A német őszinteséghez szokott Szalai Ádám a 2013-as amszterdami 1-8 utáni megrendítő erejű beszédéhez képest most néhány fokkal mérsékeltebb volt, talán azért is, mert a meccs miatti bosszankodás és csalódottság még erősen munkált benne. De mire világított még rá a Szlovákiában szembejövő valóság? Elemzés.
Azon persze lehet majd vitatkozni, hogy szerencsés volt-e azokat a dolgokat nyíltan elmondani, amik elsősorban az öltözőre tartoznak, és amiket mi jó magyaros szokás szerint el szoktunk intézni a „majd ki kell elemeznünk, vissza kell néznünk” örökbecsű, minden helyzetre ráhúzható sablonokkal.
Annyit állapítsunk meg, Szalai mondandójának tartalmával lehetetlen vitatkozni.
Nincs az a Bozsik Péter, aki ha kijön a tévéstúdióból, akkor relevánsan vitába tudna vagy akarna vele szállni. A stúdióban azonban valahogy ő is másként látja a futballt.
Ha a magyar válogatott csapatkapitánya úgy érezte, hogy szólni akar, akkor jól tette. Sokkal súlyosabb probléma azonban, hogy akiknek érteniük kellene belőle, azok már 2013-ban sem értettek, és elég nagy az esély arra, hogy most sem fognak. És nagy kérdés, meg akarják-e egyáltalán ezt hallani.
Szalairól annyit mindenképpen mondjunk el, hogy
Mindezzel csak azt akartuk érzékeltetni, hiteles, amit mond, és már öt éve oda kellett volna rá figyelni utánpótlásvonalon, ehelyett jó szokásunkhoz híven vártuk a csodát, hogy majd egyszer csak a fontos meccseken jól pattan a labda.
Mi még mindig a futball örök kiszámíthatatlanságában hiszünk, hiszen sokkal melósabb dolgozni, pláne, ha nem is értünk hozzá. Felcsúton pedig még csak dolgozni sem kell, elég csak azt mondani, amit a főnök hallani akar, hogy majd a következő garnitúra legyőzi a világot. Ha mégsem, akkor az utánuk jövők. Fontos szempont még Felcsúton egy-egy szárnyát bontogató játékost korábbi élvonalbeli labdarúgóhoz hasonlítani.
Kétségünk ne legyen, egy felcsúti edző bármikor el tudja érni a miniszterelnököt, sokkal könnyebben be tud hozzá jutni, mint egy helyettes államtitkár – igaz ez sok más egykori futballnagyságra is –, így könnyen sulykolhatja erről a meccsről is, hogy nem is voltunk olyan rosszak, mert ha
Biztosak lehetünk benne, ilyen értelmezések vannak és lesznek. Még talán abban a jövőért felelős MLSZ-bizottságban is hajlamosak így nézni a futballra, amitől a megváltást reméljük, és amelyik össze fog ülni a horvát meccs előtt, és amelyiken ott lesz a korábbi kapitány, a mecscre hazaérkező Dárdai Pál is. (Szabics Imre nem jön, mert az osztrákok Izraelben játszanak, Gerának a mieink mellett van teendője. Az sem túl valószínű, hogy Lőw Zsolt tud időt szakítani a találkozóra.)
Ahelyett, hogy higgadtan megállapítaná valaki, jobban nevelnek odaát, és az nem véletlen, hogy a zsolnai futballklub (MŠK Žilina) – amelynek tulajdonosa a milliárdos, magyarul beszélő Jozef Antošík – négy válogatott védőt nevelt ki. A teljes védelem a városból jött.
Van itt tehát egy kis klub, amelyik folyamatosan tud értelmezhető játékosokat adni, ami nekünk csak álom. Ja, és még a kapus is zsolnai, őt a Newcastle igazolta le.
Ahelyett, hogy valaki egyszer elmondaná személyeskedés nélkül a valóságot.
Ízelítőül például: a 23 éves Kalmár Zsolt élete nagy esélyét kapta az akkor még másodosztályú Lipcsétől öt éve, de nem tudott élni vele. Később sem Dániában (Bröndby), sem a német kettőben (FSV Frankfurt) nem volt elég jó az a tudás, amit ő már azon az akadémián kapott, aminek nem voltak anyagi gondjai, mert kitömték állami százmilliókkal.
