Olyan abszurddá vált a vasárnap esti Barcelona-Eibar bajnoki, mintha John Cleese és Graham Chapman, a legendás sorozat egyik szerzőpárosa írta volna.

A Barcának annyi esélye maradt a bajnokságra, hogy ha nyer, és a Real Madrid kikap Malagában, akkor megvan a cím. Valójában már az volt az első Monty Python-os húzás, hogy Cristiano Ronaldo már a 2. percben előnyhöz juttatta a Realt.

Barcelonában eközben a 7. percben vezetést szerzett az Eibar, és a szünetig még legalább egyet rúghatott volna a tébláboló hazaiak mellett, akik nem igazán bízhattak a malagai csodában, és úgy ügették végig az első 45 percet, mint a Gyalog Galopp lovagjai.

De még így is összejöttek helyzetek, sőt, ziccerek, de Luis Suarez, Neymar és Messi csak taszította a kaputól a labdát, elképesztőeket hibáztak. Főleg Suarez volt elemében, a kapussal szemben állt, mikor jobb külsővel úgy eltörte a labdát, hogy méterekkel ment mellé, majd újra jobb külsővel akart középre, ziccerbe passzolni, de ekkor meg a védőt találta el.

Alakult a Barca teljes összeomlása, aminek jelképe lehetett volna az 56. perc. Suarez kapott óriási labdát Iniestától, az ötösig gyalogolhatott vele tök egyedül, ám ekkorra már annyi helyzetet elrontott, hogy inkább passzolt. Méghozzá vissza, az érkező Messinek, aki ezen kicsit mintha meglepődött volna, nem tökéletesen nyúlt a labdához, majd az elvetődő kapus fölött hat méterről egy méterrel melléemelte. (Persze nem volt üres a kapu, úgyhogy lehetett volna még fokozni.)

Az Eibar az ellentámadásból berúgta a második gólt, a japán Takasi Inui megint kilőtte a jobb felsőt, ugyanúgy a lécről pattant Ter Stegen mögé a labda, 0-2.

A Barca támadgatott tovább, ezúttal Neymar került a sokadik száz százalékos ziccerbe, ám hét méterről a kapufára gurított. De remek ütemben érkezett az egyik eibari védő, David Junca, és róla bepattant a kapufáról kipattanó. 1-2.

Innen Alejandro Hernandez bíró is beszállt a röhejparádéba, befújt egy olyan büntetőt Jordi Alba buktatásáért, aminél a barcás háromméteres körzetében nem volt ellenfél. A balbekk valahogy a saját lábában esett el.

Messi kihagyta, illetve Yoel kapus szépet védett.

De két percre rá megtört Suarez átka, Paco Alcacer csúsztatása után megelőzte a védőt és a kapust is, másfél méterről bepöccintette az egyenlítést. 2-2.

Újabb két perc, újabb kamuszagú büntető a Barcának. Itt legalább volt becsúszó védő Neymar ellen, de hogy hozzáért-e a brazilhoz, az már erősen kérdéses.

Messi ezt is megpróbálta kihagyni, de túl erősen rúgta meg, így a kapus kezével együtt ment be a labda. 3-2, a Barca 13 perc alatt megfordította.

Malagában 2-0 volt már ekkor, csodának semmi jele.

Messinek olyan rossz napja volt, hogy ilyenkor szokott előhúzni valamit, és meg is tette, a 92.-ben. Úgy indult az egész, hogy Suarez megint kihagyott egy ordító ajtó-ablakot, a felszabadítást Messi vette le a kezdőkörben.

Ezt még megmutatta nekünk a kamera, majd a rendező úgy látta a legjobbnak, ha rápillantunk közeliben a sopánkodó Suarezre, aztán az Eibar-kapusra. A következő kockán meg Messi már a köríven van, elvitte a labdát a védők mellett, és berúgta.

Vagyis lemaradtunk az argentin élete egyik legnagyobb szólógóljáról, ami így a meccs főkamerájából nincs is meg, csak egy kapu mögöttiből. Közel sem annyira élvezhető.

A meccs 4-2 lett, tényleg legalább olyan szürreális volt, mint egy Monty Python-rész, és persze semmi értelme nem volt, mert a Madrid 2-0-ra nyert, bajnok lett.