Index Vakbarát Hírportál

2-1-es vereség Uruguaytól a Puskás Aréna nyitómeccsén

2019. november 15., péntek 20:58 | aznap frissítve

A világranglista ötödik helyén álló Uruguay 2-1-re legyőzte Magyarországot. A kétszeres világbajnok az első félidőt megnyomta, a legjobbjaival állt fel, ennyi elég is volt. A szünet után már csak játszadozást láthattunk.

Nem vagyok nagy focidrukker, de az én életembe nem fog beleférni még egy ekkora esemény. Persze, hogy itt akarok lenni. A csapat is érdekel azért

– siófoki családdal váltottam ezt a pár szót, amikor útba igazítást kértek a metrónál.

A pontosabb infókat, hol fognak ülni, már egy miskolci önkéntestől kapták. A stadionban pedig ott voltak a határon túli magyarok is, sőt egy erdélyi vezérács a kezdőkörben is ott lehetett, Alsósófalváról, aki természetesen a tetőszerkezetnél segített. A Dunaszerdahelyről érkező gyerekek pedig elénekelték a futballpályákon a nemzeti összetartozás egyik szimbolikus dalává váló Nélküledet. Nagyjából 60 ezren csatlakoztak hozzájuk, hátborzongató volt.

Az építésért felelős kormánybiztos, Fürjes Balázs volt csak a kezdőkörben, Orbán Viktor miniszterelnök és Áder János köztársasági elnök pedig a VIP-ből figyelte.

66 év telt el a Népstadion átadása után, mire az új és impozáns, a legjobb kategóriába sorolt Puskás Aréna megnyithatta kapuit az előző helyén. A közelmúlt legnagyobb ásza a 97-szeres válogatott Gera Zoltán pedig végérvényesen búcsút vett. Ő játszott hasonló stadionokban, ennyi ember előtt, de ilyen modern körülmények között itthon már nem léphetett pályára. Megszólalt a „Gera Zoli, Gera Zoli”-kórus. 26 gólt lőtt a válogatottban, nehéz elfeledni azt, amelyiket Portugáliának suhintatta be a lábak között Lyonban, de előttem volt egy ollózása is, amikor San Marino volt az ellenfél.

Gera Jézus Krisztussal kezdte a köszönetmondást, a szurkolókkal fejezte be. Övé volt a kezdőrúgás is, illetve az orosz Nyikita Szimonjané, aki 66 éve augusztusban a Szpartak Moszkva színeiben a pályára lépett. 

A kapu mögött látva a magyar szurkolótábort, a marseille-i emlékek jöhettek elő sokakban, az az Eb-mérkőzés jó három éve volt, és az utolsó percekben sikerült az egyenlítés Izland ellen: 30 ezren szurkolták ki az 1-1-et. Akkor irigykedtünk a felújított, egyedi hullámokkal rendelkező Velodrome-ra, mert nem volt olyan stadionunk.

Stadionunk azóta már lett, a focink azonban sokkal döcögősebben telik meg élettel.

Ebben a Eb-selejtezőben két tekintélyes győzelmünk már volt (a vb-második horvátokat 2-1-re és a walesieket 1-0-ra megvertük a Fradi-pályán), de feltétlenül kell egy harmadik Cardiffban kedden, hogy ebben az atmoszférában ne csak az ukránok részesüljenek a jövő évi Eb-n júniusban. Vagy mehetünk a vigaszágra a Nemzetek Ligájában.

ELSŐ FÉLIDŐ:

A legnagyobb sztárjait, Suarezt és Cavanit nem pihentető Uruguay sokkal aktívabban kezdett, a negyedik percben Suarez már a védelem mögé került, éles szögből leadott lövését Dibusz szögletre spárgázta. A beívelés után nem volt igazi veszély, de 10 perc telt csak el, amikor megszületett az új stadion első gólja.

Vina miután a bal oldalon befűzte Besét középre tette a labdát, Cavani nagy sebességgel érkezett a védőjét megelőzve, és hat méterről a kapuba passzolt.

A 21. percben saját térfelünkön veszítettünk labdát, Suarez könnyedén fordult le Baráthról, rögtön indított, Bese rosszul helyezkedett, a kilépő Brian Rodriguez csinált egy visszacselt, és lazán a hosszúba csavarta a labdát, Dibusz tehetetlen volt.

A 24. percben jött a magyar válasz, Varga és Dzsudzsák háromszögelése után Varga a jobb szélre adta be a labdát, Szalai ballal a jobb kapufa mellé lőtt.

A három gól után egy kicsit lankadt az iram, olykor csendes mezőnyjáték volt, de Uruguay igazolta, egy pillanat alatt a kapu elé tud kerülni. Rólunk ezt nem lehetett elmondani, inkább esetlegesek voltak a támadásaink, igaz volt egy egy kecsegtető helyről járó szabadrúgás nyolc perccel a félidő vége előtt, de Dzsudzsák a messzeséget választotta.

Az utolsó percben Suarez kapásból vállalkozott 16 méterről egy keresztpassz után, Dibusz másodszorra fogta az erős, de középre tartó labdát.

A félidei szünet nem átlagos mederben zajlott, Puskás Ferencről láthattunk egy kisfilmet, a Nótáskedvű volt az apám magyar nóta dallamaira beszélt.

MÁSODIK FÉLIDŐ:

Suarez csak egy félidőt kapott, Dzsudzsák is lement hamarosan. A mieink csapatkapitánya már nem volt a pályán, amikor Cavani csavart 16 méterről, de célt tévesztett.

Szoboszlai húzogatott, de nem jutott lövőhelyzetig, erre a válasz egy pontatlan kontra volt. Csendes mezőnyjátékkal telt az idő, két újoncot is avatott Marco Rossi. Szalai Attila a védelem közepébe, Nagy Zsolt pedig a védelem bal oldalára húzódott.

A Dunaszerdahelyben futballozó Kalmár Zsolt kidőlt a vége előtt hét perccel, hordágyon vitték le, nem úgy tűnt az első jelek alapján, hogy játszhat majd kedden.

Az utolsó félórában békésen játszadozott a két csapat, akkor hördült fel a nézőtér, amikor Vida Máté nyolc méterről a kapura csúsztatott. Jó néhányan ezt már meg sem várták. Így is maradtak azért vagy ötvenezren, akik felállva várták meg a hármas sípszót. A legvérmesebb szurkolók pedig elénekelték a Himnuszt.

Váratlan nem történt ezen a meccsen, egy jobb csapat jobban futballozott a magyar válogatottnál. Walesben várjuk a jobb és eredményesebb folytatást.

stat

(Borítókép: Huszti István / Index)

Rovatok