Mohamed Szalah egyetlen szezon alatt világsztárrá nőtte ki magát a Liverpoolban, ahol a Premier League történetének legjobb szezonját hozta össze, lenyomta Shearert, C. Ronaldót és Luis Suárezt. Otthon, Egyiptomban eddig is sztárnak számított, de a játékán messze túlmutat az, amit a pályán kívül jelent az országnak jótékonysági tetteivel.
Kevés játékos hozta le jobb formában a 2017-18-as szezont, mint a Liverpool-szélső Mohamed Szalah, aki a BL-döntő előtt 51 meccsén 44 gólnál jár az idényben. A Bajnokok Ligája döntőjébe lőtte csapatát a Roma ellen, sokáig vezette az európai góllövőlistát, és kisebb csodával még esélye van arra is, hogy a Liverpool történetének leggólerősebb szezonját hozza össze. Ehhez viszont a BL-döntőben legalább mesterhármast kellene lőnie a triplázásra készülő Real Madridnak.
A 25 éves egyiptomi szélső viszont elég furcsa úton jutott el oda, hogy jelenleg a Transfermarkt szerint a világ 16. legértékesebb játékosa legyen, főleg, hogy elég messziről indult:
volt, hogy öt átszállással kellett négy órát utaznia minden nap az edzéseire.
Szalah viszont kitartott, és amellett, hogy saját, még országa álmát is valóra váltotta.
Az 1992. június 15-én született Szalah a Liverpool honlapján (is) mesélt arról, milyen körülmények között kezdett játszani.
Eredetileg csak fél órát kellett utaznia, majd ahogy jobb és jobb klubhoz került, úgy kellett egyre messzebbre mennie. Amikor a kairói El Mokawloonhoz (Arab Contractors) igazolt, már négy órát kellett buszoznia, néha öt átszállással. Három-négy évig ment ez így, 7-re ment iskolába, 9-kor már el is jött onnan, és ment edzésre, ahonnan este 10-re ért haza.
Ekkor még balhátvédet játszott, és bár látszott rajta, hogy meglenne a tehetsége a támadásokhoz is, a meccsein, mire felfutott a szélen, elfáradt. Az egyik ilyen meccse után a síró Szalahot látva edzője megfogadta, hogy ad egy esélyt nekik elöl. Hogy jobb kedvre derítse, feleakkora pénzjutalmat adott neki, mint az egyik mesterhármast jegyző csapattársának – nem nagy összegről, nagyjából 350 forintról beszélünk.
Szalah gyorsan meghálálta a dolgot, jobbszélsővé előrelépve gólkirály lett az U16-os helyi és U17-es nemzeti ligában is, innen pedig már nem volt megállás. 2010-ben, 18 évesen profi lett az Arab Contractorsban, de sokáig nem játszhatott otthon, a 2012-es egyiptomi futballzavargások után beszüntették a bajnokságot.
A svájci Basel ekkor szervezett egy barátságos meccset az egyiptomi olimpiai csapat ellen, ahol Szalah egy félidő alatt duplázott, ezzel gyorsan meg is győzte őket, és 2012 őszén már Európában futballozott.
Ahogy a Basel is akkor figyelt fel a szélsőre, amikor ellenük játszott, úgy a Chelsea-nek is ellenük tűnt fel az egyiptomi. Amikor a svájciak megvették, kicsit féltek tőle, hogy majd nem tud beilleszkedni, de két hónap múlva folyékonyan beszélt angolul, és villámgyorsan beépült a csapatba is.
A 2012-13-as Európa Liga-szezonban az ő gólja mentette hosszabbításra a Basel Tottenham elleni negyeddöntőjét, majd az elődöntőben idegenben talált be Szalah a Chelsea-nek. Ha nem is jutottak be a döntőbe, megmutatta, hogy Európa legnagyobbjai ellen is képes jól játszani. A következő évadban lényegében ő lőtte a csoportkörbe a Baselt a BL-selejtezőben, majd a csoportkörben újra találkoztak a Chelsea-vel, és Szalahnak is köszönhetően verték őket kétszer - egy-egy gólt rúgott a két meccsen -, ami úgy is csoda, hogy csak az EL-be jutott tovább újra a Basel.
De már Szalah nélkül, ő télen a Chelsea-hez került, ahol akkoriban rájárt a rúd az egymást váltó jobbszélsőkre. Szalah szinte nem is kapott rendes lehetőséget, majd az André Schürrle helyére vett Juan Cuadradóért cserébe a Fiorentinához került kölcsönbe.
Az olaszoknál 74-es mezszámra váltott, nem véletlenül: a 2012-es Port Szaíd-i futballzavargás 74 áldozatára emlékezett ezzel, és ha addig nem lett volna egész Egyiptom nemzeti hőse, a gesztus végképp azzá tette.
