A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) nem nézte tétlenül pár éve, hogy egyre több külföldi játékos áramlik a magyar bajnokságba a magyar fiatalok kárára. (A történetnek persze van egy olyan olvasata, hogy a milliárdokkal feldúsított akadémiai rendszer hiányosságai miatt kerülnek gyenge futballisták a rendszerbe, és a külföldiek idehozatala csak kényszer. Hiszen ha jók lennének, utat törnének maguknak, és betennék őket az edzők.)

Az MLSZ abban hitt három-négy éve, hogy a fiatalszabályként ismert ösztönző rendszert pozitív lökést ad, hogy legalább az arra érdemes fiatalokat beállítják a csapatba, nem kapnak külföldi konkurenciát. Ezért pénzzel támogatta, hogy az akadémiákról kijövő, esetleg más úton érkező 20 év alatti fiatalok ott legyenek a kezdőben.

Jó néhány klub azonban erre fittyet hányva, továbbra is az átigazolások mellett döntött. A Vasas, az MTK és a Honvéd sok pénzt kapott, nekik egyébként is fő profiljuk a nevelés, még ha időigényesebb is, és az is igaz, hogy a kispesti klub, végig betartva az ajánlást, tavaly bajnoki címet szerzett éppen az ellentétes úton járó Videoton FC előtt.

Aki 20 évesen még megfelelő volt az élvonalra, egy vagy két év múlva kegyvesztetté is válhatott – ez lehetett az előző támogatási forma jogos kritikája.

Pénzek másképp

Az MLSZ ugyanakkor az eredeti szándékon nem akart változtatni, sőt, az ösztönzést még inkább a szeme előtt tartva azt találta ki, hogy a következő szezontól már más módon támogatja a klubokat. Az európai minták vizsgálata után arra jutottak, szerencsésebb, ha a nevelőklubok is részesülnek a támogatásból, a kis műhelyek is járjanak jól azzal, ha valaha felfedeztek valakit. Bár nincs sok a folyamatosan jól dolgozó kis klubokból.

A bevezetendő támogatási rend szerint a hagyományosan utánpótlással foglalkozó, vagyis a piramis alján lévő kis klubok is folyamatosan figyelhetik a bankszámlájukat, érkezik-e utalás csak azért, mert a hétvégén egy régi felfedezettjük szerepet kapott valamelyik élvonalbeli klubban.

A legértékesebb tízes

Tegyünk most egy nagy ugrást, és nézzük meg, ki az a tíz játékos, aki a mostani pontszámítás szerint a legtöbb pénzt hozza a kluboknak.

Gulácsi Péter az első. A kedvezményezettje értelemszerűen az MTK, a Liverpool vagy a Salzburg nem. Szalai Ádám miatt sem kap pénzt a Stuttgart vagy a Mainz, de az Újpest még igen.

• 1. Gulácsi Péter (kedvezményezett: MTK)
• 2. Kádár Tamás (kedvezményezett: Zalaegerszeg)
• 3. Korcsmár Zsolt (fő kedvezményezett: Újpest)
• 4. Korhut Mihály (fő kedvezményezett: DVSC)
• 5. Bese Barnabás (fő kedvezményezett: MTK)
• 6. Bánó-Szabó Bence (fő kedvezményezett: Honvéd)
• 7. Gyurcsó Ádám (fő kedvezményezett: Videoton)
• 8. Kiss Bence (fő kedvezményezett: Haladás)
• 9. Tóth Máté (fő kedvezményezett: Haladás)
• 10. Lang Ádám (fő kedvezményezett: Veszprém)

Mivel Gulácsi folyamatosan pályán van a világ egyik legerősebb bajnokságában, és a válogatottban is, magas szorzót érdemelt ki a rendszertől. Hogy pontosan az ő felfedezője ott van-e még az agárdi akadémián, azt nem tudjuk, mert  az MLSZ nem személyeket díjaz, hanem klubokat. De a lényeg: Gulácsi a lipcsei meccsein és a válogatottban betöltött szerepe után több millió forinthoz juttathatja egykori nevelőegyesületét.

A második a sorban Kádár Tamás, miatta a ZTE-hez érkezik a támogatás. Ő egy elit bajnokságban van, ezért a rendszer itt is jelentős összeggel honorál. A kisebb ligák, mint az Egyesült Arab Emirátusoké, kiesnek a radar alól, így a Nyírlugosnak vagy a Debrecennek Dzsudzsák Balázs bajnoki meccsei után nem jár semmi, csak a válogatottbeli szereplést díjazzák.

