A Kazahsztán elleni nyomasztó vereség után máris itt volt a lehetőség a javításra, még ha az ellenfél veretesebbnek is számított, pénteken hazai pályán maradt alul Costa Ricával szemben. Kétezer skót - köztük sokan szoknyában - is elkísérte a vb-pótselejtezőről az utolsó meccsen lemaradó csapatát. És végül ők örülhettek.

Nagyjából ugyanannyian kimentek a stadionba, mint pénteken - 7-8000 magyar drukker - , és a B-közép egy transzparensen lévő Grosics Gyula-idézettel adta a játékosok tudtára, mit gondol róluk.

A játékosok még véletlenül se higgyék azt, hogy ők tisztelik meg a közönséget, éppen fordítva. A játékos érezze magát megtisztelve, hogy egy nemzet színeit képviselheti a nagyválogatottban.

Nem mintha a küzdéssel baj lett volna pénteken, a tanácstalanságot a meg nem értés szülte.

A belga szakvezető, Georges Leekens kísérletező kedve megmaradt kedd estére is. A kazah meccs előtt még azt mondta, hogy azért nem kezdhet három védős felállással, mert nem voltak meg hozzá az embereink a sérülések miatt. Most megtalálta a harmadik belső védőt, Guzmics lett az, aki a kínai másodosztályból érkezett. Pénteken az időeltolódás miatt még fáradt lett volna.

Szóval, így néztünk ki hátul, a három védő: Fiola, Otigba, Guzmics.

A két szélső, a jobb oldalon Lovrencsics, a másikon Hangya, a középpálya belsejében Pintér, Kleinheisler és Dzsudzsák, a két csatár: Varga Roland és Szalai.

Ez a hadrend azt is biztosította, hogy 4-3-3-má alakulhatott, de a még támadóbb 3-4-3-at is kirajzolták a mieink a gyepen. Ha vissza kellett húzódni, akkor pedig öt védővel álltunk fel, a labdakihozatal így nem is lehetett fényes, esetleges maradt.

Az első gyenge lövés Dzsudzsák Balázsé volt, szabadrúgásból (21. perc) már sokkal veszélyesebbnek bizonyult a magyar csapatkapitány, McGregor kapusnak vetődve kellett kiütnie a labdát a bal felső sarokból.

A félidő végére felpörögtek az események. Kleinheisler a tizenhatos sarkánál felborította ellenfelét, a játékvezető jogosan ítélt büntetőt. A helyszínen csak a nagy és indokolatlan hevességet lehetett látni.

Gulácsi Péter a Bundesligában már több fontos pillanatban hárított tizenegyest, ezúttal is megtette. Mulgrew lövésénél nagyszerűen találta el az irányt, és a bal kezére érkező labdát kiütötte. Még arra is volt ideje és energiája, hogy ne középre, hanem oldalra tenyerelje, ahogy kell.

Egy szöglet után Guzmics Richárd emelkedett magasra, a bal kapufa mellé ment a labdája az erős fejes után, de épp ott állt egy skót védő, aki nagyon higgadtan mentette a helyzetet.

Második félidő

A szünetben kettőt cserélt Leekens, Hangya helyére a paksi Szabó érkezett, míg Pintér Ádám posztjára Elek Ákos állt be.

Három perc sem telt el, amikor jött a skótok gólja. Fraser futott el a jobb oldalon, három magyar védő némileg egymásra várt, a felfutó Phillips ezt kihasználta, és 10 méterről a kapu bal oldalába passzolt, nem volt különösebben nehéz dolga.

Valójában Guzmics hibázott, belekapott egy labdába, ami nem volt az övé, miközben belül Otigba már készült, hogy simán kirúgja: Guzmics érintésével Otigba hátát találta el a labda, és pattant az ellenfélhez.

Az 58. percben Dzsudzsák helyére Németh Krisztián jött, aki az előző meccsen nagy gólt lőtt. Most Vargának volt 25 méterről egy jó lövése, ami középre ment, de erős volt, a kapusnak bravúrral kellett a léc fölé tolnia. Pár perccel később ismét Varga tüzelt jó harmincról, kevéssel mellé.

A közönség a csapat mellett volt, biztatta és hajtotta őket, a játékosok érezték ezt, mentek is, de a szabálytalanságok vagy a vélt sérelmek után a túlzott lelkesedés sárga lapokban mutatkozott meg. Szalai és Elek is kapott.

A 71. percben Szalai labdát szerzett, az utolsó védő, a tétlenkedő Mulgrew gondolatát találta ki, simán leszerelte, megiramodott a kapu felé, 17 méterről lőtt, de a kapus bal lábbal hárított, a Hoffenheim csatára nem tudta elpasszolni mellette. Óriási helyzet volt.

Nem szabadult fel viszont a skótok kapuja, Lovrencsics elfutott a jobb szélen, lapos beadása után Szalai sarkazott, hajszállal mellé. Az első volt a nagyobb helyzet, ziccer, a másodikat kapura tenni is bavúr volt.

A következő támadásnál Szabó János beadása után – ügyesen játszotta tisztára magát - veszélyesen kanyarodott a labda, de végül kifejelték a védők.

Az utolsó 10 percben már Nikolics és Böde is a pályán volt, Leekens - látszatra - mindent megpróbált. Az mondjuk nehezen érthető, legjobbunkat, az egyedül gólveszélyes Szalait miért kapta le (helyette jött Böde).

A skótok addig sem bonyolították túl a játékot, onnantól pedig még annyira sem, húzták is az időt.

Leekens Algériából úgy távozott 2017. januárban, hogy öt meccsből egyet nyert meg, Mauritániát verte. Ha kap esélyt, ezt az arányt itt is hozhatja. Júniusban előbb Fehéroroszországba megyünk - idegenben verték Szlovéniát -, majd a vb-résztvevő Ausztráliát fogadjuk az Üllői úton.