Lőw Zsolt háromszor annyiba került edzőként a PSG-nek, mint amennyit játékosként ért. A csapaton belüli feladatáról, a szupersztárokkal való munkáról és a magyar futballról is beszélt a francia csapat 39 éves másodedzője, akivel a belgrádi, Crvena zvezda elleni Bajnokok Ligája-meccse előtt beszélgettünk.
A francia bajnok Paris Saint-Germain csoportelsőként jutott a nyolcaddöntőbe a Bajnokok Ligájában, a tavalyi döntős angol Liverpool a második helyen végzett mögötte.
A franciák a szerb Crvena zvezdának Belgrádban négy gólt lőttek, amit nem illik legyintéssel elintézni, hiszen a Napoli és a Liverpool sem tudta bevenni a szerbek kapuját, utóbbi ki is kapott, ezért került győzelmi kényszerbe.
A PSG november végén került kedvező pozícióba, amikor a Liverpoolt hazai pályán sikerült legyőzniük.
„Stresszes volt az a meccs, az egész sorozatból talán a legfeszültebb. Kint kikaptunk, az edzői stáb akkor mutatkozott be a BL-ben, meglepetés lett volna, ha nyerünk. A visszavágón már vártuk a sikert, és meg is lett szerencsére.”
Nyáron lett a PSG edzője a német Thomas Tuchel, aki a Dortmundnál volt korábban sikeres. Még Mainzból ismeri Lőw Zsolt, a 2009-es szezonban volt az edzője a 25-szörös magyar válogatott balhátvédnek. Azt szerette volna, ha Lőw lesz a másodedzője, még olyan áron is, hogy egymillió euróért ki kell vásárolni őt a lipcsei szerződéséből.
„Sokáig tartott, alapos döntést igyekeztem hozni. Megpróbáltam mindent mérlegelni, mit nyerhetek, mit veszíthetek. Kívülről látszódhat úgy, persze, hogy egy PSG méretű, múltú, patinájú klubnak nem lehet nemet mondani, hiszen vissza nem térő lehetőség az életben, de ez nem ilyen egyszerű. Hogy kivásároltak, és hogy edzőként lényegesen többet fizettek értem, mint játékosként, hízelgő és megtisztelő. Nem azért vásároltak ki az előző klubomtól, hogy mellékszereplő legyek, hogy oldalogjak a kerítés mellett, hanem mert hisznek a komoly munkámban, miáltal sikeresebbek lehetünk. Teljesíteni kell.”
Lőw Újpestről szerződött Cottbusba, akkor 250 ezer eurót fizettek érte 2002 júliusában, onnan a Rostockhoz szegődött, majd Ralf Rangnick hívó szavára az akkor még csak harmadosztályú Hoffenheimhez. Ha hinni lehet a nyilvántartásoknak, a Mainz a következő klubváltásnál 50 ezer eurót adott érte. Rangnick és Tuchel bizalma mindennél beszédesebb. És valahogy mindketten látták benne már játékosként is, hogy alkalmas lesz az edzői kihívásokra.
Dárdai Pál nemes egyszerűséggel a legjobb másodedzőnek nevezte, őt akarta idehozni maga mellé, amikor kapitány volt, de a Salzburgtól nem tudta. Volt egy B válogatott még régen, Dárdai akkor győződhetett meg Lőw képességeiről. Amikor Németországban érdeklődtem, vajon miért ennyire kelendő Lőw, rendre azt a választ kaptam, soha nem volt olyan meccs, amikor ő ne tartotta volna be az utasításokat.
„Lassan fél év telik el, hogy itt vagyok, a családom beilleszkedett, megszokta Párizst, Lipcse után ez azért nem kis váltás. Azt kaptam a klubtól, amit vártam. Óriási megtiszteltetés, hogy itt vagyok.
Kevés az időm megállni, számot vetni, de olykor felfoghatatlan, hogy a Cérna-pályáról indulva most itt tartok.
Tavaly májusban még csak mint futballkedvelő néztem a PSG játékát, most már egész közelről látom, min lehetne javítani, miben lehetünk még többek.”
Mi is pontosan egy másodedző dolga?
Egy konkrét példa, mit kell tennie a PSG edzői stábjában.
A pontrúgások – szöglet, szabadrúgás, bedobás is – elleni védekezés az ő reszortja. Sok mindent együtt csinálnak, de ezt ő vállalta be, ennek a specialistája, természetesen mindhárom ellenfelet ő térképezte fel.
Általában a három-négy meccs összes jelenetét kiszedte, 120-130-at fésült át, mire következtetéseket vonhatott le.
A Zvezda-meccs előtt délelőtt 11 órakor prezentált a csapat előtt. Mivel még nem tökéletes a nyelvtudása, ezért kollégája, Camara volt az előadó. Lőw a meglátásait angolul adta tovább, az angol a hivatalos nyelv, de Tuchellel szokott németül is beszélni.
Fél ötkor az edzői stáb tartott egy szűk körű megbeszélést, fél hatkor pedig ismét várták a csapatot, akkor már a támadás került terítékre, a labdakihozatalok, a gyors átmenet, nem utolsósorban a támadó pontrúgások. A játékosok személyre szabott anyagot kapnak.
