Németország és Argentína után Spanyolország volt a harmadik világbajnok, amelyik elköszönt az idei világbajnokságtól.
Az ő kiesésük volt a legmeglepőbb, mert az első meccsen kifejezetten jól játszottak, igaz a harmadik találkozón, Marokkó ellen (2-2, utolsó perces egyenlítés) már mutatkoztak a jelek, hogy nincs minden rendben a csapatnál.
A játékosok fogadkoztak, hogy nem lesz rájuk hatással a válogatott történetének legnagyobb válsága, ezt nem támasztotta alá a szereplés. De ne szaladjunk annyira előre.
Amikor eljutottak az oroszok ellen a tizenegyesekig, de Geától kellett volna segítséget kapnia a csapatnak, aki viszont az egész vb-n mélyen tudása alatt játszott.
Ebben a Marca szerint érzékenyen közrejátszhat az, hogy az első meccsen padlóra került lelkileg, amikor Ronaldo nem túl erős lövését nem tudta megfogni. Emlékezetes, integetett a bírónak, hogy les volt, aztán igen ügyetlenül ért a labdához.
A négy meccsen végül egy védése lett, miközben hat gólt kapott.
Ezt a statisztikát még évekig emlegetni fogják.
Ha élesebb, jobb formában van, szinte biztosan elakad benne egy büntető, de ez most nem jött össze.
Így utólag már azt is mondhatjuk, sokat tett azért a Real Madrid, hogy a spanyol válogatott a 16 között búcsúzzon.
Ha Julen Lopetegui edzői kinevezését július elejére időzítik, akkor zavartalanul vezethette volna a csapatot. A BL-címvédő azonban nem várta meg a vb-rajtot, két nappal előtte bejelentette, megvan az új tréner. Nem látszik tisztán, mi okozta ezt a sietséget, amikor a klubfutballban kevés dolog történik ilyenkor. A szövetség természetesen azonnal kirúgta a szakembert, és onnantól kezdve imádkozott, hogy a kényszermegoldás működjön.
Az atleticós Koke arra utalt a vasárnapi kiesés után, hogy Lopetegui menesztésével vezető nélkül maradtak, ami szerinte nem volt szerencsés.
A spanyolok játékban fokozatosan estek vissza az első meccs után. Amit Lopetegui felépített, Hierro nem tudta fejleszteni, de még csak megóvni sem.
Németországi a mondás, ha Klopptól vesz át edző csapatot, tudja, mire számíthat. Azok az automatizmusok, amiket belevert a játékosok fejébe, kitartanak akár még hónapokon át is. A spanyolok játéka viszont folyamatosan kezdett elszivárogni.
Hierro fél évig volt edző korábban, akár jól is elsülhetett volna a kinevezése, de az ötlettelenség arra utal, ő nem tudott mit kezdeni ezzel a feladattal. Nem is könnyű beugrani, elemezni, hatni a játékosokra. Miközben ő maga is tudta, ha csak egy kicsit meginog a játékuk, ő csak veszíthet.
Lopetegui nyilván az első három meccsre kellően összerakta a stratégiát, de leginkább az elsőre, hiszen arra volt fél évük, hogy felkészüljenek. A portugálok ellen meg is volt a dinamika, váratlan megoldások jöttek, holott kétszer is hátrányba kerültek, kockáztatniuk kellett.
Amikor Hierrótól kellett volna újítás, hogy hogyan kell átjátszani a betömörülő védelmekkel szemben, nem jött segítség. Pedig a spanyolok megszokhatták, hogy mindenki zártan, a kapujától 20-30 méterre fog védekezni ellenük. Dinamika nélkül ezek a négyes láncok átjátszhatatlanok.
Igaz, arra Hierro sem készülhetett fel, hogy Piqué úgy megy fel fejelni egy szögletnél, mintha jelentkezne, és mindenáron a labda felé szeretné vinni a kezét. A tizenegyes jogos volt, ami még mélyebbre vitte a csapatot.
Spanyolország nyolc éve, ha előnybe került a világbajnokságon, megtartotta azt. Az egyenes kieséses szakaszban négyszer nyert 1-0-ra.
Ezt még lehet fokozni.
A nagy korszakban, 3 nagy tornán (a vb mellett a 2008-as és a 2012-es Eb-győzelem) 13 meccset hoztak le kapott gól nélkül. Öt meccsen kaptak gólt mindössze.
Az egyenes kiesés szakaszban, amikor nyertek, egyszer sem rúgott gólt nekik senki.
2014-ben és 2018-ban között ellenben 13 gólt kaptak. A két évvel ezelőtti Eb-n is négyet.
A nagy korszakban viszont még ott volt a védelemben Carles Puyol, aki már 4 éve is nagyon hiányzott. Nyilván leegyszerűsítés, de ő volt annak a győztes válogatottnak a szellemi vezére a védelemben.
Lopeteguivel egyébként a selejtezők alatt három gólt kaptak összesen – 36-3-as gólkülönbséggel lettek elsők -, az olaszokat például 3-0-ra verték, az argentinoknak berámoltak egy hatost még márciusban, már csak ezért is kár, hogy nem láthattuk, mire jutnak velük.
A spanyolok sokpasszos játékára jó sok éve volt a világnak, hogy felkészüljenek, hogy könnyebben tudják hatástalanítani.
1144 passz,
ezt az adatot is jó sokszor visszhangozzák még, mint elrettentő példát, mennyire nem lehet előrejutni vele, a labdabirtoklással nem lehet meccset nyerni.
Isco és Aspas a tizenhatoson futott össze az oroszok ellen a 116. percben, nem értették meg egymást. Ez a karambol is mutatta, ha nem tiszta a gondolkodás, ilyen tragikomikus helyzetek is előjönnek, mert az akarat természetesen megvan.
Ha pedig nincs meg a sebesség a háromszögeléseknél, egy betömörülő védelem könnyebben tudja hatástalanítani a passzokat.
Pláne, ha ehhez olykor még tanácstalanság is társul. No, meg, némileg a tompább forma, amit a szezonvégi fáradtság okozhat. A Marca szerint Silván, Carvajalon és Iniestán tükröződtek leginkább a jelek.
Ez sokszor visszatérő indok a sikertelen válogatottaknál, az oroszok esetében ennek duplán jelentősége van, mert náluk fejeződött be legkorábban a bajnokság, ergo nekik maradt legtöbb idejük az aksik feltöltésére. Ettől még Uruguay iskolajátékkal ment át rajtuk a csoportban, miután gyorsan vezetést szereztek.
Hiányzik egy vezér a pályáról, ez a következtetés is sokszor elhangzott a spanyol tévében és sajtóban. Ilyenkor látszik, mennyire fontos láncszem volt valaha Xavi.
Iscót egyébként méltatták a lapok, amennyire lehet egy ilyen helyzetben, azt ellenben nagyon nem értették, miért nem kapott egyetlen percet sem Saul.
A sok jó játékos közül nem árt, ha van, aki vezetői képességeivel ki tud emelkedni. Az eddigi nagy múltú kiesőknél ezt lehetett látni, hiányzott egy karakteres ember. Még Ronaldo sem tudta Portugáliát felemelni Uruguay ellen.
Annak azonban örülhetnek a spanyolok, hogy van még választék, egy jó kapitánnyal, megfelelő, zavar nélküli felkészüléssel akár sokáig is eljuthatnak a következő versenyeken.