A spanyol Marca nevű sportlap is foglalkozott a szerb bajnokság újoncával, a Topolyával, amely álomrajt után az ötödik helyen fejezte be az őszi szezont. Találkoztunk a magyar elnökkel, Zsemberi Jánossal, aki egykor a Partizan alelnöke is volt. A magyar edző, Szabó Zoltán pedig elmondta, mi a különbség kint és itthon.
Ezen a vidéken, Észak-Bácskában, ami az örökkévalóságnak épült, minden a magyaroknak köszönhető. A pezsgőjéről híres Törley család kastélya pár kilométerre van tőlünk, Topolya 72 méter magas katolikus temploma egész Szerbiában egyedülálló. Sorolhatnám a szabadkai szecessziós épületeket is.
Ahol most vagyunk, a topolyai akadémia sem jöhetett volna létre a magyar kormány nélkül. Ajándékot kaptunk, mert tizenhét környékbeli településről jöhetnek ide a magyar gyerekek, őrizhetik a nyelvet, tanulhatnak meg focizni. Ezerötszáz gyerek tartozik a hálózatunkhoz, nem csak magyarok” – a topolyai futballakadémia elnöke, Zsemberi János kezdte így az idegenvezetést.
A most ötvenéves Zsemberi Magyarországon tanult, Gödöllőn. A Vajdaságban futballozott, de inkább a szerb élvonalban is szereplő testvére volt tehetséges. Ő maga Magyarországon a másodosztályban kosarazott, de azért a futball iránti vonzalma is megmaradt. A 2000-es évek elején a Partizan alelnöke volt, amikor a belgrádi futballklub a Bajnokok Ligájában szerepelt, és Lothar Matthäus ült a kispadon. Szerencséjére az 1-7-re végződő magyar–jugoszláv vb-selejtezőre nem kapott jegyet 1997-ben. A Sat Trakt nevű telekommunikációs cége nemcsak Szerbiában terjeszkedett, hanem Boszniában is, és az ország száz leggazdagabb embere közt szokás emlegetni.
Korábban már írtunk arról, hogy a magyar állam több milliárdot költött a határon túli futball támogatására. Ennek egyik nagy nyertese a néhány éve még a szerb harmadosztályban szereplő Topolya volt, amely 2016/17-ben több mint 3 milliárd forinthoz jutott. A Topolya a támogatás előtt egy évvel lett a felcsúti Puskás Akadémia partnere. A pénz annyira gyorsan megérkezett, hogy akkor még az akadémia nem is létezett.
A 14 ezres Topolyán többségben vannak a magyarok, de a szerb válogatott klasszisa, a 31 éves Dušan Tadić is innen indult, valamint korábban a Valencia válogatott csatára, Nikola Žigić tartozott az 1913-ban alapított klub kötelékéhez. Természetesen most minden gyerek előtt az ajaxos Tadić a példakép, aki májusban hajszál híján Bajnokok Ligája-döntőt játszhatott. Felfedezője és első edzője, Leo bácsi az akadémián dolgozik, és meséli a gyerekeknek a sztorikat róla.
A városban már elkezdték a négyezres stadion építését, amire a magyar állam mellett a szerb szövetség is pénzt adott, abban reménykednek, hogy 2020. októberre be is fejeződnek a munkálatok. Most Zentán játsszák a meccseiket átlagban 1500-2000 néző előtt, de jövőre már a városban szeretnék fogadni a szerb bajnokság két patinás csapatát, az idén és tavaly is a Bajnokok Ligájában szereplő Crvena zvezdát, amely a későbbi BL-győztes Liverpoolt is megverte egy éve. No meg a Partizant, amely a Ferencvároshoz hasonlóan az Európa Liga főtábláján van. És ami ennél fontosabb: idővel a topolyaiak szeretnék el is csípni őket.
De még maradjunk az akadémián. „Az akadémia épülete a terveim alapján készült, és azt hiszem, minden igényt kielégít, amire a gyerekeknek szükségük van. Ketten vagy hárman laknak egy szobában. Nem hivalkodó a berendezés, mert arra nincs szükség, de van Playstation-szobánk például, mert haladni kell a korral. Mosoda, étkező, kávézó is van.
