Hétfőn választották meg a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) alelnökének a magyar szövetség (MLSZ) elnökét. A 2018-as világbajnokságon fogják beiktatni Csányi Sándort.
Berzi Sándor, a hazai szövetség alelnöke, aki már 30 éve is futballvezér volt, végre elmondta a Nemzeti Sportnak, mivel jár ez a pozíció. Felsorolni sem könnyű a konkrét előnyöket, de azért megpróbálkozott vele, nem kell tovább tűkön ülnünk.
Íme, ezek itt mind a magyar futball javát szolgálják:
Ne menjünk el mellette szó nélkül, de Berzi bevallotta, hogy a magyar futball nem tartozik a világ élvonalába.
„Más téren viszont láthatóan óriási fejlődésnek lehetünk tanúi.”
Az ötödik pont talán a legfontosabb, hiszen az elnök nem fog tudni gólt rúgni továbbra sem. És már csak azért is, mert 2010-ben született egy hosszú távú koncepció.
Csányi immár lassan 8 éve elnök, a nézőszám grandiózus emelkedése a hazai élvonalbeli meccseken nem történt meg. 2017-re már két magyar klubcsapatot vizionáltak a nemzetközi kupák főtáblájára, ehhez képest pár meccset szoktunk csak nyerni nyaranként.
Izland 2010-től, miután kijött az ország a gazdasági válságból – a pályaépítési program már korábban elindult -, olyan válogatottat rakott össze, olyan játékosokat nevelt, amikről a magyar futball egyelőre csak álmodik.
A legfontosabb kérdés pedig továbbra is adott, 8 év alatt miért nincs egy markánsan Csányi nevéhez köthető, folyamatosan kontrollált, számon kért, európai képzési elvek mentén kialakított utánpótlás koncepció. Amit akár már az amszterdami 1-8 is kiválthatott volna, mert már akkor is dőltek az állami pénzek.
Mert ugyan idejött átvilágítani a futballakadémiákat a belga Double Pass, az eredmény nem látszik. Pontosabban nagyon is, a fiatalszabályt ignorálják az élvonalbeli klubok, miközben az újdonsült FIFA-alelnök ezt csendben és tehetetlenül szemléli. Szimbolikus, épp megválasztásakor jutott mélypontra a fiatal játékosok száma az NB I-ben.
És hát ugye volt itt egy andorrai (0-1) és luxemburgi kudarc (1-2) fél éven belül.
(Borítókép: Koszticsák Szilárd / MTI)