Bár a Barcelona újdonsült mestere játékosként nem futott be akkora karriert, mint edzőként, egyáltalán nem volt rossz futballista, még ha a barcelonai két éve pont nem a legjobban sült is el. 

Fiatalon tagja volt az UEFA-kupa döntőjéig menetelő Espanyolnak, és akkor még a spanyol olimpiai válogatottba is bekerült. Akkoriban az olimpiai futball még nem a 23 éven aluliakról szólt, hanem gyakorlatilag a B-válogatottak csatája volt: hivatalosan azok játszhattak az olimpiai válogatottban, akik korábban nem léptek pályára világbajnokságon, illetve vb-selejtezőn.

A spanyol olimpiai válogatottat a szöuli olimpia selejtezőin a francia, a svéd, az ír és a magyar csapattal sorsolták egy csoportba, és amikor Magyarország a spanyolokat fogadta 1987. május 13-án, annak a csapatnak Valverde is a tagja volt.

A neveket nézve erős csapattal jöttek a spanyolok, még ha közülük többen is csak később lettek ismertek: José Mari Bakero és Eusebio Sacristán a Cruyff-féle BEK-győztes Barcelonában is játszottak, Martin Vázquez a Real Madrid és a Torino sztárja lett, de Quique és Andrinua is sokszoros válogatottak lettek később. 

Igaz, Verebes József is erős csapatot nevezett, olyan kitűnőségekkel, mint Rostás Sándor vagy Duró József, és még arra is volt gondja, hogy az akkoriban nagy formában játszó tatabányai csatársorból Plotár Gyulát és Vincze Pilut is beállítsa a csapatba.

A délutáni meccset akkoriban közvetítette a magyar televízió is, sajnos ebből anyag nem maradt fenn, de emlékeim szerint Komlósi Gábor közvetítette. A mérkőzést Plotár és a csereként beállt Dzurják góljaival megnyertük 2-1-re, Valverde pedig az ellenfél egyik legveszélyesebb embere volt, a Népsport így értékelte szereplését:

„A spanyol csapat legmozgékonyabb emberének Valverde bizonyult, nagyon nehéz volt őt tartani, de szerencsénkre három nagy helyzetet is elhibázott." (Sőt, még olyan is előfordult, hogy a sportlap szerint hét méterről a klubházat találta el.)

Az eredmény egyébként tényleg szép siker volt, főleg, hogy már jócskán tartott a magyar futball Mexikó utáni mélyrepülése, melyben az olimpiai válogatott szereplése jelentette a reményt: a Verebes-csapat az első három meccsét megnyerte, utána azonban a kapitány nyáron lemondott mindkét tisztségéről. Az olimpiai csapatot Kovács Ferenc vette át, akivel nem sikerült folytatni a jó szereplést, és a magyar csapat nem jutott ki Szöulba. Úgyhogy ebből mára annyi maradt, hogy megvertünk tétmeccsen egy klasszisokkal felálló spanyol csapatot, az is valami.