Nem bánom, ha a szülők onnan nézik az edzéseket, vagy az ott felszerelt tévéken a meccseket, és nem kiabálnak a vonal mellett.
Egyelőre harminc gyerek lakik az akadémián, a többiek edzésre jönnek, és utána hazamennek. Többségben vannak a magyar gyerekek, az edzőink közül csak egyvalaki nem beszél magyarul, mindenki más igen. Magyarországról nem jöttek edzők ide” – mondta az akadémia elnöke.
Az egyetlen kakukktojás a stábban nem akárki: Djoko Koković. Róla úgy beszélnek az országban, mint az utánpótlásért felelős szakemberek legjobbika. Zsemberi a legjobbat kereste, ezért szerződtette őt. Koković még Ivica Oszim stábjában is benne volt az 1990-es világbajnokság idején, amikor a jugoszlávok a nyolc között Argentínával szemben maradtak alul tizenegyesekkel. A jugoszlávok akkor voltak utoljára együtt nagy tornán, mert 1992-ben a helyükre ugrott be a később Eb-győztes Dánia. Koković egyébként dolgozott az Egyesült Államokban, Kínában is.
A Topolya az U19-es elit bajnokságban is szerepel, és az a cél, hogy olyan bázisa legyen, mint a Partizannak. A körülmények már vannak olyan jók, de a Partizan mellett szól a múlt és a nagyobb merítési lehetőség, hiszen a csapatot mindenki ismeri az országban. Csak egy megjegyzés az ottani munka értékéről: az akkor 19 éves Lazar Markovićot 2019-ben a Partizan 20 millió fontért adta el a Benficának. Nem lett nagy sztár belőle, de évente jönnek ki hasonló piaci értéket képviselő játékosok.
Júliusban a topolyai TSC az élvonalban kezdte a szezont, nem is akárhogy.
Az első 7 fordulóban 5 győzelemmel és 2 döntetlennel újoncként rekordot döntöttek.
A korábbi csúcs Árok Ferenc nevéhez köthető, aki az újvidéki kispadon ülve remekelt újonccsapat vezetőjeként, a Dinamo Zagrebet 4-0-ra verték 1962-ben. Árok a nyolcvanas években Ausztráliában is volt kapitány, majd hazatért, és jelentős szerepet játszott abban, hogy a kormány topolyai központtal hozta létre az akadémiát.
A klub szép bajnoki rajtja felkeltette a legnagyobb spanyol sportlap, a Marca figyelmét is. Nemcsak az indulásáról írtak hosszabb cikket, hanem a magyarországi kötődésről is.
„Átjárnak a határ túloldaláról is a meccseinkre, nem csak a környék magyarságának vagyunk emblematikus csapata.
Piros-fehér-zöld zászló nincs a stadionban. A két ország között remek a jelenlegi viszony, nem szeretnénk mi feszültséget okozni. A „ria, ria, Hungária!” sem hangzik el, ezt megbeszéltük, tisztáztuk előre, nem kell lángot élesztenünk, amikor éppen kihalóban van. Így is megesett, hogy Szabadkán orbánozva szidtak bennünket.
Magyar csapatként kezelnek minket, talán páran még örültek is a megjelenésünknek, mert új színt hozunk, de attól még nagyon messze vagyunk, hogy a két nagy belgrádi klub uralmát megtörjük. Hízelgő volt, hogy a szezon elején erre is képesnek tartanak bennünket, de a realitás nem ezt mutatja” – mondta Zsemberi.
Az álomrajt után a klub pillanatnyilag az ötödik helyen áll, a vasárnapi fordulóban a második helyen álló Vojvodinát verte meg 2-0-ra Duronjić és Szilágyi góljával.
