Kicsit hihetetlen, de Zoli bá'-nak fogják szólítani?

Már sokan megtették ezt eddig is. A fiatalabbak már akkor elkezdték, amikor a pályán voltam.

Megkértem őket, ne tegyék. Ne úgy tiszteljenek, hogy bácsiznak. Egy köszönés, egy kézfogás is lehet tisztelettudó, egy vállveregetés, vagy egy tekintet is. A tettek sokkal fontosabbak a megszólításnál.

Nem kell, hogy bácsizzanak, nekem az a fontos, hogy megcsinálják azt, amit kérek. Az sem zavar, ha Zolinak szólítanak, ha megvan a kellő tisztelet.

Az ilyen vagy olyan bá' sokakat irritál a hazai közegben. Itthon nincs a coachnak vagy a misternek megfelelője.

Angliában már sok külföldi van, különböző megnevezések vannak, már ott sem várják el feltétlen, hogy bossnak vagy coachnak szólítsák az edzőt. Már van gaffer is, ami a coachnak a becézése.

Mi fogta meg önt ebben a feladatban, hogy az U21-es válogatottat irányíthatja?

Amióta hazatértem Magyarországra, az elmúlt 5-6 évben a fiatalabb játékosokkal folyamatosan foglalkoztam. Fontosnak éreztem, hogy segítsek nekik a pályán és azon kívül, miket kell megtanulniuk, miket kíván meg a profi futball élvonala. Mik azok a fontos dolgok, amiket meg kell tanulniuk. Szerettem ezt a feladatot, nem volt nyűg nekem. Ők is vevők voltak rá.

Az idősebbek is figyeltek rám, de a fiatalok szívták még inkább magukba a tőlem kapott információkat.

Remélem, jobban elhiszik nekem, mi kell a továbblépéshez az Angliában kiteljesedő játékoskarrierem miatt. Nem biztos, hogy mások meglátásait ugyanígy elfogadnák. Nagy kihívás volt eddig is, most még nagyobb lesz, mert akikkel foglalkozom, ők közvetlenül a jövőt jelentik, őket kell jól felkészíteni. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az U21-es Eb-döntőnek Magyarország a rendezője, vagyis illik jól szerepelni.

Mikor fog bemutatkozni?

Szeptember elején. Július elsejétől van szerződésem, de már abban a pillanatban elkezdtem információkat gyűjteni, ahogy megkaptam ezt a feladatot, vagyis még június közepén.

Átérzik a fiatalok azt, mit jelentett a West Bromwichban vagy a Fulhamben futballozni? Mert hát mégsem a Manchester United vagy a City játékosa volt, és itthon egyébként is hajlamosak vagyunk lekicsinyleni a nagy eredményeket. Akár még egy Európa Liga döntőt is, amelyen 2010-ben játszott.

Ha valaki hosszú ideig a Premier League-ben van, azt a fiatalok is látták, és a legtöbbjük szerintem jól kezeli. Hú, ezt tök jó, hogy elérted, szeretném én is, ez a megközelítésük. Nem a Unitedben játszottam, való igaz, de egy komoly bajnokságban, és odafigyelnek arra, mert azóta sajnos teljes szezonokat nem húzott le senki arrafelé.

"Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is, de aki az Úrban bízik, annak ereje megújul." Ez az egyik kedvenc bibliai idézete. Mit jelent ez majd a mindennapokra? Tud erőt meríteni belőle? Most már ön megy elöl, ön a csapat vezetője.

Ebben a versben benne van az élet. Mert mindenkinél vannak hullámvölgyek, nehézségek, de az a lényeg, hogy ki lehet jönni mindig. Ki kell jönni belőlük. Vannak sikerek, kudarcok, az a lényeg, hogy jövünk ki belőlük. A kudarcok megerősítenek. A sikerekből is tanulunk,

van, mikor több rossz jön egy sikerből, ezt se felejtsük el. Elszállhatnak néhányan, nem úgy értékelik a jót, ahogy kellene. Nem a helyén. Kellenek pofonok, nem baj az, ha jönnek. A játékosoknak, mindegyiknek külön ajtajuk van.

Azon kell bekopognom, majd később belépnem. Itt vagyok, jót akarok! Van, akit úgymond ütni kell, van, akit csak megfelelően biztatni. Nem egyforma személyiségek, meg kell állapítanom, milyenek, mire van szükségük, hogy egyszerre jól teljesítsenek. A legjobbat kell kihoznom belőlük, annak a felismerése lesz a feladatom, hogy tehetem ezt meg.

