Németország első világbajnoki aranyérmét elevenítette fel a csapat még élő tagja, a 86 éves Horst Eckel.

A középpályás volt az 1954-es berni döntő legfiatalabb játékosa, és már egyedül ő él a játékosok közül.

A nagy esélyes Magyarország 3:2-re alulmaradt a németekkel szemben, akiket korábban 8:3-ra múlt felül. Puskás és Czibor gyors góljaival 10 perc után vezetett az Aranycsapat, de 10 perc múlva jött az egyenlítés.  

„Az volt a dolgom, hogy árnyékként kövessem Hidegkutit. Herberger ezt a feladatot szabta rám, nem kérdeztem vissza, mire gondol. Mindenki mástól is kért speciális dolgokat, mert tudta, hogy zavart kell okozni a magyarok támadásainál. A szünetben tisztán és világosan beszélt, úgy értékelte, képesek vagyunk legyőzni a magyarokat. Tudta, hogy itt az esély, és feltüzelt bennünket. Hat perc volt hátra, a szerelést gyártó Adi Dassler mutatta a kezével Rahn gólja után. Annyit kellett kibírnunk. Erre tisztán emlékszem, a következő kép már az, hogy örülünk, nyertünk" – idézte fel a Bildnek.

Megkérdezték tőle, hogy a meccs után mekkora dicséretet kapott, miután jól – majdnem kifogástalanul – teljesítette a feladatát.

„Alig. Talán annyit mondott, szép munka volt. Herberger nem erről volt híres, jobb pszichológus volt annál, mint hogy agyondicsérjen. Megelőzte a korát, remek edző volt, mert nemcsak a saját csapatáról, hanem az ellenfelekről is mindent tudott" – magyarázta.

Arról is beszélt, hogy meccsenként 200 márkát kaptak, vagyis 1000 márka járt a győzelemért. Nem a pénzért játszottak, hanem az ország dicsőségéért, erősítette meg.