Index Vakbarát Hírportál

A pénz felülírta a karriert, Dzsudzsák elpazarolta tehetségét

2018. augusztus 10., péntek 14:58

Decemberben 32 éves lesz Dzsudzsák Balázs. A PSV valaha az ő helyére igazolta a belga Dries Mertenst, aki azóta világsztár, a Napoliban látjuk. A mi fiunk pedig kisebb futásokkal próbálja karbantartani magát, hátha még megcsíp egy értelmezhető ajánlatot augusztus végén.

A magyar futballválogatott szövetségi kapitánya, Marco Rossi augusztus 24-én hirdeti ki keretét a Nemzetek Ligája első két fordulójára, a finnek elleni idegenbeli és a görögök elleni hazai, zárt kapus meccsre.

Szinte biztosan valami olyasmi történik, amire a sérüléseket leszámítva 2007. június 2. óta nem volt példa:

Dzsudzsák Balázs nélkül kezdődik az összetartás.

Rossi ugyanis korábban kijelentette: amennyiben a futballista nem talál magának csapatot, akkor a válogatott behívó is elmarad. Az ultimátum a hét elején lejárt, és a szélsőnek – akinek a szerződése július 1-jén járt le az al-Vahdánál – továbbra sincs csapata.

Bár menedzsmentje megnyugtatott mindenkit, hogy kapkodásról szó sincs, egyelőre úgy néz ki: Dzsudzsák válogatott meccseinek száma (96) egy darabig nem emelkedik.

Dzsudzsák 2005. április 9-én mutatkozott be a Debreceni VSC csapatában az NB I.-ben, míg a válogatottba – pár hónappal azelőtt, hogy kétmillió euróért ötéves szerződést írt volna alá a holland PSV-hez – Várhidi Péter hívta be egy Görögország elleni barátságos meccsre, 2007 júniusában (a játékos a 81. percben állt be a görögök 2-0-s győzelmét hozó találkozón).

Eddigi 11 éves nemzetközi karrierjét végignézve egyértelműen kijelenthető, hogy Eindhovenben töltötte az eddigi legsikeresebb időszakát.

2008-ban holland bajnok és szuperkupa győztes lett, a BL-ben 2009-ben szerepelt a csoportkörben, a Liverpool, az Atlético Madrid és a Marseille mögött negyedik lett csapata.

2011-ben az EL-ben veretlenül lettek csoportelsők, majd a Lille és a Rangers kiverésével a negyeddöntőig meneteltek, ott azonban a Benfica megállította őket. A visszavágón a szélső eredményes volt, vezettek is, de mindez kevés volt az üdvösséghez.

Dzsudzsák ebben az időszakban vált igazán profi játékossá.

Kiválóan beilleszkedett az új környezetbe, a liga igazi sztárjátékosává vált, a klub gólkirálya lett.

Eközben a válogatott alapembere lett, 2011-ig minden meccsen ott volt, 41-szer lépett pályára, és 7 gólt szerzett.

Aztán 2011-ben nagy üzletet csinált vele a PSV,

hiszen Dzsudzsák majdnem hatszoros áron, 14 millió euróért az Anzsi Mahacskala futballistája lett.

Sokaknak rossz előérzetük volt, és az utolsó igazán piacképes magyar, Détári Lajos elhibázott klubváltása jutott az eszükbe. Igaz, gyorsan tegyük hozzá, konkrét ajánlattal csak a Lille jelentkezett, és nem biztos, hogy a francia liga neki fizikailag ideális lett volna. Hogy a Real Madrid is figyelte, nem mérvadó, hiszen a spanyolok figyelnek 100 játékost.

Az Anzsinál eltörött a válla, és bár ott volt a csapatban Roberto Carlos, valamint Samuel Eto'o – akiket addig csak a Playstationben látott –, valószínűleg nehezen viselte, hogy gyakorlatilag háborús körülmények között kellett futballoznia.

Moszkvában éltek és edzettek, csak a meccsekre utaztak Dagesztánba.

Fél évet töltött a csapatnál, majd 2012 januárjától a Dinamo Moszkva játékosa lett (19 millió euró volt a vételára).

A Dinamo patinás csapat, ebbe a klubváltásba nem lehetett belekötni. A klub annyira akarta, hogy magángépet küldött érte.

Ő maga az orosz futball felfutását is szóba hozta az átigazoláskor, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a 2018-as világbajnokságra fejlődni fog a bajnokság.

Oroszországban azonban egyre többet kellett védekeznie, a szélsőjátékát kevéssé élvezhettük, nem kapott olyan szabadságot, mint a PSV-nél. Arra pedig nem volt képes, hogy a megnövekedett feladatok mellett a támadásokból a korábbi lendülettel vegye ki a részét. 

