Abbahagytam 13 évesen a futballt

- a 21 éves Gyollai Dániel ezzel a meglepő, higgadtan tárgyilagos mondattal kezdte beszélgetésünket a Stoke City akadémiája mellett.

Kétségbeesésében adta ezt a válaszreakciót, mert ugyan tehetségesnek gondolták Békéscsabán, de mivel nem akart mindenáron aláírni hosszú távú szerződést, kirakták a csapatból. Bár a teljesítményére semmilyen panasz nem volt.

Mielőtt bemutatnánk őt, annyit már most elárulhatunk, ezt a kérdés még sokszor feltette magának, mert a hibát önmagában kereső típus, nem a körülményeket kárhoztatja.

Még általános iskolásként elment kézilabdázni – édesanyja ismerte a sportágat –, de fél év múlva visszatalált a futballhoz. Hrutka János menedzsernek megtetszett a játéka, ruganyossága, reflexei, ő vitte el a Honvéd akadémiájára is.

Előtte járt Agárdon, ahová azért nem ment volna szívesen, mert unatkozna, a Honvédnál szimpatikusabbnak gondolta a környezetet.

Másodszor ott tettem fel a kérdést magamnak, mit csináltam rosszul?

Mert volt egy szezon, amikor nem ment rosszul a védés, sőt. Aztán váratlanul megint ki-kimaradoztam a csapatból. Nem értettem, miben hibáztam, miközben azt éreztem magamon, hogy folyamatosan fejlődök, és a korosztályos válogatottba is meghívtak. Oda kellettem, a klubnak nem.”

Stoke - Matthewstól Vass Ádámig

Egy magyar-szlovák U16-os válogatott meccsen szúrta ki őt a Stoke képviselője. Elmondták neki, tetszett, amit láttak tőle, várják próbajátékra. Egy hetet a Stoke-nál töltött, jó érzésekkel jött el.

Tudta, hogy a Honvédnál pénzt kérnek érte, ezért egyik napról a másikra nem várt angliai szerződést. Az alkudozás hosszan tartott. Itthon már elkezdődött a felkészülés, a harmadik helyre tették a kapusrangsorban, ezt megértette. Nem tudták ugyanis, hogy eligazol-e vagy ott marad. Az élet megy tovább, a csapatnak arra az esetre kellett készülnie, hogy szerződést kap.

Sokáig nem történt semmi,

Amikor indulni akart Békéscsabáról Kispestre, csörgött a telefonja, édesanyja hívta, a Stoke emailen vette fel vele a kapcsolatot. Azt mondta neki az anyukája, ők viszik fel most, nem vonattal megy, mert megvan az esti gépre a repülőjegye. Úgyhogy pakolhat is.

„Hinni sem akartam a fülemnek. Visszacsengenek anyukám szavai, sokáig nem látnak, ezért ameddig csak lehet, velem maradnak. Ekkor nemcsak amatőr szerződést, hanem ösztöndíjat is kaptam a Stoke-tól. Másnap, szombaton a Stoke a Manchester Uniteddel játszott, azt hittem, majd megnézem én is leendő társaimat. Kijavítottak, öltözzek, enyém az egyes mez, készüljek, mert gyors az ellenfél, védjek jól. Ezt kívánták. Pikk-pakk tapasztaltam, hogy elég gyors az ellenfél, mert egy félidő alatt elmentek 3-0-ra.

Akkor azt mondtam magamnak, az nem lehet, hogy ilyen gyorsan véget ér ez az álom. Kis szerencsével fordítottunk 4-3-ra.

Vagyis még csak nem is vesztes meccsen mutatkoztam be. Akkor elkezdődött az angliai életem.”

Édesanyja angoltanárnő, ezért a nyelvvel nem volt baja, a beilleszkedést mindez megkönnyítette. A Stoke-ról akkor annyit tudott, hogy Asmir Begovic a kapusa, akit a bosnyák válogatottban is látott. Arról is volt információja, hogy Sir Stanley Matthews, az első aranylabdás is ott kezdett. A klub történetéről természetesen sokat tanult a szerződtetése után. Nagyon büszkék egyébként Vass Ádámra, aki a felnőtt válogatottig vitte.

Konkurenciája volt, most is van, elég csak arra a Josef Bursikra gondolni, aki az U17-es Eb-döntőben védett, majd világbajnok lett még ugyanabban az évben, tavaly az angolokkal. Az Eb-n nagyot hibázott, a vb-n lényegesen szerencsésebb volt.

Gyollainak kapóra jött, hogy riválisa eltörte a vállát, ezért a forduló kiemelt meccsén, amit a Sky is közvetített 2015 novemberben, ő kapta meg a lehetőséget.

„Megijedtem, izgultam is, a Newcastle volt az ellenfél, és a főmeccsre azt mondják, sokan odafigyelnek rá az országban. Az első kirúgásom nem ment a pályára, utána viszont megnyugodtam.

Több mint tízszer védtem, én lettem a meccs embere. Nyilatkoznom kellett utána a tévéknek, büszke voltam.

És hogy volt hatása, abban biztos vagyok, mert a Manchester City akadémiájának igazgatója megszólított pár hét múlva, és gratulált, milyen jól védtem.”

Az áprilisban 21 éves kapus tökéletesen tisztában van azzal, hogy a Stoke Akadémiája csak egy lehetőség. Ha egy korosztályból minden évben sikerül csak egy embernek a felnőtt csapatba betörnie, akkor már jól dolgoztak.

Aki híres lesz, akiért majd rajonganak.