Három pillanat van előttem. Az egyik a norvégok elleni visszavágó. Akkor hangzik el a mondat Király Gábortól: még 50 perc. Ez lett a film címe is. Szóval, nagy a nyüzsgés és a zsivaj az öltözőben, ön eközben ül a padon és Kleinheisler Lászlónak magyaráz. Kézzel is, szavakkal is. Eltiltását töltötte, nem lehetett a pályán a társakkal. Már egy kicsit akkor elkezdett edzőként viselkedni. Emlékszik erre?

Emlékszem. Nem egyszeri alkalom volt. Ha tudok, segítek. Olyat mondhattam neki, amitől jobb lett a csapatnak. Összességében úgy vettem észre, hogy jó és hasznos dolgokat mondtam a társaknak az Eb előtt és remélem az Eb-n is. Ebben az esetben is remélem bejött. A mondandóm lényege annyi volt, tartsa a pozícióját, mindig figyeljen a helyezkedésre. Ha rosszat mondtam volna, nem figyel rám. Úgy éreztem, ő igényli a szavaimat.

Emlékszik a konkrét tanácsra, és hogy bejött-e?

Négy éve volt, arra pontosan nem, de az eredmény bejött.

Egy másik pillanat. Gurul a labda a szögletzászló felé. Reménytelen helyzetnek látszik, ön utána megy, megállítja a labdát a vonalon, miközben nekicsúszik a reklámtáblának. Azonnal felpattan, a visszafutó védőre rápöccinti a labdát, jöhetett a szöglet. Óriási tapsot kapott a WBA drukkereitől. Perceken keresztül elemezték ezt a helyzetet az angol tévékben. Ön szerint is szimbolikus volt ez?

Azért ismételgették olyan sokszor, mert gólt fejeltünk a szögletből.

És hát a nagy rivális Birmingham volt az ellenfél. Van az úgy, hogy van egy jó momentum, ami nem gól vagy gólpassz. Nekicsúsztam a táblának, miután megmentettem a labdát. Ki tudja, lehetne-e ilyet csinálni ma sérülés nélkül, mert már sokszor közelebb vannak a táblák a vonalakhoz. Nem akarom persze megkerülni a választ.

Sok olyan helyzet előfordul, amikor már lemondanak egy labdáról, de ez az eset igazolja, nincs elveszett labda. Soha. Szenvedély nélkül nem érdemes futballozni.

Ilyen volt mindig hozzáállásom. Ezt szeretném továbbadni a játékosoknak.

A harmadik pillanat. A magyar-portugál Eb-meccsen berúgja élete egyik legszebb gólját, majd pár nap múlva azt mondja, nem az volt a legszebb gól az Eb-n, miközben elsősorban a magyar drukkerek arra szavaztak és a legszebbnek választották. Nem kötelező szerénységből mondta, ezért tetszett ez a meglátás.

Ma már úgy gondolom, hogy főleg nem az enyém volt az Eb legszebb gólja. Itthon mindenki be volt indulva, nagy hatású győzelmünk értünk el az osztrákokkal, persze hogy megszavazták, hogy ez legyen a legszebb gól. Amúgy köszönet érte. De ha a szívemre teszem a kezem, az első 5-6 napban is voltak szebb gólok az enyémnél.

Nem probléma az, ha reálisan nézzük a futballt.

Hallottam is egy-két nagy embert, hogy tudták ezt a gólt megszavazni a legszebbnek. Nem akarok vitába szállni velük. A magyar embereknek sokat jelentett ez a gól, senki más nem tudhatja azt, mennyire kiéhezettek a magyar drukkerek a sikerre, és mennyire szeretik a jó futballt. Együtt örültünk, kicsúsztam az oldalvonal mellé, szép élmény, szuper volt.

De a futball naponta változik, a régi dicsőség mulandó. Marco Rossival szoktunk beszélgetni arról, milyen játékosok voltunk. És mindig arra jutunk, kis halak voltunk a nagy tengerben. El tudjuk magunkat helyezni, milyen szintet képviseltünk.

Három pillanatot említettem, ezért is érdekelne, mi volt az ön pillanata, amit azonnal kiemelne?

Sok minden eszembe jut. Az első gólom, amit Harkányban rúgtam már a felnőttek közt. Felejthetetlen, beugrik a mai napig. Pécsen is volt egy szép lövésem. Az első gólok ilyenkor gyakran előjönnek. Minden állomásról megvannak az első gólok. Az U21-es válogatottból és természetesen a felnőtt válogatottból is.

Csak az elsők?

Nem. A kritikus időszakokban szerzett góljaimra is élénken emlékszem. Amikor rossz irányból egycsapásra jó irányba váltottam. Lehet, hogy csak egy apró kicsi begyötört gól volt, de ha nagyon rossz formában voltam, akkor olyan lökést adott, amitől kijöttem a hullámvölgyből. A profi futballnak ez egy fontos eleme, lerövidíteni a hullámvölgyet.