Itt fontos visszakanyarodni Szalah egyiptomi futballgyökereihez. Azzal, hogy nem Kairó két legnagyobb csapata, az al-Ahli vagy a Zamalek egyikéhez igazolt, hanem az Arab Contractorshoz, nem haragította magára egyik tábort sem azzal, hogy a másiknál játszott. Épp ezért van akkora összekovácsoló szerepe azóta is: a teljes egyiptomi futballtársadalom példaképként, és nem egykori ellenségként tekint rá.
Nem mintha nem akarták volna megszerezni a két nagy klubtól, de a Zamalek akkori elnöke, Mamduh Abbasz úgy látta, túl sok munka lenne sztárt nevelni Szalahból, úgyhogy inkább lemondott róla. Nem véletlen, hogy 2017 őszén pont őt hívta meg Szalah a Liverpool VIP-páholyába a Chelsea elleni meccsre, hogy megmutassa neki, talán megérte volna az a kis ráfordítás egykor.
A példaképszerepén csak segít, hogy amióta világszerte ismert és elismert játékos lett, ott ad vissza Egyiptomnak, ahol csak tud.
Szülővárosában, Baszijunban iskolát, futballpályát és tornatermet építtetett, több inkubátort vett a helyi kórházaknak, és a mentős szervezeteknek rengeteg pénzt utalt, hogy működhessenek. Hálából róla nevezték el a város egyik iskoláját és több utat is. Amikor az egyiptomi gazdaságnak egy kis tőkeinjekció kellett, Szalah azonnal adott 70 millió forintnak megfelelő összeget, amiért később személyesen fogadta az egyiptomi elnök, illetve az ifjúsági- és sportminiszter.
Adakozott már a veterán egyiptomi játékosok szervezetének, de másokat is erre vett rá – a Kongó elleni győztes, vb-kijutást érő gólja után egy üzletember óriási villát adott volna Szalahnak, aki arra kérte, hogy inkább a villa árát adományozza a baszijuni önkormányzatnak. Emellett több jótékonysági szervezetet alapított, amik ruhákkal és élelemmel látják el a rászoruló egyiptomiakat.
Nem nehéz belátni, miért imádja egész Egyiptom.
A Fiorentinából a Romához került kölcsönbe, majd ők már végleg meg is vásárolták, miután 42 meccsen 15 gólt lőtt náluk. A következő idényben 41 meccsen 19 gólja volt, ekkor adták el a Liverpoolnak. Elsőre érhetetlen volt a transzfer, már csak azért is, mert a Romát 2017 nyarán a Sevillából EL-triplázó csapatot építő sportigazgató, Monchi vette át, az ő első intézkedése pedig az volt, hogy megvált Szalahtól. Nem önszántából persze, ha valahogy nem kerít jó 40 millió eurót, akkor elbuktak volna az UEFA pénzügyi fair play-rendszerében.
Liverpoolban viszont már minden összejött neki, nem utolsósorban mert szabadabban játszhatott a szélen, és kihasználhatta sebességét a kontrajátékra építő csapatban villámgyors csatártársaival, Sadio Manéval és Roberto Firminóval.
Elég sokáig esélyes volt, hogy a legjobb szezont hozza össze a Liverpoolban, de már így is megvan neki a legtöbb BL-gól egy szezonon belül a csapatnál (11), a legtöbb PL-gól egy szezonban afrikai játékostól (32), a legtöbb gól liverpoolitól az első bajnoki szezonjában a klubnál (25-nél döntötte meg Fernando Torres rekordját, végül 32-vel zárt), a legtöbb meccs a PL-ben, amin gólt szerzett (24).
A Liverpool idényen belüli rekordere Ian Rush, ő 1983-84-ben 47 gólig jutott, vagyis a BL-döntőben mesterhármas kellene Szalahtól, hogy beérje a legendát. Rush egyébként akkor 65 meccset játszott, Szalahnak a BL-döntő lesz a szezonban az 52., tehát a gólátlaga sokkal jobb.
Egyiptom 1990 után jutott ki újra világbajnokságra, ott lesznek a nyáron Oroszországban. Előtte csak az 1934-es vb-n jártak, Szalahnak hatalmas szerepe volt a sikerben. A sorsoláson egészen kedvező csoportot kaptak, a rendező mellett Uruguayjal és Szaúd-Arábiával kerültek egy négyesbe, ahonnan akár meg is lehet a továbbjutás, ami még sosem sikerült nekik világbajnokságon.
Ha már most nemzeti hős Egyiptomban, képzeljék el, mi lesz vele, ha netán pont az ő góljaival jutnak be a nyolcaddöntőbe.