Dr. Mezey György korábbi szövetségi kapitány volt a vendége Vitray Tamásnak, az Amiről nem beszéltünk című Digi Sport-műsorban.
Mezey beszélt a tehetségek kiválasztásáról, a magyarországi akadémiák helyzetéről, a magyar futballról is. Kritikusan mondta el, miért is tart ott a futballunk, ahol tart, illetve miben lehet a legnagyobb probléma, hogy nem jutottunk el addig, mint például Izland.
Mezey azzal kezdte, hogy a magyar futball elveszítette a saját útját, míg a pártállami időben a futball volt az első számú sport, finanszírozta az állam, nagyon sok pénzzel, a legkisebb vállalatnak is volt csapata, rengeteg pálya, rengeteg gyerek.
Mára eltűntek az értékrendek, jöttek okoskodók, különböző szövegeket és irányvonalakat hirdetők.
Persze itt vagyunk mi, edzők – hát hülyék az edzők. Kész, emiatt nincs futball. És hoznak hülyébbnél hülyébbeket, akik ugyanolyan hülyék, mint mi voltunk, magyarok. Ezzel el is van intézve, ez a magyarázat, ami mindig jó a politikának, az aktuális sport- és futballvezetésnek.
Mezey abban látja az Európa-bajnokság utáni visszaesést, hogy ha nincs egy határozott irányvonal, akkor jönnek hullámzások, ahogy fogalmazott. Szerinte a mostani magyar válogatottaknál az a baj, hogy a jelentős százalékuknál a nemzetközi szinten kevés a futballtudásuk.
Az, hogy fizikai teszteket végeznek, azon már csak röhögök. A Gera akkor ki fog maradni, ha nem futja elég gyorsan a 30-at? Ezek showműsornak jók, csak semmi értelmük.”
Az akadémiáknak is odamondott. Szerinte komoly probléma az, hogy hiába építünk szuper akadémiákat, ha azokat csak közepes képességű gyerekkel tömjük tele, holott éppen a kiemelkedő képességű játékosokkal kellene. Hiába sajátítják el az alapokat, tehetség híján bizonyos szint fölé nem lesznek képesek emelkedni. Mezey úgy látja:
Csak azokat szabad kiengedni külföldre, akik érettek már rá,
ha a profi világba beilleszthető. Nem tudnék válaszolni, hogy ki lenne az, mert ahhoz például Ugrait személyesen kellene látnom edzésen, a csapatomba berakva, a feladatokat ellátva. Tinédzserkorban nekem koraiak ezek a kimenők.”
Hogy miért éppen Izland tudott ott ragadni a világ élvonalában és nem Magyarország, abban Mezey ott látja a probléma fő okát, hogy míg Izlandon társadalmi hatás történt a futballra, addig nálunk, pont fordítva van, a futball változtatja kicsit a politikai és vezetői döntéseket.