George F. Hemingway, a Budapest Honvéd labdarúgócsapatának tulajdonosa a Sport TV Mai helyzet című műsorának vendége volt péntek reggel. A kispesti klubtulajdonos nagyra értékelte a kormány labdarúgásért tett erőfeszítéseit, ám a jövőt mégsem látta fényesnek, mert a labdarúgás vezetői nem néznek előre, és a szponzorok is teljesen elhagyták a magyar focit.

Visszatérő téma a Honvédnál, hogy a bajnokcsapat lényegesen kevesebb pénzből gazdálkodhat, mint vetélytársai, a Fradi, a Videoton vagy akár a Felcsút. Már Marco Rossit, a bajnoki címet szállító edzőt is elsősorban a pénz miatt nem sikerült megtartani, amit Hemingway most is megerősített:

„Azt mondja, hogy nem kapott megfelelő ajánlatot. Ez igaz, nem kapott neki megfelelő ajánlatot, mert kevés volt a pénz. Ő ennek a sokszorosát kapja Dunaszerdahelyen, semmiféle lehetőség nem volt, hogy annyi pénzt adjunk neki, amennyit ő szeretett volna.”

Hemingway úgy látja, hogy a bérek elszabadulása veszélyezteti az egész magyar labdarúgást, csak ezt a vezetők még nem veszik észre, mert nem figyelnek a jövőre.

"Úgy látom, ha azt a trendet, ami megindult 2015-ben, ami béremelkedésekhez vezetett, nem fogjuk meg egy bérsapkával, akkor az 3-4 éven belül több klub csődjéhez vezet majd. Nem akarok vészmadár lenni, de a labdarúgás vezetőire nem jellemző az, hogy előre néznének, inkább a mával foglalkoznak. Ez egy olyan veszély, amit én látok, és azt gondolom, hogy ők is látni fogják, de lehet, hogy csak 3-4 év múlva”.

A sportvezető arra is figyelmezetett, hogy már most nagyon nehéz fenntartani a csapatokat, és ha nem vigyáznak a futball résztvevői, akkor ebből baj lesz. " Megvan minden, van állami támogatás, utánpótlás-támogatás, sok szép dolog van, stadionokat építenek, de nem szabadna ezt odáig vinni, hogy nem foglalkozunk a jövővel, és a jövővel most kellene foglalkozni, az már itt van.”

Hemingway a szponzorokról is beszélt, pontosabban azok hiányáról. Talán véletlen, talán nem, hogy az Orbán Viktorért rajongó klubvezető egy kis elmúltnyolcévezéssel vezette fel a témát, ám annyira már nem gondolkodott el a jelenségen, hogy bármiféle összefüggést fedezzen fel az állami pénzek beáramlása és a piaci alapú szponzorok hiánya között (ahogy az államilag kitömött klubok és a bérek elszabadulása közt sem, egyébként). 

"A 2000-es években a kormány teljesen elhanyagolta a sportot, a labdarúgást pedig kimondottan gyűlölték azok, akik a sportot irányították. Ezért aztán 2010-re minden haldoklott. 2010-ben a kormány bejött, és próbál segíteni, de az üzleti szponzoráció nem tért vissza.”

Hemingway-nek eszébe sem jutott az a megoldás,  hogy a magáncégek hülyék lennének a saját, munkával megkeresett pénzükkel beszállni egy olyan játszmába, ahol az állam vagy az általa irányított támogatók zsebből túlfizetnek bárkit. S zerinte a játék minősége és a nézők hiánya a felelős a támogatók elmaradásáért, és egy közös marketingplatform kialakításával sokat lehetne segíteni a dolgon.