Bernd Storck volt a magyar labdarúgó-válogatott 53. szövetségi kapitánya. Nem érdemes nagyon visszamenni az időben, hogy mire jutottak a szakemberek a válogatott kispadja után, de 1990-ig mindenképp.
Így követték egymást a szakemberek:
Ha időrendben indulunk, a BEK-győztes Jenei Imre a román kapitányként sokkal sikeresebb volt, a 2000-es Eb-n csoportmásodik lett Anglia és Németország előtt Hagiékkal.
Csank volt bajnok a Fradival (2001), de értékelhető nemzetközi eredmény nélkül zárt, a Hajduk Split verte ki csapatát rögtön az első fordulóban a BL-ben.
Bicskei Bertalan volt még kapitány Malajziában és Libériában. Az afrikai országban négyéves szerződést kapott 2010-ben, de sajnos betegsége legyőzte egy év múlva, nem tölthette ki az idejét.
Gellei Imre megfordult a Fradiban és Pakson is, előbbivel nem tudott visszajutni az élvonalba. Később a felcsúti akadémiára került.
Lothar Matthäusról nagyon sokat elárul, hogy a hazájában egyszer sem kapott még csak másod- vagy harmadosztályú csapatot sem. Holott nála nagyobb legendát el sem lehet képzelni, hiszen 150-szeres válogatott, világbajnok, de egyszerűen taszítja a klubvezetőket. Bulgáriában megkapta a válogatottat, szerény eredményekkel.
Bozsik Péterben és Várhidi Péterben közös, hogy még csak élvonalbeli csapathoz sem jutottak el kapitánykodásuk után, ez is csak jelzi, mindkettő kényszermegoldás volt.
Erwin Koeman egy élvonalbeli kispadot elcsípett Hollandiában (Utrecht), de inkább arról ismert, hogy a testvére mellett pályaedző volt az Evertonnál.
Egervári Sándor a nagy bukás után a diósgyőri kispadon kapott lehetőséget az élvonalban. A DVTK-hoz idény közben nevezték ki, benntartotta a klubot, de mivel az erősítések nem jöttek, továbbállt. Azóta nem is mondhatta sehol, hogy az előrelépés, a fejlődés megkérdőjelezhetetlen. Messze a legjobb mérleggel rendelkező kapitány – 58 százalékra hozta a selejtezőt – egyébként az elmúlt évekből, ha a teljes sorozatokat vesszük, de olyan meccsei voltak, amik emlékezetesre sikerültek az 1-8-on kívül is.
A 2013-ban Andorra ellen beugró Csábi Józsefnek esélye sincs élvonalbeli kispadra, Pintér Attiláért viszont kapkodnak itthon. A Mezőkövesd után a Felcsút kispadjára került. Csak nehogy oda kerüljön majd a válogatottól Bernd Storck is, ha netán Pintér veszít még két-három meccset ősszel.
Dárdai Pál a másik Jenein kívül, aki értékelhetőt alkotott, mert a Herthát előbb benntartotta, utána a hetedik, majd hatodik lett vele a bajnokságban, és csütörtökön is nemzetközi meccsre készül az Európa Ligában. Dárdai amúgy 67 százalékos mutatóval hozta le a selejtezőből a rá eső részt.
Hogy a vb-selejtezőt 43 százalékkal záró Storck hol folytatja, egyelőre kérdés, ne zárjuk ki, hogy nagyon eltávolodik a térségből. Ha Németországból nem lesz érdeklődés felé, megállapíthatjuk, hogy ugyanaz a helyzet, mint Thomas Dollnál, a magyarokkal elért sikeresség nem piacképes, lényegében érdektelen a határainkon túl.