A kedd esti EL-selejtezők között játszották Szkopjéban az északmacedón Shkëndija és a luxemburgi Dudelange 2-1-es vendéggyőzelmet hozó mérkőzését. A Bajnokok Ligájából az észt Kalju, illetve a máltai, szerdán a Ferencvárossal találkozó Vallettával szemben búcsúzó csapatok találkozóján érdekes körülmények közt alakult ki a végeredmény. 

Bár a hazai pályán játszó északmacedónok már a 7. percben megszerezték a vezetést büntetőből, a Dudelange a második félidőben négy perc alatt kiegyenlített. 

Mindkét luxemburgi gól összehozásában messze a hazai kapusé volt a legfőbb érdem. Mondhatni nem jött be Kjatip Osmani edző húzása, aki az első számú Kostadin Zahov helyett ezúttal a 22 éves, korábbi korosztályos válogattt Bekim Redjepinek szavazott bizalmat a kapuban.

Redjepinek olyan borzasztó napja volt, hogy nem kell különösebb rosszindulat a bundázás lehetőségének megemlítéséhez, természetesen szigorúan csak elméleti opcióként. Talán épp hibáinak monumentalitása védi meg leginkább ezzel a feltételezéssel szemben, ha szándékosan akart volna gólt kapni, valószínű nem csinálja ennyire látványosan. Persze lehet, hogy ő csak eszköz volt a történetben, és az volt az igazi tettes, aki a kapuba állította.

Különösen az első, luxemburgi egyenlítést összehozó kijövetel volt nehezen értelmezhető, amikor nemcsak tökéletesen rossz ütemben kalandozott túl a tizenhatos határán, de teljesen feleslegesen is.

Mondjuk a vendégek második gólja előtti büntető összehozását sem indokolta túl sok minden. A kapus ismét borzasztó ütemben érkezett, és már régen túl volt rajta a labda, amikor úgy döntött, hogy a lehető leglátványosabb módon beleszáll az ellenfél támadójába.

Rossz kapusnak szerencséje sincs, vagy itt már valami többről lehetett szó?