Kilencvenhat éves korában meghalt Szepesi György sportriporter, a magyar rádiózás egyik legnagyobb alakja, tudta meg a Nemzeti Sport.
Az 1922-ben született Szepesi 1945-ben kezdett dolgozni a Magyar Rádiónál. Három évvel később már olimpiáról is közvetíthetett, Londonban debütált, majd utána rendszeres tudósítója lett a játékoknak, utoljára a következő londoni olimpiáról, 2012-ben jelentkezett be. Összesen tizenöt olimpián dolgozott. Az egyik legszenvedélyesebb közvetítése is olimpiához kapcsolódik: az 1964-es pólódöntőben Dömötört biztatta a szovjetek ellen góllövésre. Csak 5:2-es győzelemmel lehetett bajnok a magyar csapat, és ezt sikerült is elérnie.
Szepesi neve a futballal forrt össze, sokan az Aranycsapat tizenkettedik játékosának tartották. A pálya szélén állva ő közvetítette Puskásék meccseit is, köztük a legendássá vált londoni 6:3-at. A sportriporter természetesen a vb-knek is elmaradhatatlan résztvevője volt, 1954 és 2010 között közvetített a tornákról, 14 vb-n volt ott. A Guinness-rekordok Könyvébe is bekerült mint a leghosszabb ideig tevékenykedő sportriporter, debütálása után hatvan évvel, a 2005-ös magyar–argentin futballmeccsen is szakkommentátorkodott még.
Az idősebbek rendszeresen felidézett története, hogy amikor a rádiózást felváltotta a televíziós közvetítés, akkor is ragaszkodtak Szepesihez és stílusához. A tévét levett hanggal, a rádiós közvetítéssel együtt nézték, de sokan még a meccsekre is vittek magukkal rádiót, hogy őt hallhassák. Egyébként ő volt az első magyar, aki a tévében közvetített futballmeccset, 1957-ben egy Magyarország–NDK-meccsen debütált.
Nemcsak sportriporterként, de sportvezetőként is dolgozott, 1978 és 1986 között a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke volt, részben neki köszönhető, hogy Puskás 1981-ben hazatérhetett az emigrációból. Szepesi 1982 és 1994 között a FIFA vezető testületének is tagja volt.
Munkásságát elismerve számos díjban részesült, megkapta a NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozatát, 2005-től Budapest díszpolgára volt, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át. 2016-ban az MLSZ Életműdíját kapta meg. A róla elnevezett Szepesi-díjat, amellyel a hazai újságírás és sportújságírás egyik meghatározó alakját díjazzák, először 2015-ben adták át.
Szepesi az ötvenes és hatvanas években a titkosszolgálat III/II, majd III/III osztályának ügynöke volt. Galambos fedőnéven 1950-től a belső reakció elhárítására szakosodott BM Politikai Nyomozó Főosztályának besúgója volt. Paul Lendvai az Élet és Irodalomban írt ügynökmúltjáról, Szepesi nem volt hajlandó kommentálni az ügyet. 1956-ban a Rádió épülete előtti tüntetésen, a Bródy Sándor utcai főbejárat fölötti erkélyre kiállva elkezdte csitítani és hazatérésre rábírni az összegyűlteket, de a forradalmi tömeg elkezdte kővel dobálni, mire Szepesi visszafutott az épületbe.
Borítókép: Szepesi György sportriporter, miután átvette a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) életműdíját Csányi Sándortól, az MLSZ elnökétől az M4 Sport - Az Év sportolója gálán a Nemzeti Színházban 2016. január 14-én. Fotó: Huszti István / Index