Figyelemre méltó adatot tett közzé az Opta a Chelsea-Manchester City mérkőzéssel kapcsolatban. Amióta mérik a játékosok csúcssebességét az angol bajnokságban (2014), még soha senki nem futott olyan gyorsan, mint a manchesterieknél játszó Leroy Sane tette azt a londoni meccsen.

A német válogatott játékos 35,48 km/h sebességet ért el az egyik sprintje közben, ami nemcsak a futballban számít rendkívülinek.

Ezzel a sebességgel fut nagyjából Usain Bolt 20 méternél.

A sprinterleganda csúcssebessége persze egészen más kaliber, ő ugyanis 44,72 km/h-val futott a berlini világbajnoki döntőben felállított világrekordjánál. Ugyanakkor az is igaz, hogy Sane futballcuccban, stoplist viselve és füvön futotta rekordját. Szögescipőben, sípcsontvédő nélkül, áramvonalas ruhában és főként rekortánon futva nyilván valamivel gyorsabb lenne, de Boltot így sem szorítaná meg. (A témáról bővebben lásd ezt a cikkünket).

Ami viszont ennél sokkal meglepőbb, hogy hiába övé a csúcssebesség Angliában, valaki az olasz bajnokságból egészen biztosan veri. Méghozzá olyan játékos, akire senki, de senki nem tippelne.

A dolog egyik tanulsága, hogy a csúcssebesség nem minden, a futballban sokkal fontosabb a robbanékonyság. A másik, hogy Barzagli valószínűleg minden idők egyik legalulértékeltebb hátvédje, persze nem csak a sebessége miatt.

Ami viszont biztos – visszatérve Angliára–, hogy a hétvége óta már nem James Vardyhoz fűződik a valaha volt leggyorsabb sprint. Illetve, hogy Kyle Walkertől talán mégsem volt a legjobb ötlet kihívni egy versenyre Sanét, illetve Raheem Sterlinget, miután felfedezte, hogy egy számítógépes játékban csapattársai gyorsabbak nála.