Kádár után Korcsmár Zsolt, Korhut Mihály és Bese Barnabás következik, akik nem topligásak, de az UEFA erőrangosra szerinti jó bajnokságban vannak. A hatodik névnél azonban érdemes megállni: Banó-Szabó Bence a Honvéd kulcsjátékosa lett, sokat van a pályán, sok pontot szerez. Idén 23 fordulóból 20-szor a kezdőbe jelölték, 10-szer végig is játszotta a Honvéd bajnokiját. Fontos kiemelni, két edző is bízott benne, Van der Meer mellett Supka Attila is megfelelőnek gondolja a középpályás tudását.

Ha végig a pályán van az NB I.-ben, egymillió forinthoz juttatja a Honvédot. Az már a kispestieken múlik, visszacsorgatják-e oda a pénzt, ahol felnevelték, kiszúrták a futballistát. Az MLSZ ebbe nem kíván és nem is tud beleavatkozni, ez már a klub belügye.

Egy optimális rendszerben a Honvéd nyilván megjutalmazza a játékos nevelőedzőit a köszönet és a vállveregetés mellett, és még inkább ösztönzik, hogy még több ilyen játékost neveljenek fel, mert abból a klub, a korosztályos válogatott és a magyar labdarúgás egyaránt profitálhat.

Az MLSZ egy optimális nevelési rendszerben bízik, ahhoz nincs jogköre, hogy direkten beleavatkozik a rendszerbe, szankcionálni sem tud, csak ösztönözni. Így viszont olyan összegekkel ösztönözheti például a Szegedet, a ZTE-t, a Győrt vagy más régi nagy fellegvárakat, hogy visszavegyék korábbi méltó helyüket.

Négymilliárdot ugyanis a produktivitás szerint osztanának szét minden évben, és reményeik szerint ez az összeg csak növekedni fog.

Torzók

A Mezőkövesd és a Kisvárda a jelenlegi magyar rendszer torzszülöttje. Játékost nem nevelnek, méretükből adódóan már azzal is bajban vannak, ha korosztályos csapatokat kell kiállítaniuk, már akkor átigazolásra kényszerülnek.

Pintér Attila ugyan számtalanszor elmondta, mennyit tesz Tállai András a magyar labdarúgásért, ez költői túlzás, mert Tállai a nívós nevelésben nem érdekelt, a vásárlásban igen, egy mesterségesen felépített klubmodellben is jól érzi magát. Holott régebben a klub dolga az volt – a 80-as években például –, hogy adott évente egy játékost a Diósgyőrnek, egyet az Egernek, a korabeli Munkás pedig hét-nyolc helyi kötődésű játékossal küzdhetett a megyei első osztály aranyérméért a Máddal vagy az MVSC-vel.

De vissza a jelenhez

George Hemingway, a Honvéd tulajdonosa, amikor meglátta az új terveket, hevesen reklamált, de azóta megbékült, mert látta, neki ez csak jót jelenthet. Nemcsak Banó-Szabó miatt, hanem a többi, a Honvéd akadémiájáról kikerült játékos is neki hozza a pénzt. Lehet, hogy Koszta Márk a góljaival a Kövesdet tartja benn, de a Honvéd keres belőle.

A tehetős klubok persze ebből is kihátrálhatnak, hiszen a Fradi Gyepes Gábor óta nem nevelt ki válogatott szinten hosszú időn át meghatározó játékost, a Videoton legutolsó saját nevelését sem könnyű megtalálni.

Miért lennének érdekeltek a költséges és felettébb időigényes nevelésben, amikor könnyebb vásárolni, és egy transzfer közreműködői is jól szoktak járni? Gondoljunk csak a felcsúti Puskás Akadémiára, amelyik kilenc légióssal állt ki az egyik februári bajnokira, holott a nevében viseli a nevelést.

Mindenesetre a kezdeményezésnek csak szurkolni lehet, hogy elhozza a várt minőségemelést, bár ha eddig nem termeltek jó futballistákat a klubok, nincs garancia arra, hogy a jövőben a még kézzelfoghatóbb ösztönzésre megteszik. Ahhoz ugyanis szakmai megújulás is kellene, vagy a fiatalkori versenyeztetés újragondolása, vagy a kettő egyszerre.

Ha viszont szintet ugrana a magyar szakma, piacképes játékosok jönnének ki az akadémiákról, egészen más támogatási számokkal kalkulálhatnának. Nem utolsósorban a magyar futball is profitálhatna belőle. A reális veszély, hogy nem jutunk ki a 2020-as Eb-re, ettől még adott, de hosszú távon színvonal-emelkedést láthatnánk.  

Sokkoló adat az is, hogy a jelenlegi állapotok azt mutatják, a klubok 70 százalékban a hazai első és másodosztálynak termeltek játékosokat. Hol van az már, amikor 16 fős magyar légió volt a belga osztályban, hiszen most összesen nincs annyi magyar Európában.

Borítókép: Banó-Szabó Bence. Fotó: Shutterstock.