Sok időszak volt, amikor azon dolgoztam, hogyan tudom visszanyerni a jó formámat.

Nem a sérülések utáni időszakra gondolok. Amikor sérült voltam, motivált voltam, mindig találtam valahol pluszenergiát. Azt láttam magam előtt, hogy a kegyetlen időszak után még gyorsabb és erősebb leszek. Beszélgettem magammal. Amikor egészséges voltam, és nem ment, akkor is valahogy meg kell újulni. Kevéssé érdekelt, hogy mit mondanak rólam, meg akartam mutatni, hogy engem nem lehet leírni. Ha valaki megtette, még nagyobb erőbedobásra sarkallt. Ahogy közeledtem a vége felé, szerencsére nem volt idejük lekiabálni a pályáról, mert lejöttem magamtól is.

Hangulatfelelős volt a válogatottban. Amikor még futballozott, sokszor támogató tanácsokat adott az Angliában futballozó többi magyarnak. Adódik a kérdés: milyen főnöknek képzeli magát? Összeszorított ököllel, lelkesen megy majd be az öltözőbe?

Nagyon fontos alapelv, hogy amikor munka van, akkor dolgozunk. Lehet jó hangulatban is dolgozni, de mindenkinek koncentrálnia kell. Arra a másfél órára, amíg megy az edzés, a maximumot várom el. Pályán kívül lehet viccelődni, poénkodni. Magamat ismerve, meg is fogom tenni, mert szeretek viccelődni, de biztosan nem fogok annyiszor, mint régebben, mert meg kell találni az egyensúlyt.

Nem szerencsés túl sokat engedni. De a jó hangulatot el akarom érni. Alkotói légkört szeretnék az öltözőben, hogy a pályán tele legyenek önbizalommal. Angliában megtapasztaltam, mit jelent a pozitív hangulat, a jó mentalitás, az örökös biztatás egymás felé, mert a teljesítményemen azonnal emelt 30 százalékot. Vagy olykor negyvenet is az a közeg. A bizalom és a támogatás erre képes, olyasmit is meg tud csinálni az ember, amiről nem is gondolja, hogy benne van a tudásában.

Milyen futballfilozófiát vall? Támadni fogunk vagy védekezni?

A kettőt egyszerre. A futballban az egyik legfontosabb, hogy együtt védekezik, és együtt támad a csapat, nincs olyan, hogy valakinek derogál hátramenni. Szervezettség, sokszor hallhattuk mostanában. Nincs más út, mindenkinek tudnia kell a dolgát, és akkor nincs bizonytalanság. Váratlan dolgokra is fel kell készíteni a játékosokat, de a szervezettségből nem lehet engedni.

Majd a következő napokban feltérképezem még részletesebben, hogy mennyi gyors és labdabiztos játékosunk van. Nem biztos, hogy meg tudom valósítani a kerettel, hogy általában nálunk legyen a labda,

amit én alapból fontosnak gondolok. Aztán majd jönnek az ellenfelek, hol akarjuk őket megfogni, meglepni, hol tudunk nem várt helyzeteket előidézni. Az U21-es válogatott nem egy klubcsapat, ott lehet napokon át gyakorolni a szezonra. Napjaink lesznek csak együtt. Az alapjáték begyakorlására lesz időnk. Alap nélkül viszont nem lehet építkezni sem.

Segítség az, hogy ön valaha szertelenül játszott? Könnyebb így átadni, mit nem szabad csinálniuk a játékosoknak?

Különböző korszakokon mentem keresztül. Az elején nehezen tudtak beépíteni egy rendszerbe. Már itthon kezdődött, mert Garami Józseffel a Fradiban, aki felhívta a figyelmem a fontos dolgokra. Az elején még olyan posztra rakott, ahol kevesebb galibát csinálok. Angliában aztán megértettem, mit kell tennem.

A karrierem végére egy letisztult, fegyelmezett játékos lettem, és szinte előre tudtam, mi történik a pályán,

jól olvastam a játékot, merre mennek majd a passzok. Fontos tanulási folyamat volt, és szerencsére időben rájöttem, nem csúsztam ki az időből.

Önmagára használná a fanatikus jelzőt vagy mást mondana?

Ha valaki elkötelezett a munkája felé, az egy jó tulajdonság. Az edzőkről mondják, hogy hibbantak. Felébrednek éjszaka, felírják gyorsan, ami eszükbe jut, és ami akár a következő meccset is befolyásolja. Nem tudják félretenni a futballt. Azt hiszem, én sem leszek kivétel. A család ettől nem szenvedhet, de azért fel fogok írni egy-két dolgot. Kezdő edző vagyok, egy éves tapasztalatom van csak, még csak tanulom, kezdem megismerni ezt a világot.

