Ausztráliával játszott barátságos mérkőzést Magyarország a Groupama arénában, és bár az ausztrálok egyértelműen nem akarták magukat megölni a világbajnokság előtt, vitathatatlan, hogy a mérkőzés nagyobbik részében jobb volt a magyar válogatott. Sőt, alkalmanként jó volt nézni Sallai Rolandék játékát. Hogy ez Georges Leekensnek, a hazai pályának vagy annak volt-e köszönhető, hogy a játékosok egyszerűen megunták az eddigi gyalázatot, nehéz megmondani. Talán megváltozott valami a válogatottnál, bár nem tartott sokáig, a szurkolók pedig "Leekens takarodj!" skandálással köszönték meg a mai teljesítményt, aminek 2-1-es vereség lett a vége.
Késő délután, kellemes időben kezdődött el a Magyarország-Ausztrália találkozó. Ez volt a Georges Leekens vezette magyar válogatott negyedik mérkőzése, két botrányos vereség és egy kínos fehéroroszországi döntetlen után fogadta a magyar csapat a világbajnokságra készülő Ausztráliát. Az erőviszonyok egyértelműen a vendégeknek kedveztek, hisz Dzsudzsák Balázs és Elek Ákos is kiesett, meg különben is:
olyan reménytelen volt a magyar csapat eddigi játéka, hogy sokan már azon sem lepődtek volna meg, ha Leekenst a mérkőzés után kirúgják.
A belga mester ugyanis a közhelyek puffogtatása és a magyar futball indokolatlan magasztalása mellett semmi érdemlegeset nem csinált. Bár legutóbb legalább már odáig eljutott, hogy szolidan beismerte: minden rossz.
A magyar csapat 4-2-3-1-es felállással lépett pályára, a ciprusi APOEL-ben játszó Sallai Roland most először kezdett a felnőtt csapatban. Nem úgy nézett ki, hogy ez bármire is elég lenne, Fehéroroszország ellen is ezzel próbálkozott Leekens, aztán láss csodát, bevált (legalábbis az eddigiekhez képest mindenképp).
Először is a 4-2-3-1 a pályán sokkal inkább tűnt 4-4-2-nek, ahol Kleinheisler László és Szalai Ádám volt a két csatár. A védekezés viszonylag stabil volt, a korábbiakkal ellentétben volt mozgás, a középpálya és a védősor fegyelmezetten, egymással összhangban mozgott, nem is nagyon tudtak ezzel mit kezdeni az ausztrál támadók. Ami viszont ennél is szembetűnőbb változás volt:
SALLAI ROLAND játéka.
A 21 éves játékos kreatívan játszott, sorra mutatta be a szebbnél szebb cseleket és labdaátvételeket, Joshua Risdont élve felfalta a pályán. Egy félidő alatt több kreativitást mutatott ő egymaga, mint az előző három meccsen a teljes válogatott összesen. A játékkedve ráadásul a többiekre is átragadt, sok szép összjátékot, labdakihozatalt és látványos megmozdulást láthatott a mondjuk ötöd- negyedházas Groupama közönsége.
Az első félidőt egyértelműen a magyar csapat nyerte meg, ha Szalai nem hagyja ki a kihagyhatatlant, akkor teljesen jogos vezetéssel mehettek volna szünetre a csapatok (0-0).
Hogy miért javult fel ennyire – az eddigi nagyon pocsékhoz – a magyar csapat játéka, arra nehéz egyértelmű választ adni. Leekens nem csinált semmi különöset a taktikával, és a hazai pályára sem lehet ezt egyértelműen fogni, bár ki tudja, lehet ennyi kellett csak. Valószínűbb azonban, hogy a játékosok egyszerűen megunták azt a gyalázatot, amit már Andorra óta el kellett viselniük és önmaguknak bizonyítva, 120 százalékon pörögve akartak végre egy jót focizni – mindenki fokozott erővel tette oda magát, ennyi elánt és alázatot az Eb óta nem nagyon láthattunk a válogatottól (bár az eredményességen pont nem látszott meg, de az eddigiekhez képest már ez is pozitívum).
Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a második félidőben, amikor alább hagyott a lendület és elkezdett fáradni a csapat, egyre jobban kezdett nyomni az amúgy semmit nem csináló Ausztrália. A gól ugyanakkor így sem volt benne a játékban, ha Dibusz Dénes nem hibázza el az előtte felpattanó labdát, akkor vélhetően akciógól nélkül zárja a meccset Ausztrália.
Dibusz hibáját viszont hiába korrigálta az ausztrál védelem egy hihetetlen öngóllal, Leekens mégsem mondhatja el, hogy kiegyensúlyozott volt a találkozó: Kádár Tamás egy még hihetetlenebb öngóllal nyerte meg a meccset Ausztráliának. Ezt már a szurkolók sem bírták, fel is zendült, hogy
Leekens takarodj!
Igaz, ez a két öngól pont nem Leekensen múlott (hacsak nem azt rójuk fel neki, hogy az NB1-ből válogat), és mindettől függetlenül persze lehet, hogy a magyar válogatott mai teljesítménye valami jónak a kezdete, és bejön a belga mester mantrája, hogy minden szuper, csak idő kell hozzá (én speciel ezt nem tartom valószínűnek).
A legfontosabb most mindenesetre talán az (már ha nem edzőcserében gondolkodunk), hogy az első félidő mentalitást valahogy átmentsék a későbbi találkozókra, illetve végre találjon Leekens egy olyan játékost,
AKI KÉPES EGY 10 MÉTERNÉL HOSSZABB EGYENEST RÚGNI A LABDÁBA, A MECCSENKÉNTI EGY JÓ BEADÁS VALAMI ISZONYATOSAN BOTRÁNYOS.
„Az eredménnyel nem vagyok elégedett, de a játék elfogadható volt. Motiváltan és szervezetten futballoztunk, csak gólt szerezni nem sikerült, pedig két ajtó-ablak helyzetünk is volt. A második félidőben tudtam, hogy lesznek nehézségeink, mivel három napja játszottunk Fehéroroszországban. Összességében többet érdemeltünk volna ezen a meccsen” – idézte az MTI a meccs után értékelő Leekenst. A belga szakember megjegyezte, Gulácsit kisebb sérülés miatt cserélte le a szünetben, illetve Sallai Rolanddal volt kiváltképpen elégedett.
Leekens a rossz eredmények és a drukkerek elégedetlensége ellenére nem gondol a távozásra, mert sok fejlődést lát a csapaton.
Magyarország-Ausztrália 1-2 (0-0)
Groupama Aréna, 4000 néző, v.: Matej Jug (szlovén)
gólszerzők: Sainsbury (88., öngól), illetve Arzani (74.), Kádár (92., öngól)
sárga lap: Varga J. (44.), Fiola (78.), illetve Leckie (22.), Jedinak (76.)