A Nemzeti Sport tudósítója szóra bírta a hazai szövetség elnökét, Csányi Sándort a luxemburgi 2-1-es vereség után.

„Ezért kell új szövetségi kapitány... Nagyon csalódott vagyok. Annál biztosan lényegesen többet vártam, mint amit láthattunk. Lehet, hogy a kiállítás is befolyásolta a mérkőzés alakulását, de lássuk be, már előtte sem azt láttuk a pályán, amire talán számítottunk.

Luxemburg futballozott, mi alárendelt szerepet töltöttünk be.”

Arra, hogy új csapatra van-e szükség, kitérő választ adott, ezt majd az új szövetségi kapitánynak lesz a feladata eldönteni.

Amikor Andorrában kikaptunk június elején – hasonlóan nyomasztó játékkal –, akkor a német Bernd Storckkal szemben sokkal türelmesebb volt, eszébe sem jutott a kirúgása, pedig ha megteszi, időt nyerhetett volna.

A 68 éves belga Georges Leekens még nagyobb présben veszi át a csapat irányítását, bár kedden még az a Szélesi ül a kispadon, akinek finoman szólva is megkérdőjelezte a képességeit az elnök. Noha természetesen ő is beleegyezett, hogy a nem túl racionálisan lekötött két mérkőzésre az U17-tel sikeres 35 éves magyar kapitányt ideiglenesen nevezzék ki. 

Lehet Leekensre úgy tekinteni, mint egy varázslóra, de attól még Nagy Ádám nem fog megtanulni támadásokat szervezni, Németh Krisztián nem tanul meg cselezni, Lovrencsicsnek nem lesz kevesebb hibája, és a sort lehetne folytatni. Lehet bízni Szalai Ádám vagy Elek Ákos visszatérésében, de a magyar futball problémái sokkal mélyebben vannak annál, mint hogy ki legyen a kapitány.

Csányinak az a programja, hogy ki kell jutni a következő Eb-re, mert itthon lesz, és mert legutóbb is ott voltunk. Noha nincs másik olyan ország a magyaron kívül, amelyik egy arcpirító vereség után semmi látványosat nem csinál az utánpótlásban, nem reformál, nem jelöl ki más utat.

Ha pedig Leekensnek sem megy, akkor ezt a nyilatkozatot még nagyon sokszor elő fogjuk venni.

Kedden a vb-résztvevő Costa Rica jön, Szélesivel.