Vasárnap este minden kérdés tisztázódik az idei futball-vb-n. Villámösszefoglaló, mi volt eddig, ki a két edző, és mire számíthatunk a Luzsnyiki Stadionban. A térségünk 1962 után ad vb-döntőst.
A fentiek a vasárnap este legfontosabb pontjai, magyar idő szerint öttől rendezik a moszkvai Luzsnyiki Stadionban a döntőt. A franciák a csoportból két győzelemmel és egy döntetlennel léptek tovább, az eddigi egyetlen 0-0-t ők játszották egy kvázi tét nélküli meccsen a dánokkal. Utána a rendes játékidőben eldöntöttek minden párharcot.
A horvátok kilenc ponttal startoltak a három csoportmeccsen, a kieséses szakaszban azonban egyszer sem tudtak 90 perc alatt nyerni, kétszer büntetőkkel, egyszer hosszabbításban léptek tovább.
A két válogatott 1998-ban az elődöntőben összefutott egymással, akkor Aljosa Asanović passzát Davor Šuker értékesítette a második félidő elején, de a vezető gól nem terítette le a franciákat: az ellentámadásból Lilian Thuram egyenlített, majd a győztes gólt is megszerezte. A jobbhátvéd sem előtte, sem utána nem talált be válogatott mezben, a legfontosabb alkalomra tartogatta góljait. Laurent Blanc-t – már 2-1-nél – kiállították, de a hajrában nem tudott nyomást kifejteni a horvát válogatott.
Ennyi bőven elég is a múltból, mert a jelenben is akad érdekesség szép számmal.
Úgy jutottak el a döntőig, hogy Antoine Griezmann-nak eddig nem volt extra meccse. Adja magát a párhuzam, hogy Zidane is a döntőben villant húsz éve, és lett később aranylabdás.
A franciák védelmében egyetlen változás sem volt az eddigi hat meccsen, Pavard, Varane és Umtiti is gólt szerzett az egyenes kieséses szakaszban. A balhátvéd Lucas egyelőre nem.
Az első meccsen 4-3-3-at választott a hazájában sokszor bírált és a szerencse magasztos gyerekének tartott Didier Deschamps. Utána a 4-2-3-1-es hadrendet preferálta, az eddigi 6 meccsén kaput nem találó chelsea-s Olivier Giroud-t előretolta.
Mögötte felállhatott Mbappe és Griezmann, Tolisso és/vagy Matuidi.
Az edző
Deschamps már a csapatkijelöléskor elég merészeket és váratlanokat húzott, mert egy csapatnyi nagy klasszist hagyott otthon. Rabiot, Martial, Lacazette vagy épp Benzema csak a tévén keresztül figyeli a menetelést.
Úgy vélte, ha nem is ez a 11 legjobb képességű francia játékos, ők alkotják a legerősebb csapatot. Egy ilyen hosszú versenyen pedig kifejezetten fontos, hogy a hetekig összezárt játékosok segítsék és húzzák egymást előre, felfelé. Semmiképp se kezdjék ki egymást, ahogy az már néhányszor megesett. Nevezhetjük ezt csapategységnek, de még inkább elővigyázatos pedagógiai húzásnak, amelyik nem tesz aknákat a játékosok közé.
Úgy látszik, a francia szakember rátalált erre a megbonthatatlan összhangra. Vagy ahogy rendre hangoztatják, szerencséje volt. Ahogy már játékosként is, hiszen nem volt a legpengébb, de a fegyelmezettsége, a biztonsága, a helyezkedése messze átlag feletti volt.
Soha nem akart többnek látszani, mint ami, cserébe mindig elő tudta hozni magából azt, ami benne van. Alig volt rossz napja – igaz, extra napja sem volt túl sok.
103 meccsen négy gólt lőtt a nemzeti csapatban. Akkor még nem vezettek statisztikákat a kulcspasszokról, de abban sem volt igazán egyedi. Valami mégis benntartotta a csapatban.
