Hosszú betegség után, 82 éves korában elhunyt Palotai Károly, az 1964-es tokiói olimpián aranyat nyerő magyar válogatott játékosa, csapatkapitánya, későbbi nemzetközi szinten jegyzett játékvezető, jelentette be honlapján a Magyar Labdarúgó Szövetség.

Palotai 1935. szeptember 11-én született Békéscsabán, a helyi Előre csapatában kezdte a labdarúgást, 1953-tól már a profikkal játszott, de 1955-ben egy szezonra a Győri Vasas ETO-hoz igazolt. Innen két szezon jött a német Freiburgernél, majd 1959-ben visszatért a Győrhöz, ahol 1963-ban megnyerték az őszi bajnokságot.

Játékospályafutása legnagyobb sikerét az 1964-es tokiói olimpián aratta, ahol hétből hat meccsen játszott a végül olimpiai bajnok válogatottban, de a Csehszlovákia elleni döntőről sérülése miatt lemaradt, ezért akkor nem is kapott érmet, azt csak évekkel később vehette át. Az olimpiai és B válogatottban 23-szor szerepelt, a rendes válogatottba egyszer sem hívták be.

Klubcsapata 1964-68 között sorban négy Magyar Népköztársasági Kupa-döntőbe jutott be, ebből hármat meg is nyertek, az egyetlen vesztes döntőn – '64-ben a Honvéd ellen buktak 1-0-ra – Palotai nem játszott. Az 1964-65-ös szezonban az ETO fantasztikus teljesítményt nyújtva elődöntőig jutott, de a Benfica 5-0-s összesítéssel kiejtette őket.

Játékoskarrierje befejezése után bírónak állt, ott volt az 1974-es, 1978-as és 1982-es világbajnokságon, illetve 1972-ben és 1976-ban az olimpián, 1980-ban pedig az Európa-bajnokságon. 1978-ban ő vezette a vb-n az argentin-brazilt.

11990-ben a Győr-Moson-Sopron megyei Labdarúgó-szövetség elnökévé választották, 1998-ig töltötte be ezt a posztot, 1985-2005 között pedig az UEFA bíróellenőreként járta az európai meccseket.

Palotai Károlyt a Magyar Labdarúgó Szövetség saját halottjának tekinti.