A 45 millió eurós árával egykor angol rekordnak számító összegért a Manchester Cityhez igazoló Robinho a török első osztályú Basaksehir csapatának játékosa lett.
A brazil válogatott támadó az isztambuli klubban újra együtt játszhat régi manchesteri csapattársával, Emmanuel Adebayorral, illetve több olyan, egykoron igen jó nevű játékossal is, mint Arda Turan, Gael Clichy, Gökhan Inler, Emre Belozoglu vagy Eljero Elia.
Az egykoron világsztárnak induló Robinho Manchester után a Milan játékosa lett, majd Kínába igazolt, aztán visszatért hazájába, az Atletico Mineiróhoz, ahonnan 2018 januárjában a török Sivasspor igazolta le. A Basaksehir a hírek szerint 1,5 eurót fizetett érte.
Mindeközben Robinhót az olasz bíróság 2017 novemberében kilenc év börtönbüntetésre ítélte csoportosan elkövetett nemi erőszak miatt, amit 2013-ban követett el egy milánói éjszakai klubban, öt másik brazillal.
A törököknek viszont a jelek szerint nem kell aggódniuk, hogy az ártatlanságát annak idején Instagram-üzenetben bizonygató Robinhót elérhetné náluk egy esetleges kiadatási kérelem. Illetve pénz is van bőven, de a Basaksehir története nem csak ezért tűnhet helyenként furcsán ismerősnek.
A mindössze 4 éves klub otthona valójában a fővárostól mintegy 30 kilométerre található Basaksehir nevű település, ami a kilencvenes években nőtt ki a földből, Erdogan polgármestersége alatt, majd a miniszterelnöksége idején hihetetlen mértékű fejlődésen ment keresztül.
Az üzleti vállalkozás formájában működő, de valójában állami, az ifjúsági és sportminisztérium tulajdonában álló futballcsapat saját hazájában arról híres, hogy a legkisebb szurkolótáborral rendelkezik, ugyanakkor a legfontosabb vezérszurkolóval.
Aki természetesen az ország jelenlegi elnöke, Recep Tayyip Erdogan.
A rajongás kölcsönös: a futballban nem ügyetlen politikus játszott a 2014-ben átadott, Fatih Terimről elnevezett aréna nyitómérkőzésén,
EZT KÖVETŐEN PEDIG A KLUB VISSZAVONULTATTA A 12-ES SZÁMÚ MEZT, AMIBEN PÁLYÁRA LÉPETT.
A 17 ezres csodastadionban azóta is az élvonal messze legkisebb szurkolótábora tapsol a politikai szimpátiáját esetenként nyíltan is kifejező csapatnak, aminek elnöke rokoni szálakkal is kötődik a nagy vezetőhöz. A csapatkapitány, Emre Belozoglu pedig a kormánypárt tagságának egyik celebje.
Illetve említésre érdemes még, hogy hiába pár éve létezik csak a Basaksehir, náluk építették fel az ország legmodernebb utánpótlásközpontját.
Az Erdogannal rokonszenvező Mesut Özil átigazolásáról is volt már pletyka, de az Arsenal tízese talán nem akarja már most lezárni a karrierét.
Mindezek mellett jelentős eltérések is vannak bármiféle magyar párhuzamhoz képest.
Legfőképpen talán az, hogy a Basaksehirnél a kezdetektől fogva világos szakmai koncepció mentén folynak a dolgok, így például 2014 óta Abdullah Avci a vezetőedző, aki korábban a török korosztályos válogatott kapitánya volt, és a rutinos sztárok mellett igen nagy szerepet bíz a fiatalokra. Míg mondjuk Felcsúton Benczés Miklós decemberi kirúgása már a hatodik váltást jelentette az elmúlt bő három évben, aminek egyébként igen kis részében helyeztek akár csak minimális hangsúlyt is a fiatalokra.
Talán éppen ezért üzletileg is összehasonlíthatatlanok a törökök sikerei a mifelénk produkált eredményekkel.
Cengiz Ündert például 4,5 millió euróért vették 2016-ban az Altinordutól, majd egy évre rá 15 millióért igazolt az AS Romába. A szélsőként játszó támadó ára most valahol 40 millió euró körül járhat.