Edzőként eddig két döntőt veszített, a Monacóval a 2004-es BL-t, illetve a két évvel ezelőtti, hazai pályán rendezett Eb-döntőt. Akkor a szerencse egy kicsit elpártolt tőle, mert a rendes játékidő ráadásában Giroud kapufát lőtt, centiken múlt egy heroikus, sokszor ismételt győzelem, ehelyett a hosszabbításban Eder megszerezte Portugália győztes gólját.
A brazil Mario Zagallo és a német Franz Beckenbauer után ő lehet a harmadik, aki játékosként és edzőként is magasba emelheti a kupát.
Mire lehet számítani?
Nehéz megjósolni, mennyi van még Franciaországban, mert eddig keveset mutattak. Argentína ellen ugyan hátrányba kerültek (1-2), gyorsan változtattak, 4-3-ra nyertek. Nem estek pánikba, megvolt bennük az önbizalom.
Mbappé akkor villogott, azóta kevésbé, de persze eljöhet az ideje a biztosan fáradtabb és nehézkesebb horvát védők közt.
Kézilabdában többször igazolták, hogy a franciák akkor gyorsultak, amikor a többiek már alig álltak a lábukon. A formaidőzítés, a regeneráció nagymesterei abban a sportágban – ha most nyernek, három csapatukat (futball, női és férfi kézilabda) futtatták a legmagasabbra, ilyenre nem volt példa egyszer sem a múltban.
4,2 milliós ország, csak azért nem a legkisebb, amelyik ilyen magaslaton jár, mert Uruguay még nála is kisebb.
A nagy Jugoszlávia legeredményesebb tagállama, maguk a szerbek is azon agyaltak a mostani vb alatt (akárcsak 1998-ban a bronzéremnél): miért a horvátokból jött ki a legtöbb, miért nem a népesebb szerbekből, akiket még Montenegró is segített anno. Hiszen az 1991-ben BEK-győztes Crvena zvezdában Prosinečki volt az egyetlen horvát, Pancsev macedón volt, Savićević montenegrói.
Az Újvidéken nevelkedő későbbi ausztrál kapitány, Árok Ferenc azt mondta, nem volt jugoszláv iskola, mert annak alapjai a magyarra vezethetők vissza. Bukovi Márton, aki forradalmi hatással volt még az Aranycsapatra is, az MTK előtt Zágrábban dolgozott.
Horvátország 9 BL-győztest adott, amióta a sorozatot 1993-ban átnevezték.
És akkor még nem is beszéltünk azokról, akik csak döntőig jutottak, mint például, Boris Živković (Leverkusen), Igor Tudor (Juventus) vagy Ivica Olić (Bayern).
Ahogy a felsorolás mutatja, két nagy korszak volt, Bišćan még úgy-ahogy tekinthető a régi Jugoszlávia termékének, az utána jövők már nem. (Bokšić csak azért nem vb-bronzérmes, mert megsérült.)
Rakitić Svájcban, míg Kovačić Ausztriában töltötte a gyerekkorát, utóbbi szülei a háború miatt mentek el az országból. De eszükbe sem jutott, hogy ne horvátok legyenek. Modrić zadari, ő a Dinamo akadémiáján nőtt fel.
A horvátok nemcsak egyéni szinten teljesítettek kiemelkedően, hanem csapatszinten is, ahogy a válogatott teljesítménye mutatja. Ráadásul, hogy még inkább csodaszámba menjen a produkciójuk,
a Dinamo Zágráb hatszor eljutott a BL főtáblájára.
Igaz, többnyire jól elverték, de legalább ott volt. Magyarország két BL-főtáblás szereplést képes felmutatni.
Horvátországban nincsenek jó stadionok, a zágrábi Maksimirt felújították, de messze nem teljeskörűen. A spliti aréna még annyira sem modern. Ha majd építenek stadiont Eszéken, azt Mészáros Lőrinc fogja megtenni, miután a klubot megmentette a csődtől.
Ők nem a létesítményeket, hanem elsősorban a szakmát rakták rendbe, úgy tűnik, ez az út a sikeresebb.
