fel volt háborodva.

Mint elmondta, a hasonló eseteknél teljesen egyértelmű a protokoll. Le kell cserélni a játékost, majd be kell vinni a kórházba, ahol a megfelelő eszközökkel ki tudják vizsgálni, hogy nem történt-e agyi sérülés, esetleg bevérzés, ami később tragikus következményekhez vezethet. Egy ilyen sérülés akár órákon át rejtve maradhat, és akkor üt be a katasztrófa, amikor senki sem számít rá.

Ez a szigorúan követendő protokoll vonatkozik minden eszméletvesztéssel és emlékezetkieséssel járó esetre, ha pedig a játékos nyelve is hátracsúszott, akkor a meccs végét sem szabad megvárni, azonnal kórházba kell vinni az illetőt.

Ehhez képest a 16 éves Galambvári Gergő visszaállhatott a kapuba, és végigvédhette a hátralévő időt.

Az egész ügyben talán az a legszomorúbb, hogy edzője, Zabos Attila (volt NB I.-es játékos) szinte büszkélkedve számolt be játékosának hősiességéről:

„Gergő amúgy az első számú kapusom, de ezen a meccsen elosztottam a két félidőt a kapusaim között, ő a második játékrészben lépett pályára.

Lehet, hogy az edző tényleg ott állt és érdeklődött, de ettől még semmivel sem elfogadhatóbb, ami történt. Egy subduralis haematomát nem lehet a kapufa tövéből észrevenni, csak a kórházban. És ha ez elmarad, abba akár bele is lehet halni.

Nem feltételeznénk, hogy bármiféle eredménykényszer szerepet játszott volna az edző döntésében, ugyanakkor a szóhasználat elég furcsa. "Hajlandó lettem volna mezőnyjátékost is a helyére cserélni" – mondta Zabos, mintha ez az opció egy mérlegelendő döntés, sőt áldozat lett volna a részéről. Mintha nem a legutolsó, legérdektelenebb dolog lenne egy ilyen helyzetben, hogy ki áll a sérült kapus helyére.

Ahogy az is teljesen irreleváns, hogy a srác maga nem akart lejönni, mivel nem egy 16 éves kiskorú dolga meghozni egy ilyen döntést. Főleg nem egy eszméletvesztést és emlékezetkiesést okozó ütközés után, de egyébként sem. (A felnőtteknél ugyanez a helyzet, a játékos mindig folytatni akarja.)

Egy ilyen helyzet megfelelő kezelése az edző feladata és felelőssége. Aki a jelek szerint erre teljesen alkalmatlan volt. Hogy mégis miként dolgozhat ebben a pozícióban, az egy elég nagy kérdés, úgy a sportegyesület, mind a hazai szövetség felé.

Ráadásul a Sajóvölgye Focisuli nem egy "futottak még" utánpótlásközpont. Az egyesület négy alközponttal rendelkezik, az elmúlt három támogatási időszakban félmilliárd forintnyi taós támogatást ítéltek meg a fejlesztésére, emellett pedig a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia szakmai partnere.

Másrészt az eset nem egyedi. Amikor a történtek kapcsán beszéltünk egy szintén ebben a bajnoki osztályban, és ezzel a korosztállyal dolgozó edzővel, annyi volt a megjegyzése, hogy "hát utólag talán lehet, hogy jobb döntés lett volna lecserélni", illetve, hogy "történt már ilyen korábban is, és szerencsére ott sem lett belőle baj".

Szóval a helyzet elég aggasztó.

Az üggyel kapcsolatban felmerülő kérdéseinkkel megkerestük az MLSZ-t (szerdán). Többek között az egészségügyi személyzet jelenlétének szükségességéről érdeklődtünk, de legfőképp arról, hogy miként felelhet gyerekek egészségéért, aki ennyire híján van az egészségügyi alapismereteknek. Milyen egészségügyi alapismereteket követel meg az MLSZ az utánpótlásban dolgozó edzőktől? Hogyan ellenőrzi ezen ismeretek meglétét? Van-e bármilyen kötelező továbbképzés? Van-e protokoll az utánpótlásedzők számára az eszméletvesztéses esetekre? 

Írásos választ hétfőre-keddre ígértek, de pénteken az alábbi, meglehetősen általános tájékoztatást kaptuk telefonon, azzal a kiegészítéssel, hogy a konkrét ügy részleteit illetően forduljunk a Sajóvölgye Focisulihoz.

Az MLSZ szóbeli válaszai:

Az MLSZ számára a legfontosabb szempont a résztvevők (és a nézők) egészségének megőrzése a futballmérkőzéseken.

Az MLSZ által szervezett rendezvényeken maximális az egészségügyi ellátás, ez alatt értendők a válogatott mérkőzések (férfi, női, utánpótlás), illetve a kupamérkőzések.

Az NB I-ben a stáboknak kötelező tagja az orvos is, alacsonyabb osztályokban a rendező felelőssége, hogy milyen szintű egészségügyi ellátást biztosít a rendezvényre.

A mérkőzések nagy száma miatt nem megoldható, hogy mindenhol legyen orvos. A kistelepülésen ezt úgy oldják meg, hogy mindig van, aki tudja, kit kell riasztani, illetve rendelkezésre állnak az alapellátáshoz szükséges eszközök, pl. mindenhol van egészségügyi láda és hordágy.

Az edzői tanfolyamnak természetesen része az egészségügyi képzés, minden egyes megszerezhető fokozat esetében (A, B, C licenc). Mivel ezek egymásra épülnek, egy magasabb fokozat elvégzése az ismeretek ismétlését, illetve  a tudás bővítését is jelenti.

Éppen azért (is), mert nem lehet minden egyes meccsen orvos, is kapják az edzők az egészségügyi képzést.

Természetesen megpróbáltuk elérni a Sajóvölgye Focisulit is, de nem vették fel a telefont, így kérdéseinket e-mailben küldtük el nekik (szerdán), amint válaszolnak, frissítjük cikkünket.