Kalmár volt a fáklya egy teljes korosztálynál,
sőt talán még három-négy éves távlatban is ő volt a legtehetségesebbnek mondott/gondolt játékos. Úgy ment át rajta a csütörtöki meccs, mintha a pályán sem lett volna. Emiatt csak részben ő a hibás, sokkal fontosabb, milyen iskolába járt, hiszen később arról tud számot adni éles helyzetekben nagy jelentőségű meccseken.
És még Kalmár viszonylag jó helyzetben is van, mert van egy csapata (Dunaszerdahely), a 2015-ös U20-as vb-n járt csapatból Mervó Bence – a torna gólkirálya volt – pályája egészen másik ívet vett, a magyar másodosztályban sínylődik.
Ennek pedig okai vannak, de egyrészt azt bajos összegyűjteni komoly vizsgálat nélkül, másrészt jobb álomvilágban élni, hogy Kalmár egyszer majd úgy eltalálja a labdát, hogy szétszakad a háló.
Az a fajta folyamatosság, ami az állami dédelgetéstől mentes zsolnai csapatnál megvan, nálunk még csak nyomokban sem felfedezhető. Az MŠK Žilina gyakori vendég volt Magyarországon, idejártak edzőtáborozni. Felesleges eljátszani a gondolattal, miért nem néztük meg azt, hogy ők mit csinálnak másként, ha már kinevelték a világ egyik legértékesebb védőjét, Škriniart.
Szalai beszédét érdemes vágatlanul megnézni, itt a teljes szöveg.
„Azok azért nagy szavak, hogy simán lehetett volna pontszerzés.
Volt egy elképzelésünk taktikailag, mind védekezésben, mind támadásban, sajnos ebből nem sokat láttam, amit sikerült volna véghez vinnünk.
Elkeserítő a védekezésünk, az egész csapat, amit megbeszéltünk, illetve volt egy terv –ehhez képest az első gól, hát, az tényleg nagyon kiábrándító volt. Akkor is, ha három napot vagyunk együtt, de ilyen szinten az, hogy Eb-ről beszéljünk,
ilyen szinten nem lehet csapatként védekezni!
Persze, sokat beszéltünk arról, hogy melyik az értékesebb csapat, de nem azt kell nézni, hogy ki az értékesebb, hanem egyszerűen a taktikai felkészültség a két csapat között, az... maximálisan megmutatkozott. Főleg, hogyha megnézzük azt az első gólt.
Nem érzem úgy, hogy kevés lenne az idő. Persze, hetekre nincs lehetőség, de minden másik válogatottnak is ugyanennyi ideje van. Nagyon hozzátartozik az – még egyszer csak azt tudom mondani –, hogy ki milyen szintről, ki milyen bajnokságból, milyen taktikai felkészültséggel érkezik a válogatotthoz. Az ellenfélnél ők is ugyanúgy három napot készülnek, csak egyszerűen a taktikai utasításokat úgy tudják végrehajtani, illetve alkalmazni, hogy az egyből működik. Ha megbeszélünk egy tervet a mérkőzés előtt, és ez 42 vagy 45 percig működik valamilyen szinten, akkor láthatjuk, hogy ha ilyen szinten van egy félperces kihagyás... És ha azt hisszük, hogy heten hátul állunk, miközben hárman presszingelnek, akkor biztosítunk... ez egészen egyszerűen nem így működik! Túlbiztosítjuk a dolgokat, és hét a négyben vagyunk hátul,
sőt, talán az első gólnál kilencen vagyunk a tizenhatoson belül, és úgy kapjuk a gólt...!
Ez ilyen szinten, tényleg – kiábrándító.
Igazából ugyanezt el tudnám mondani a támadásunkra is. Nem, nem megyek bele még egyszer, tényleg, most nem megyek bele a támadásba is, igazából ez volt a különbség, mind előrefelé, mind hátrafelé. És ezzel meg is mutatkozott a két csapat között a különbség."
Eddig a tiszta és érthető beszéd.
Sokszor elhangzott megint a napokban a topligás kifejezés. Csak egy nagyon egyszerű adalék, miért kell jó helyen, nagyobb tempóban futballozni.