Az utánpótlásban magasan van az edzők képzettsége, nyelvtudása mellett az erkölcsi szintjük is. Ha van is korrupció, nem uralja és mételyezi a kiválasztást, a képzést.
Egészen más világ, ami a Dinamónál van
– mondta Bolla László, aki gyerekét a Dinamo Zágráb akadémiájára vitte. Itthon gúnyolódást kapott, nem is azon a poszton játszatták a fiát, ahová a horvátok helyezték. Ha egyből megoldott egy helyzetet, rászóltak, felesleges rögtön lőni, lehet várni is.
Amikor Zlatko Marković volt a horvát szövetségi elnök, fanyalogva mondta: „Mekkora szerencsétek van nektek, magyaroknak, hogy ilyen anyagi feltételeket kaptok az államtól, miközben náluk nincs állami pénz.”
Edző
A horvát szövetség nem szórakozott az utolsó selejtező előtt, miután Ante Čačić nem tudta legyőzni a finneket. Bevállalták, hogy Zlatko Dalić legyen a gárda irányítója, még ha csak pár napja is van. Sikerült felráznia a társaságot, noha hazájában is meglepődtek, hogy őt hívták haza, aki már kissé leketyegett az arab világban.
Nem várt könnyű feladat rá, mert Ukrajnába kellett utazni. Nyertek.
Úgy kezdte, hogy megkérdezte Modrićtól és Rakitićtól, hol szeretnének egymáshoz képest játszani a középpályán. Modrić előrébb került, Rakitić pedig mögé. Modrić persze nem ment annyira előre, mint Messi. Mindketten komfortosan érezték magukat. Modrić amúgy is dzsóker, mert szerda este már jobbra húzódott ki inkább.
A két szélre adott volt a vb-re Rebić és Perišić, centerbe Mandžukić. (Az első meccsen a hoffenheimi Kramarić kezdett.)
Nikola Kalinićet kihajította a csapatból az első meccs után, mert a Milan csatára nem volt elégedett azzal, hogy csereként kevés időt kap. Hazaküldte a vb-ről a kapitány.
Azóta írt a csapattársainak, hogy megbánta viselkedését, de eszébe nem jutott bárkinek reagálni, nehogy sérüljön az egység, ami a legfontosabb.
A horvátok, miután legyőzték Nigériát (2-0), arról írtak, szép-szép, de hat embernek azért nem kell az ellenfél térfelén védekezni, mert abból még baj lesz.
Argentína legyőzése után már emelkedett a hangvétel, de az óvatosság megvolt, mert jutottak ők már tovább 9 ponttal a csoportból, ám a döntő elmaradt a 2008-as Eb-n. (Emlékezetes meccsen maradtak alul a törökökkel szemben.)
Most már van döntője Horvátországnak, ami a másik titkos esélyesnek, Belgiumnak nem jött össze.
Mire számíthatnak a döntőben?
A mentális erőre és persze az átlag feletti nemzettudatra.
Egyik sem csekélység, ha esetleg a kettő összeszorzódik, akkor a fizikai fáradtságot is könnyen felül lehet múlni. Mert az angolok ellen is az látszott, mennyire megingathatatlanul rendben volt a félig sérült Vrsaljko fejben, amikor kapura ment Stones fejese a hosszabbításban.
30 körüli játékosokból áll a csapat java része, Modrić már 32, utolsó nagy dobásukra készülnek, ez is plusz erőt adhat nekik.
Dejan Lovrenben benne van a hiba, már az angolok ellen is nehezen bírt magával, pedig a higgadtságára mindennél nagyobb szüksége lesz a nemzetének. A Liverpoollal már elbukott egy döntőt idén (BL), még egyet nem szeretne.
Borítókép: A horvát Sime Vrsaljko hazája zászlójára hajtja a fejét, miután csapata hosszabbítás után 2-1-re győzött az oroszországi labdarúgó-világbajnokság elődöntőjében játszott Horvátország–Anglia mérkőzésen a moszkvai Luzsnyiki Stadionban 2018. július 11-én. (MTI/EPA/Abedin Taherkenareh)