Hosszú, több órás elnökségi ülés után a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke, Csányi Sándor nem tartott sajtótájékoztatót – jó néhány kellemetlen kérdéstől megmenekült átmenetileg -, hanem csak azt közölte: még talán jobban is fogják támogatni Bernd Storck szövetségi kapitányt, sportigazgatót, mint eddig. Vagyis a kapitány hivatalban marad.
Ha eddig hiánycikk volt a bizalom, ha lehetett Wenger vagy Ferguson pályakezdését emlegetni, mint pozitív példát, akkor most már nálunk sem lehet azt mondani, mennyire törékeny a bizalom, mennyire türelmetlenek egy szakvezetővel szemben. (Noha Csányi Pintért egy pillanat alatt kirúgta, és akkor minden további nélkül állt a kérdések elé.)
Storck első szavai a Nemzeti Sportban az MLSZ elnökségi ülése után: "kimondottan pozitív érzésekkel vágok neki a folytatásnak. Nagyon jólesett az elnök úr és az elnökség megerősítése, érzem magamban és a csapatban az erőt, hogy bizonyítsuk a következő két hazai meccsen és a többi előttünk álló feladat során, hogy a magyar válogatott képes jól és sikeresen futballozni.
Dolgozunk tovább és össze fogjuk szedni magunkat!"
Sokszor lesz még visszatérő felvetés, magyar edző kapott volna-e ekkora bizalmat. A helyesebb megközelítés viszont az, hogy mikor ért el magyar edző olyan sikereket, ami után egy súlyos kudarcot megbocsátottak volna neki. A hetvenes évekig kellene visszamenni az időben.
Elég csak arra utalni, hogy csoportelsők nagy tornán 1962-ben voltunk utoljára, meg tavaly Storckkal.
Elsőre úgy látszik, Storcknak mindent megbocsátanak a pótselejtező sikeres megvívása, a tavalyi osztrák meccs és az azt követő két döntetlen miatt.
Az Andorra elleni kudarc a szavazásunkon a legmegalázóbb volt - kétszer annyi szavazattal, mint a 0-6 Mexikóban, 1986-ban. Mert mégiscsak egy félamatőr csapattól sikerült kikapni, a spanyol ötödosztályban edződő asztalos, buszsofőr volt jobb a magyar válogatottnál, amelyikben már több akadémista volt, mint nem.
A következő napokban biztosan sok edző, korábbi kapitány – Csanktól, Mészölyön át Egerváriig mindenki - lesz majd, aki értetlenkedik. Ahogy már eddig is megtették, és jó érzékkel mentegették is magukat, árnyalták a saját buktájukat.
Lehet úgy értékelni, Csányi időt nyert és mindent feltett Storckra: ha ő bukik a következő négy selejtezőn, az elnököt is ki lehet kezdeni. Egervári lemondásakor az 1-8 után a fideszes Kocsis Máté már megpendítette: nem szabad megállni a kapitánynál.
Akkor még tudta kezelni a helyzetet, de ki tudja, honnan jöhet egy újabb nem várt támadás. Ráadásul Orbán Viktor azt mondta hétfőn, az MLSZ bölcs döntésében van minden reményünk. Ha mégsem volt annyira bölcs ez a döntés, akkor annak következményei lehetnek. Bár Csányi FIFA-ban végrehajtó bizottsági tag, és nyilván nem rövid távra tervez.
Pláne, hogy a hét év alatt viszonylag kevés eredmény teljesült azokból, amiket nagyvonalúan bevállalt. 2017-re mintha már két nemzetközi főtáblás csapat lett volna a víziójában. Az legalább akkora csoda lenne, mint az Eb-szereplés.
A júliusi világranglistán biztosan nem leszünk az első ötvenben, de még a hatvanon is túl kerülhetünk, és a következő négy vb-selejtezőn nagyon fontos lesz a pozíció javítása, mert a 2020-as Eb selejtezőinek sorsolásakor ott kellene maradni minimum a harmadik kalapban, de még inkább célszerű lenne megragadni a másodikban, ahogy az előző kiírásnál volt.
Minél lejjebb csúszunk, annál keményebb csoportba kerülhetünk, és a 2016-os kijutásban is nagy szerepe volt, hogy a leggyengébb első kiemeltet fogtuk meg, a görögöket, és szinte valamennyi kalapból a leginkább verhető érkezett.
Spanyol, angol, német, francia válogatottal nem játszottunk az elmúlt évtizedekben, ha most össze hoz velük a sors, a legjobb harmadik hely igen nehezen jöhet össze bravúrok nélkül. De ne is szaladjunk ennyire előre.
Először az új kapitánnyal felálló lettek jönnek augusztus 31-én. A győzelem kötelező.
Pár nap múlva a portugálok, akik az első helyért és a közvetlen vb-részvételért harcolnak. Már a döntetlen szenzáció.
Októberben Svájcba megyünk, pár nap múlva Feröer itthon. Már az kemény lesz, mert legutóbb ugyan Böde megfordította (2-1), de keserves meccs volt, és egy tiszta tizenegyest kérhettek a feröeriek számon a játékvezetőn, amikor még éles volt a meccs. A kinti svájci meccsen pedig a hazaiak a vb-részvételért, az egyenes ági kijutásért harcolnak, már a döntetlen is igen komoly eredmény lenne.
Nem lesznek tehát könnyű meccsei Storcknak, és lelkileg sem. Elég csak a fórumozókat megnézni, micsoda indulat van bennük, mert itt maradhatott.
Ami akár ésszerű döntésnek is felfogható, hiszen ha Storckkal távozik a hozzá kötődő 5-6 ember, egy hirtelen, egyik napról a másikra kiürült telki edzőközpont sokat elárul arról, mi is folyik a futballban ebben az országban.
Mert a magyar szakma nem tudott kitermelni olyan embereket, akikkel hipp-hopp fel lehetne tölteni az utánpótlás kapitányi posztokat, a sportigazgatót, az edzőképzés vezetőjét. Storck paklijában alighanem ez volt a legfontosabb egyben legértékesebb kártya. Illetve: ha nem ő, akkor ki legyen a kapitány. Kit tudnánk megszerezni, ki érez elhivatottságot és ambíciót, hogy egy nem túl veretes állományból kihozza a maximumot?
Az az elnöki lózung, hogy hatékonyabb együttműködést vár el Strocktól és a klubedzőtől, illetve a bizottságok vezetőitől, nagyjából értelmezhetetlen. Szép dolog ilyet mondani, de egy kapitányt nem ez alapján fognak megítélni, hanem amiatt, hány pontot ért el. Egy Feröer elleni újabb döntetlen októberben megbocsáthatatlan lenne.
Az MLSZ honlapján megjelent írásból a kedvenc részem: "szigorúbb és rendszeresebb felügyelet, valamint szélesebb körű szakmai kommunikáció kialakítása mellett kell végeznie mindkét pozícióját."
ugyanakkor kötelező javítania Storcknak, ha folytatni akarja 2020-ig.
Bár az is igaz, a kötelezők melletti bravúrpontokkal is nehéz lesz 50 százalékig eljutni. És egyelőre arra kell figyelni, Feröer nehogy elénk kerüljön október végén.
És legkésőbb akkor megint fel lehet tenni a kérdés, élvezi-e még a bizalmat, van-e nála alkalmasabb jelölt a kapitányságra.
A csoport állása 6 forduló után:
(Borítókép: Kovács Tamás/MTI)