Míg utolsó eindhoveni évében

A Dinamóval nem sikerült bajnoki címet elérni, de 2012-ben elhódították az Orosz Kupát, és 2015-ben a nyolcaddöntőig meneteltek az Európa Ligában.

Ez idő alatt természetesen a válogatott alapembere maradt.

Ott volt a 2013 októberében mélypontot hozó, hollandiai 1-8-nál, majd az új korszakot nyitó – legalábbis akkor annak tűnt – sikeres Eb-selejtezős bravúroknál is.

Akkor volt az utolsó lehetősége, hogy elérjen egy topligát, de a Hertha hiába vitte volna,

ő nem hozott áldozatot a szerződésért. A német klub elnökét zavarta, hogy volt egy olyan szezonja az oroszoknál, amikor gólt sem lőtt, Dárdai még így is próbálta rábeszélni, hogy a sebessége a berliniek hasznára válhat. A bérét viszont sehogy sem akarták kifizetni.

Nem úgy a török Bursaspor 2015 augusztusában.

A török liga persze nem az a szint, mint a Bundesliga. Ráadásul ezt a csapatot nem lehet egy lapon emlegetni a Fenerbahce, Galatasaray, Besiktas trióval. 

A formája ugyanakkor nem esett vissza érezhetően, a norvégok elleni pótselejtezőn gyújtó hangú beszédet mondott, nagy hatással volt csapattársaira. Az akaratára, a küzdőszellemére sem lehetett panasz, de egyik meccsen sem jött össze neki a gól.

Csapatkapitányként irányította a válogatottat a franciaországi Eb-n, és a portugáloknak lőtt két megpattanós gólja örökre emlékezetes marad.

Azt gondolta, hogy a franciaországi bravúr majd topligás klubok ajtaját nyitja meg előtte, de nem így lett.

A magyar csapat hiába teljesített erején felül, csak néhány játékos igazolt el,

Dzsudzsák pedig nem kellett senkinek.

Pontosabban csak az Egyesült Arab Emirátusokban kellett.

Egyértelmű üzenet volt, nem igazán érdeklik őt már a komolyabb bajnokságok, mert az Emirátusok színvonala csak kevéssel van az NB I. felett. Anyagilag ugyanakkor kevés vonzóbb lehetőség van.

Csakhogy nem 29 évesen szoktak odamenni a jó játékosok, hanem évekkel később.

Nem elhanyagolható viszont, hogy az arab klub hárommillió eurót adott érte a Bursaspornak. Karrierjének alakulása jól mutatta azt a folyamatot, amely úgy általában a magyar légiósok életét is jellemzi, egy-két kivételtől persze. A nála egy évvel fiatalabb Szalai Ádám még most is vállalja a harcot a Bundesligában, pedig ott aztán van konkurencia.

Amikor tényleg profi munkával sikereket ért el Hollandiában, sokan fényes karriert jósoltak neki, a Dinamo után viszont kódolható volt, hogy innen már nem felfelé fog vezetni az út. 

Bár az araboknál két idényben 13 gólt rúgott, megnyerte az Elnök-kupát és az arab emírségek szuperkupáját is, de ezek már olyan sikerek, amiket nem jegyeznek. Dzsudzsák ott volt még az utolsó négy, dicstelen válogatott meccsen, amelyet győzelem nélkül sikerült megvívni Luxemburg, Kazahsztán, Skócia és Fehéroroszország ellen (az ausztrálok ellenit kihagyta).

A négyből háromszor nem játszotta végig a meccset. Az ausztrálok ellen a posztján Sallai Roland vitalitást mutatott.

Az NB I. persze megmentheti őt, az Egyesült Államokban is kaphat lehetőséget, sőt, visszatérhet még a válogatottba is, de az ő karrierje inkább lesz az elszalasztott esély szimbóluma, mint jó példa. Még ha anyagi gondjai vélhetően még az unokáinak sem lesznek.

Nem tudni, milyen állapotban van most, mennyire komolyan edzett az elmúlt hetekben. Tippünk sajnos van.

Dzsudzsák Balász karrierje számokban

Bajnokság Meccsek Gólok Gólpasszok Sárglap Sárga/piros lap Piros lap
Eredivisie 114 44 40 18 1 -
Premier Liga (orosz) 97 13 27 11 - 1
NB I. 48 14 17 8 - -
Gulf League (arab emirségek) 42 13 19 7 1 -
Európa Liga 33 6 8 5 - 1
Süper Lig (török) 23 3 5 3 - 1
AFC Bajnokok Ligája 11 2 5 3 - -
Bajnokok Ligája 10 - 2 - - -
EL-selejtező 9 2 2 - - -
Holland kupa 7 2 2 3 - -
UEFA-kupa 6 - - 1 - -
Orosz kupa 6 - - 1 - -
BL-selejtező 4 - - 2 - -
Török kupa 2 1 - - - -
AFC BL-selejtező 1 - - - - -

Rovatok