2011 nyarán még az egyik legfontosabb kérdés volt a magyar futballban, hová igazol Dzsudzsák Balázs.
Két jó szezont futott a PSV Eindhovenben (14 és 16 góllal a csapata legeredményesebb játékosa lett) a francia Lille már a télen meg akarta szerezni, előtte egyszer még a Marca címlapján is szerepelt, a Real őt is - mint még vagy 50 játékost - figyelemmel követte.
2011 nyarán aztán eladták 14 millió euróért az Anzsihoz, olyan BL-győztes csapattársai lettek - Roberto Carlos és Samuel Eto'o -, akiket addig a playstation-ben látott.
Fél év után továbbállt, a Dinamo Moszkva futballistája lett, 19 millió eurót fizettek érte. 2012. januárban magángépet küldtek érte Magyarországra, mindenképpen őt akarták.
2015 nyarán a török Bursaspor lett a következő állomás, 1,6 millió eurót kaptak az oroszok. Pedig akkor lehetősége lett volna arra, hogy a Dárdai vezette Herthához menjen, de akkor ahhoz áldozatot kellett volna hoznia, mert a berliniek nem tudtak olyan bért adni neki, mint a törökök. Az üzlet nem jött lére, a Hertha végül 3,5 millió eurót fizetett ki Niklas Starkért.
Akkor azt írtuk róla, önmagát is becsapja, ha elhiszi, amiket mond.
Dzsudzsák egy évet húzott le a törököknél, majd egy sikeres Európa-bajnokság után még gyengébb bajnokság következett, az Egyesült Arab Emirátusok. Az Al-Wahda most két év után elköszönt tőle.
32 éves lesz decemberben, ha összekapná magát, utolsó esélyként kaphatna egy komolyabb csapatot. Ha akarja egyáltalán, de az is lehet, hogy hazajön.
Az andorrai vereség után könnyeivel küszködve magyarázta, zavarja őt, ha pénzéhesnek nevezik.
Orbán Viktor már tavaly kapacitálta, jöjjön haza, mert itt is szeretik a jó focit.