Claudio Marchisióval közös megegyezés után szerződést bontott a Juventus, így az olasz középpályás 25 év után elhagyja Torinót. Az 55-szörös válogatott játékos hét olasz bajnoki címet, három olasz Szuperkupát és négy Coppa Italiát nyert a csapattal. Az első hallásra rideg elválás valójában egy olyan búcsút takar, amikor a klub és a játékos egyaránt méltó módon oldott meg egy elkerülhetetlen helyzetet.
Távozó kedvencüket nemcsak azért siratják a szurkolók, mert a város szülötteként lett a csapat egyik legnagyobb értéke, de roppant szimpatikus személyisége és a Juve iránt milliószor kinyilvánított hűsége, odaadása miatt is.
Marchisio 1986-ban született Torinóban, és hét évesen már a Juventus utánpótlásában játszott. 2005-ben került a felnőtt csapathoz, de az első éveiben nem alkotott maradandót, 2007-ben egy évre kölcsön is adták az Empolinak.
Visszatérése után viszont alapemberré vált, összesen 389 mérkőzésen lépett pályára a Juventusban, 37 gólt és 42 gólpasszt szerzett.
Az utóbbi években már egyre kevesebb szerep jutott neki klubjában, legutóbb a 2014/15-ös szezonban játszott legalább 30 bajnoki mérkőzésen. Ez jelentős részben az elmúlt években elszenvedett sérülései miatt alakult így, köztük két súlyos térdsérüléssel, amik együttesen egy teljes szezont elvettek a pályafutásából. Emellett a Juve középpályája is nagyon megerősödött, Emre Can nyári érkezésével pedig nyilvánvalóvá vált, hogy szinte lehetetlen vállalkozás lesz számára bekerülni a kezdőcsapatba, ahol a két belső középpályás pozíciójára Can mellett Khedira, Matuidi, Pjanic és Bentancour is pályázik.
A kialakult helyzetre való tekintettel a klub és a játékos egyaránt arra jutott, hogy a legjobb döntés a búcsú. A Juventus a szerződés felbontásával a lehető legkedvezőbb helyzetet teremtette meg Marchisio számára, mivel így csak vele kell tárgyalnia jövőbeli csapatának, emellett pedig ingyen igazolhatóvá vált.
Marchisio pedig azzal, hogy maga is beleegyezett az elválásba, egyrészt elkerülte azt az óhatatlanul feszültségeket hordozó helyzetet, hogy végigpadozza az évet, másrészt levette fizetésének terhét a klubról.
Az Instagramra kitett gyerekkori képével elköszönő játékos talán a valaha volt legszívszorítóbb búcsúüzenetet írta a csapat szurkolóinak.
Ezernyi gondolat és kép jutott eszembe az éjjel. Nem tudom levenni a szemem erről a képről és ezekről a csíkokról, amikre az életem történetét írtam emberként és játékosként. Annyira szeretem ezt a mezt, hogy bármi is történt, meggyőződésem, hogy a csapat az első. Mindig. Egy ilyen nehéz napon, mint a mai, minden erőmmel ebbe a meggyőződésbe kapaszkodom.
Ezek után nem kell sokat magyarázni, hogy Marchisio távozása a döntés minden racionalitása ellenére miért okozott általános szomorúságot a Juventus táborában.
Egyelőre még inkább csak találgatások vannak róla, hogy hol folytathatja. Ha Olaszországban marad, akkor az Empoli lehet befutó, ahol fiatalon már játszott kölcsönben, de felmerült a francia bajnokság is (Monaco, Nizza), illetve az MLS, az amerikai profi liga is.