A múlt pénteki andorrai égés után Bernd Storck sokáig nem beszélt vagy beszélhetett, egy hetet várt, amíg összeszedte a gondolatait.
A sportnapilapban adott interjúban a felelősség vállalását – továbbra is nagy kérdés, hogy kell ezt érteni - már nem ismételgette. Újra elmondta, hogy a csapat átalakul, Király és Juhász már nincs, a 37 éves Gerának pihenésre van szüksége.
Apró furcsaság a gondolatmenetben, hogy az ő ötlete volt lemondani a legjobbakról, majd hozzáteszi, Doll kérésére és egyezségük értelmében lemondott Priskinről.
De ennél sokkal fontosabb, egy hét elemzés alatt nagyjából erre jutott: „Felteszem a kérdést, hogyan fordulhat elő, hogy volt olyan védőnk, aki sárga lap nélkül játszotta végig az andorrai találkozót? Ha én ott vagyok a pályán, kőkeményen játszottam volna. Harcolni, küzdeni kell, nem sétálgatni. Annak, aki felveszi a válogatott mezét, mindent meg kell tennie a csapatért, a nemzetért.”
A meccsen az egész csapatból Bese Barnabás kapott sárgát. Meglökte a levegőben ellenfelét. Tehát ő felmenthető.
A másik három védő: Lang, Vinicius és Tóth Bence sárga nélkül hozta le a meccset, de hogy pontosan kivel nem volt elégedett, azt nem mondta, és nyilván nem is fogja.
Más kérdés, mivel Andorrának összesen 44 sikeres passza volt az egész meccsen, vajon mikor kellett volna rámenősebben küzdeni? Amikor teljesen tanácstalanul álltunk. Az idei három meccsen nem rúgtunk gólt, mert a védők nem kemények?
Egészen új retorikai fordulat: ha ő a pályán lett volna. Ilyet még Lothar Matthäustól sem hallottunk.
Ha Storck egy hét alatt eddig jutott el, most látszik igazán mekkora baj, hogy nincs kettéválasztva a kapitányi és a sportigazgatói pozíció.
Mert az nem feltétlen várható el az elnökség tagjaitól, hogy fajsúlyos szakmai kérdéseket tegyenek fel neki, de egy sportigazgató tudott volna nekik súgni, az útmutatásai alapján számonkérni.
Például:
Nyilván benne volt, hogy úgy gondolta a csapat, ez a meccs az első gólig lesz nehéz, valószínűleg így is lett volna, de az ellenfél lőtte az első gólt, és így nekünk lett kilátástalanul nehéz.
Storck persze mantrázta a szokott szöveget: csalódott néhány játékosban, nem fog meghívni pár embert. Nemzetközi rutin nélkül nem lehet, satöbbi. Felesleges lebontani egyénekre, kik nem voltak a pályán vagy a keretben sem, ezt a meccset megfelelő hozzáállással hozni kellett volna.
A német edzőnek nem lesz egyszerű a folytatás, és nemcsak a négy hátralévő selejtezőn. Fel kellene ugyanis építeni a jövő válogatottját 2020-ra, mert abba szörnyű belegondolni, hogy a Puskás Stadionban a szlovákok, szerbek vagy a szlovénok játszanak.
Mivel azonban az U21-es válogatott ötödik lett csoportjában – Liechtensteint megelőztük, Albániát vagy Görögországot, Izraelt nem -, és mivel onnan kellene közvetlen utánpótlást biztosítani, nagyon alaposan meg kell tervezni a jövőt.
Ha marad a vb-selejtezők után is, azokhoz a korosztályokhoz kell nyúlnia, amelyek már a szeme előtt nőttek fel, hiszen az utánpótlás válogatottakat németek vezetik. Ott kellene csiszolni rajtuk valamennyit - legalább az automatizmusokat -, ha már az akadémiai képzés elnyeli a pénzt, de nem segít semmin.
Storcknak azokkal a klubokkal kell még szorosabb kapcsolatot kiépíteni – ezt kívánja az MLSZ tőle -, amelyek alig szoktak meccset nyerni már közepes európai csapatokkal szemben is a BL-ben vagy az EL-ben.
De mindenek előtt meg kellene kérdezni Dzsudzsák Balázstól, mire gondolt a kiszállásnál. Vagy arra, mi az, ami nem mindig látszik.
Nyitókép: Dzsudzsák Balázs csapatkapitány (b) és Bernd Storck szövetségi kapitány miután a magyar válogatott 1-0-ás vereséget szenvedett Andorrától a labdarúgó világbajnoki selejtező B csoportjában játszott Andorra-Magyarország mérkőzésen Andorra la Vellában 2017. június 9-én. (MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo)