Mivel a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöksége az ausztrál meccs előtt ült össze, a múlt héten nem foglalkozott Georges Leekens beszámolójával. Az elnök, Csányi Sándor már a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) alelnöke, június 11. körül Oroszországba utazott.
Kedden viszont itthon van, és úgy tudjuk, hogy az olasz Marco Rossival tárgyalt is. Az EL-szereplő Dunaszerdahely hamarosan elkezdi a felkészülést, gyorsan lépni kell, ha nem akarunk lemaradni a csallóközi csapattal bronzérmes trénerről.
Az elmúlt tíz évben volt holland, német, belga kapitány, és ha Rossi jön, akkor lesz egy olasz szakvezető is. Ő nyitott az egyezség felé, rajta nem múlik.
Ez három stílus, most jöhet egy negyedik. A magyar szakma egy Szélesi Zoltánt tudott felmutatni, illetve még néhány edzőt – Dárdai Pált, Szabics Imrét, Lőw Zsoltot –, aki itt szerzett licencet, de eszükbe sem jutna itt dolgozni. Igaz, nem is tudtak vagy mertek nekik olyan állást felkínálni, ami felkeltette volna az érdeklődésüket.
A környező országokkal összehasonlítva rekorderek vagyunk külföldi kapitányokban, ha a románok, szerbek meg is próbálkoztak egy-egy szakemberrel, gyorsan belátták a hátrányát, és megbíztak egy olyat, aki érti a nyelvet, a gondolkodást, a felfogást. Az oroszok tíz év után (Hiddink, Advocaat és Capello) visszatértek az orosz vezetőedzőhöz, az angolok is leszámoltak a külföldi kapitányokkal.
Mit látunk Magyarországon?
Csányi Sándor hivatalba lépésekor a megújulás évtizede volt a szlogen. Egy angol edző még kellene nagyon, ha már a múltkor elsütötte, hogy Angliában még csak korosztályos bajnokság sincs, és az angolok a korosztályos nagy tornákon rendre ott voltak a négy között 17 évestől 23 évesig.