A magyar futball erkölcsi megújulásról beszélt tavaly. Hol tart most ez a folyamat ön szerint?

Vannak jó jelek. Semmiképp sem rosszabb a helyzet, mint más nemzetben játszó játékosoknál. A magyar futballistákkal jellemzően nincs probléma. Nem jellemző a drog, hogy részegen autót vezessenek, de ha mégis ilyenekről hallok, arra határozott és komoly választ fogok adni edzőként.

És általánosságban? Edzői szinten? Sok rossz példát láttunk vagy hallottunk korábban, hogy kinek a kije kerül be egy csapatba, és nem a valós tudása miatt lesz korosztályos válogatott. Az ön személye közelebb vihet a megtisztuláshoz?

Elsősorban az U21-re szeretnék hatással lenni. Abban persze reménykedek, hogy a jó példa ragadós lehet, és mások felbuzdulnak rajta. Nem szeretném, ha egy megmondó és észosztó szerepbe kerülnék. Kis pont vagyok én. A legfontosabb, hogy legyen nyoma a munkámnak. Bízom benne, egy év múlva már látszani fog, milyen irányba tartok. Akkor majd lehet ítéletet mondani. Sok edző van, aki jól dolgozik a fiatal játékosokkal. Láttam ezt a Fradinál is. Elhivatottak. Nemcsak a ma érdekli őket, hanem az is, hogy mi lesz később a játékosokból. Szeretik a futballt. Önmaguknak, és az egész futballnak jobbat akarnak. Rengeteg jó példa van. A kelleténél jobban nem akarok ebbe belemenni. Sok edző átérzi a felelősségét, hogy a pályán való viselkedést is lehet tanítani, arra is hatással lehet lenni.

Manapság a család kevesebbet tud nevelni, mint egy edző. Az iskola és a klubok nevelnek, mert a gyerekekkel már csak este találkoznak a szülők.

El lehet azt is érni, hogy ne káromkodva vagy anyázva mondjak véleményt, és mégis odafigyeljenek rám.

Miért volt fontos az érettségi önnek? A gyerekei vagy az edzősködés miatt?

A két dolog már önmagában eléggé fontos, és még ott vagyok én is. (nevet) Belülről éreztem késztetést erre, magam miatt akartam tanulni. Mert az angol meg a történelem jól ment, a Bibliaismeretem is átlag feletti volt, de azért van még más tantárgy is. Nem akartam nagy dobra verni, hogy elvégeztem az iskolát. Eddig egyébként kicsit szégyelltem, hogy nincs érettségim. Sok sztereotípia él a magyar futballban.

Nem akarok tanulatlan, buta focistának tűnni, és a tanulás jó dolog. Nem szerettem volna, ha csipkelődnek emiatt a gyerekeimnél, és persze hasznomra válhat majd egy csapat előtt is. Hogy azt tudjam mondani a renitenseknek, sohasem késő elkezdeni a tanulást. Régóta nem arról szól a futball, hogy csak focizgatunk.

A futball észjáték, intelligencia nélkül nem működik. Őszintén beszélhetünk arról, hogy az az intelligencia, aminek a pályán hasznát veszi valaki, azzal az életben nem sokra megy. Van, aki azt mondja, őt csak a futball érdekli, ám az alapvető dolgokat meg kell vele értetni.

Messi és Ronaldo a tanulásban nem jártak elöl jó példával, bár nekik, a világ legjobbjaiként nem is ez a dolguk. Céltudatosak voltak, azzal kompenzáltak. Mindenki jó valamiben, erre kell rájátszani, és erősíteni. Az alapintelligencia és a tanulás nagyon fontos, ahogy az alapjáték a pályán. Ezt össze lehet hangolni azért. Legyenek ügyvédek, hogy ne mondják, a futballisták milyen tanulatlanok, de tudják a pályán az alapmozgásokat.

Dombi Tibi is érettségizett, mert át akarja adni a tudását edzőként. Juhász Roland is ott van remek példának. Ha korán bekerül valaki a felnőtt csapatba, a tanulás könnyen háttérbe szorulhat. Nem tud bejárni, mert napi két edzése van. Nekem is elnyomta a tanulást egy időben a futball. Ferguson amúgy azt mondta, hogy a nagyon tanultakból, nem lesz igazán jó futballista. A tapasztalatából indult ki, én még csak egy kezdő edző vagyok. De ettől tanuljon mindenki, mert az iskolapad felkészít a futballpályára is.