„Könnyen és gyorsan fogyaszthatónak kell lennie, amit kapnak tőlünk, ezzel nem árulok el nagy titkot. Tudunk egy kicsit előre dolgozni, de sok órát vesz igénybe a feladat. A mai futball ezt megköveteli.”
Amikor nem kifejezetten meccsre készülnek, akkor az edzéseken van más játék is, nem egyszer a kosárlabda egy speciális változatához nyúlnak. Egy hordót raknak ki a füves pályára, pattogtatás nincs, csak passzok, és úgy kell betalálni.
„A józan észt kell itt előhívni a megértéshez. Nagyon nagy a terhelés, hetente két meccset játszunk.
Lazítani kell egy kicsit a játékosok agyát, nehogy fásultak legyenek.
Különleges feladat, nem találkozott még ilyennel a pályája alatt, hogy világsztárokat kell egy csapatba gyúrni. Salzburgban, Lipcsében fiatalokkal foglalkozott, akik szentül hittek benne, mert sztárok akartak lenni.
Most el kellett nyerni a bizalmat, mert itt már mindenkinek megvolt a maga felfogása a futballról, saját szerepköréről, a világban elfoglalt helyzetéről. Úgy véli, akarják őket követni, nem veszítik el őket félúton.
„Rengeteg változást elértünk már a csapatban, mind a pályán, mind azon kívül.
Mégis azt mondom, hogy lehetne gyorsabb a tempó.
Azt is gondoltuk az elején, hogy gyorsabb tempóban tudunk haladni a csapat fejlesztésében."
„A bajnokságban így is megnyertünk 14 meccset, egyetlen más klub sem tudta ilyen kimagaslóan kezdeni a szezont. Ettől még látjuk, hogy nagyjából félúton vagyunk. Nem mondom, hogy egy-egy meccsen az összkép nem olyan, mint amilyennek megálmodtuk, de összességében van még távolság attól, amit elképzeltünk. Siettetni semmit sem szabad, egyébként is egy év, amíg egy edző, egy stáb markánsan kifejezésre tudja juttatni az akaratát. Egy év után lehet egyenleget vonni.”
Lőw bízik abban, hogy télen még erősíteni tudnak, és még inkább a saját képükre tudják formálni a csapatot.
Az újságokban gyakorta lehet olvasni arról, hogy Neymar és Cavani nincs jó viszonyban. A sztori alapja még egy tavalyi eset, amikor összevesztek azon, melyikük rúgja a büntetőt. Akkor még Unai Emery volt az edző, ők is tévén nézték, mi történt.
„Az újságok próbálnak belekapaszkodni minden apróságba, a legutóbbi válogatott meccsen történtekbe is.
Kreált ügynek gondolom, mert az edzéseken semmit nem érzünk, nem látszik a testbeszédükön, hogy ők rosszban lennének.
Az edzéseinkről folyamatosan teszünk ki a rajongóknak felvételeket, hogy ők is első kézből tájékozódhassanak. Szem előtt vagyunk, tudni kell kezelni, hogy mindig írnak rólunk, és nem mindig a valóságot.”
Kihagyhatatlan kérdés: milyen az ő viszonya a brazil klasszissal, a világ egyik legismertebb futballistájával?
Első találkozójuk a repülőn volt, különgéppel mentek ugyanis Kínába, a Francia Szuperkupa meccsére. Neymar a vb után kevéssel több pihenőt kapott, azon a meccsen csak csereként szállt be, míg Lőw a cikk elején említett szerződtetés elhúzódása miatt nem volt még a klub tagja.
„Angolul beszéltem vele, azóta is ez a közös nyelv. Három nappal később nekem is elő kellett adnom egy dalt, ami szokás az újonnan érkezőknél, fent van a neten, ahogy Buffon énekel. Nekem is kellett, és a játékosoknak vannak apró szenzoraik, amiket ilyenkor használnak. Ki mennyire jön zavarba, mennyire vagyunk tökösek.
Mondtam pár szót magamról, hol voltam eddig, de nem úsztam meg, bár nincs jó hangom, nem jó a ritmusérzékem sem, de kiálltam, egy Justin Timberlake-dalt választottam, és Neymar meg a brazilok beálltak mögém vonatozni.
Úgy látszik, akkor elnyertem a rokonszenvüket, azóta pedig folyamatosan mélyül ez a kapcsolat."
Az is kihagyhatatlan kérdés, hogy lesz-e belőle vezetőedző, hiszen mégiscsak az a top. Úgy gondolja, szakmailag már közel áll hozzá, mentálisan viszont még nem áll készen a feladatra.
Lőw azon kevesek közé tartozott, akiket Csányi Sándor beszélgetésre hívott, hogy szakmailag közelebbről láthassa, mik a bajok a magyar futballban. Lőw Magyarországon szerzett edzői licencet, de nemcsak ezért akar segíteni a magyar futballnak, hanem mert kötelességének érzi. Noha csodaszerű, hogy ő egyáltalán a Bundesligáig eljutott, az akkori futball körülményei, szellemi hátországa ezt nem jelezték előre.
„Dárdai Pali, Szabics Imi és én túlnőttünk a magyar futballon, ettől még, ha vevők rá otthon, szívesen elmondjuk, mit tapasztalunk a világban, és hogyan lehetne előrelépni."
Borítókép: Huszti István / Index.