Lovrencsics Gergő egyik beadásánál Szalai élénken gesztikulált, mert rossz helyre ment a labda.
Rossi össze tudja rakni a csapatot, megvannak a pozíciók, nagyjából mindenki tudja a dolgát, lelkes is. Utána jön viszont a minőség, ami meghatározza a játékot. Amikor megfelelő sebességgel, megfelelő helyre kell passzolni. És ott már bajban vagyunk. Mert a Mezőkövesd ellen belefér, hogy a felfutó Lovrencsics, aki legalább dinamikában eléri a szlovák válogatott szintjét, pontatlanul ad be. Akár kétszer is belefér. Ezen a szinten már egyszer sem fér bele, különben nem lesz helyzet belőle.
A feleakkora népességű Szlovákia töredékannyi pénzből jobb játékosokat adott a világfutballnak, és még az idősödő Škrtel vagy Hubočan nem is játszott, holott velük erősebbek lettek volna. Igaz, ők öregek, már nem akarnak a válogatottban gürcölni.
A fiatalok közt is vannak jók, akik most nem lehettek ott a nagyszombati stadionban, elég csak a csallóközi Bénes Lászlóra gondolni, akinek volt már gólja a Gladbachban, igaz, utána megsérült. Győrben is futballozott, de kevés lehetőséget kapott, aztán Zsolnán nem érdekelt senkit a kora, ott betették a kezdőbe.
Nagyon sokszor visszatérő kérdés, hogy a Herthában miért nincs magyar.
Röhejes visszagondolni arra, hogy Várhidi Péter komoly hittel állította pár éve: majd Dárdai berlini edzői szerepvállalása előtérbe helyezi a magyar futballistákat, és majd a mi focinkra is vetül némi fény.
Holott ahhoz nevelni kellene, mert egy rossz vagy nem megfelelő hozzáállású játékossal csak magát égeti a magyar edző.
Januári interjúnkban Dárdai kitűnően levezette, miért vagyunk hátrányban, amiből könnyen lehet következtetni, neki miért nincs szüksége a magyarokra. Az első labdaérintés nem megfelelő.
Ebben a tekintetben mindenképp több egy szlovák játékos, ha már Duda és Pekarík is kell neki – igaz, utóbbi már csak peremember.
Egy német középcsapat szintjéről beszélünk, nem lehet elégszer kiemelni.
Dárdai szerint Duda technikailag zseni, de nagyobb tempónál már ő sem tudja érvényesíteni technikai fölényét, ezért a 24 éves, Berlinben rendkívüli szezont futó Duda sem lesz már a világ legjobbjai között rövid időn belül.
De a szlovák futball akkor is adott egy Dudát a Bundesligának, Lobotkát a spanyol ligának, a fejlődésében kicsit megrekedő Nikolas Špalek is eljutott az olasz kettőig (Brescia). Varga Attila is biztosan többre gondolt, amikor a Juventusnál nevelkedett, most a harmadosztályú Sienában van. Gyömbér Norbert a Perugiában.
Mivel nekik vannak magyar gyökereik, ezért jobban figyelünk rájuk, de van a Salzburgban is egy 17 éves tehetség, Peter Pokorny. Egy évvel fiatalabb Szoboszlainál, akitől már most azt várjuk, hogy majd egymaga bejuttat a Puskás-stadionba 2020 nyarán.
A legnagyobb szlovák név, Marek Hamšík távol van korábbi önmagától, de bármikor tud váratlant húzni – nálunk nincs olyan ember, aki ilyenre képes.
Szoboszlai majd talán az lesz. És akkor majd megint érdemes lesz végiggondolni, hogy az ő édesapja mennyire bízott a hazai akadémiákban, és milyen utat választott. NB I.-es meccs nélkül lett ugyanis válogatott.
Egyetért, vitatkozna? Tegye meg Facebookon!
A válogatott csapatkapitánya, Szalai Ádám kiborult, az MLSZ össze is hívta rögtön azt a bizottságot, aminek fel kellene támasztania a magyar futballt. Itt van vágatlanul a beszéde, érdemes átolvasni sokszor. Kérdés, hogy akiknek kellene, azok megteszik-e.
1556 · Mar 22, 2019 10:42am Tovább a kommentekhez