A magyar futballválogatott úgy ment neki az utolsó, Feröer elleni világbajnoki selejtezőjének, hogy tétje látszólag már nem volt a meccsnek, mégis elég ciki lett volna, ha nem sikerül győzelemmel zárni a sorozatot. Ráadásul ha a vendégek nyernek, akkor megelőznek minket a csoportban, és a negyedik helyen zárunk.

Visszatért a csapatba a svájciak ellen eltiltott csapatkapitány, Dzsudzsák Balázs, és maradt a kapuban az előző mérkőzésen nagyokat hibázó Gulácsi Péter, elöl pedig két támadóval, Eppel Mártonnal és Ugrai Rolanddal kezdett Storck.

Nem kezdtük észvesztő tempóban a meccset, de azért Dzsudzsák Balázs eleresztett egy veszélyes lövést az 5. percben. Ennél egy fokkal veszélyesebb volt, amit a feröeriek hoztak össze a 14. percben: egy előrevágott labdából indult az egész, amit a védelmünk végigbámészkodott, szóval simán elereszthettek a vendégek egy erős, de középre tartó lövést, amit Gulácsi hárított.

Az első fél óra végéig nagyjából az volt, hogy a feröeriek térfelén járattuk a labdát különösebb eredmény nélkül, miközben a vendégek néha átmerészkedtek, azonban a támadásaikat lekapcsoltuk. Az elképzelés nélküli, esetleges játék miatt a 35. percben fogyott el a közönség türelme, és kezdett el zúgni az „ébresztő” meg a „kurva gyenge”. Ezenkívül Dárdai Pál nevét skandálták, illetve Storcknak üzentek németül, hogy „viszontlátásra”. Szóval nem volt túl békés a hangulat, ebben hoztuk le 0-0-ra a félidőt. 

A félidőben Storck változtatott, Eppel helyére bejött Böde Dániel. Volt a szünet után néhány lendületes perce a magyar csapatnak, aztán megint szánalmas vergődésbe ment át az egész, és inkább a feröeriek csináltak olyan dolgokat, ami nyomokban támadásra emlékeztetett. Például volt egymás után három előrepasszuk anélkül, hogy eladták a labdát.  

Az 56. perctől kezdett éledezni a magyar csapat. Dzsudzsák legalább megpróbálkozott egy lövéssel, a kaput ugyan nem sikerült eltalálnia, majd egy perccel később Böde próbálta meg a kapuba kotorni a labdát közelről, ám a gólvonal előtt tisztázott a visszafutó feröeri védő. Sikerült felpörgetni a játékot, a vendégek beszorultak,  aztán el is fogyott a lendület, és megint leült a meccs. Többet volt nálunk a labda, sokat mondjuk nem értünk vele, és Dzsudzsákban hiába volt benne a veszély, alig kapott labdát. Ugrai is harcosan játszott, többször is helyzetbe került, viszont vagy blokkolták vagy az utolsó pillanatban tisztáztak előle.

Aztán a hajrára már egészen komikus jelenetek jöttek a magyar csapat főszereplésével: Guzmicsot utolsó emberként szerelték, Gulácsi csúnyán alászaladt egy szögletnek, majd a saját tizenhatosunkon belül vesztettük a labdát, ami után tíz centin múlt a feröeriek gólja. 

A végén azonban csak sikerült beszenvedni egy gólt: Böde kotort be egy labdát közelről, ezzel a vezető gól meglett, de a közönség tüntetett tovább Storck ellen. A vége 1-0-s győzelem lett, a lefújás után Dzsudzsákék odamentek a táborhoz, a szurkolók elhajtották őket.

A győzelemmel a csoport harmadik helyén végeztünk Portugália és Svájc mögött, ami nem hangzik annyira rosszul, az már igen, hogy tíz selejtezőn összesen tizenhárom pontot bírt összeszedni a válogatott.