Nemcsak a konkurenciával, a sérülésekkel is meg kellett küzdenie. Volt olyan meccse, amelyiken ütközött egy védővel, agyrázkódást kapott. Miután azt hitte, jól van, minden rendben, volt még két védése, egyikre sem emlékezett, fel is tűnt a stábnak, valami nem oké, és lecserélték. A protokoll szerint egy hetet kórházban kellett maradnia. Sérült meg már a keze is, most éppen a bokája nem 100 százalékos, ezért került lépéshátrányba.

Az angol heted

Profiszerződését már két év után, 18 évesen aláírhatta, addigra fel is szedett 10 kiló izmot. Még azt is rögzítették benne, hányszor mehet haza, mennyi repülőjegyet kapnak a klubtól a szülei, hogy meglátogathassák.

Zavarja egy kicsit, hogy itthon mindenkit az érdekel, mennyit keres, nem pedig az, hogy mit csinálnak másként egy ilyen klubban, hogyan dolgoznak, milyen a szemlélet, hogyan húzzák előre a tapasztalt idősebbek a fiatalokat.

Helyén kezelte, amikor felhívta őt Dave Brammer menedzser,

Egy ilyen ajánlatra nem lehet nemet mondani, a Stellar Group Angliában is kifejezetten jól csengő név.

Az ő tanácsára fogadta el a hetedosztályú, Stoke-hoz közeli Nantwich ajánlatát tavaly, kölcsönbe ment. Nem gondol úgy vissza rá, hogy ez megalázó lenne, épp ellenkezőleg.

„Rengeteg tanultam. Egy hónap alatt kaptam 12 meccset, 20 évesen. Azonnal meg kellett tanulni, hogyan szóljak az idősebb társakhoz, hogy nekem őket irányítani kell. Rá kellett ébrednem, mennyire fontos, hogy ismerjem a szél mozgását, szabad-e még kijönnöm, vagy már nem tudom elérni a labdát, ezért jobban járok, ha visszamegyek.

Abban az osztályban az igazi őszinte angol foci van. Ívelnek. Nekem is ívelnem kellett. Használják a csatárok a testi erejüket, ha lövöldözik be a szélről nekik a labdákat. Vagy éppen a kezdőkörből.

Mert onnan is szó nélkül benyomják a tizenhatosra a labdákat. Megtanultam, mikor kell öklözni, mikor fogni a labdát. Akik ebben az osztályban játszanak, néhányan ugyancsak akadémián kezdték. És egytől-egyig meg akarják mutatni annak, aki akadémista, hogy mennyire tudnak futballozni, és akár nekik is sikerülhetett volna magasabbra jutni. Szóval nagyon élveztem.”

Előfordult, hogy 1500-an is kimentek a Nantwich hazai meccsére, ez a top. Idegenben is vannak ötvenen, olykor százan, akik elkísérik őket, és biztatják.

A nézők nagyon közel vannak, mindent hall, és az is nagy tapasztalat volt, hogy ezekre a beszólásokra, ízléstelen kóstolgatásokra ne figyeljen oda.

Olyan jól sikerült egyszer kizárnia a külvilágot, hogy a szüleit sem vette észre az első félidőben, hiába integettek neki, hiába szóltak hozzá magyarul.

Ha a kapuban vagyok, az olyan, mintha fekete lyukban élnék. A szüleim meglepetést akartak csak szerezni, én leptem meg őket azzal, hogy a 90. perc után tűnt fel, hogy ott vannak ők is a pálya szélén.

Szerződése a nyáron lejár, vannak biztató jelek, hogy hosszabbítanak vele, de még sokismeretlenes az egyenlet, mi lesz a sorsa. Jack Butland a válogatott kapusa, szinte biztosan utazhat a Vb-re, nagy kérdés viszont, hogy őt elviszi-e valamelyik élvonalbeli klub a kiesés után. Van egy fiatal dán is a keretben, ő lehet a közvetlen riválisa. A Championshipben könnyebben megadhatják neki az esélyt, mint az élvonalban.

„Úgy mentem neki ennek az évnek, hogy az alaptétel: a konditeremben én maradok legtovább, és persze én érkezem a legkorábban. Extra munkát végzek lábra. Nem káromkodom, az első perctől az utolsóig összpontosítok. Felteszek mindent egy lapra. Azt már elértem, hogy benne voltam a felnőttkeretben, vagyis harmadik számú kapus lettem, és utazhattam a profikkal együtt a legnagyobb stadionokba. Három kapust lehet nevezni, a kispadra csak egy ülhet le, de a bemelegítésnél még mindenki ott van. Nekem is rúgtak kapura a csapat klasszisai. City, Chelsea, Tottenham, mindannyiszor ott voltam a nézőtéren.

Elragadó ez az élet. Hát persze, hogy szeretném kivenni a részem belőle ameddig csak lehet. És persze nemcsak egyszerű utasként, hanem úgy, hogy rajtam múlik a csapat sikere.

Már éreztem jó néhányszor, hogy engem akartak az U19-ben, U23-ban. Nem azért tettek be a kapuba, mert más megsérült, hanem mert engem gondoltak a legjobbnak. Ha a mondásra gondolok, én voltam a ló, nemcsak szamárnak lettem megfelelő.”

Mivel 21 éves, érzi, hogy a következő év mennyire fontos lehet neki. Mert valamikor meg kell lépnie a következő szintet, folyamatosan védenie kell a felnőttek között. A barátnője angol, a testvére is kint van, még ő is jó sokáig szeretne maradni, mert az csak egyet jelenthet.