Zsemberi megpróbált egyébként a magyar bajnokságból igazolni, de nem járt sikerrel. Az ő üzleti modelljébe háromezer eurósnál magasabb fizetés nem fér bele. A magyar bajnokságban azonban még a kispadon is meg lehet keresni ennek a dupláját a kevésbé tehetős csapatokban is. A magyar NB III.-ban is vannak olyan fizetések, amik náluk a szerb élvonalban. Ez némi magyarázatot ad arra, hogy idehaza miért van kereslet szerb futballistákra.
A TSC-nek Szabó Zoltán az edzője, aki Zomborban született, és 1992 és 1996 között volt az újvidéki Vojvodina játékosa. Játszott olyan Vojvodina–Partizan meccsen, amikor a későbbi Real-csatár Predrag Mijatović is a pályán volt a Partizan színeiben.
A hátvédposzton játszó Szabó később négy éven át volt a Partizan játékosa (1996–2000), kétszeres bajnok, egyszeres kupagyőztes volt velük.
Kétszer bekerült a jugoszláv válogatott bő keretébe is az 1998-as vb után, de a felnőttválogatottban nem mutatkozott be. A 2002–03-as szezonban a Zalaegerszeg játékosa volt, aktív pályafutását pedig 2005-ben, 33 évesen fejezte be.
2007-től a Kecskemét pályaedzője volt Tomiszlav Szivics mellett, majd Paulo Sousa idején a Videoton játékosmegfigyelője. Testvére, Tibor játszott a Fradiban, a Honvédban, Videotonban. Szabó Zoltán főleg Szerbiában és Bulgáriában dolgozott, a magyar klubok viszont nem ajánlottak neki edzői munkát. Kihagyhatatlan kérdés, mit lát a hazai élvonalból, és miért tart előrébb a szerb futball.
Betesszük a fiatalokat a csapatba. Be merjük tenni őket. Nincs is más utunk. A piacból élünk, ha nem tudunk eladni, nincs bevétel.
A Partizannak most is van két tehetsége, a középső védő Pavlovićról és Stevanovićról, hamarosan sokat hallhatunk még, mert már most repkednek az eurómilliók velük kapcsolatban. Nálunk Balázs Bojan 18 éves múlt, vannak még hibái, de ha nem játszik, nem fejlődik. Nem mindig kezdő, de már be kell dobni. Sinkovits Dávid is szépen fejlődik, és ha ilyen keményen dolgozik tovább, sokáig eljuthat.
A mentalitás nagy különbség a magyar játékosokhoz képest, mert a magyar gyerekeken azt látom, kényelmesek. Minek törjék magukat, amikor sokat tudnak keresni? Itt nem így van. Alacsonyabb az életszínvonal, alacsonyabbak a bérek is.
Egy szerb gyerek makacsul alárendel mindent annak, hogy futballista legyen. Amennyire a foci engedi, elmegy a küzdésben a pályán. Ha sok pénzt akar keresni, nincs is más választása. Megvan bennük a jó értelemben vett piszkosság vagy csibészség, nem is tudom, melyik a helyesebb kifejezés. Mennek, hajtanak, harapnak. Nem tehetségesebbek a magyaroknál, de nem adják fel. Nem gondolom, hogy a szerb bajnokság tempója gyorsabb lenne a magyarnál, de hogy keményebb, abban száz százalékig biztos vagyok. Taktikailag is jobbnak gondolom a szerb csapatokat, ha eredményre kell játszani, a szerbek jobbak.”
Csak egy példa ezzel kapcsolatban. Az egyik tehetséges újvidéki fiatal mindennap stoppal tette meg az utat az iskola után az akadémia és az otthona között. Oda és vissza. Nem akarta elengedni a vágyát, hogy komoly futballista legyen belőle.
A TSC edzőmeccsen 3-3-at játszott a Videotonnal, ezért felvetettem neki, hol lenne a magyar bajnokságban a csapata. Harcban lehetnénk a dobogóért, jött a válasz.
Szabó egyébként sportigazgatónak érkezett 2017 nyarán, de az első fél év után nem ment olyan jól a csapatnak Predrag Rogannal, ezért Zsemberi, valamint Palágyi Szabolcs, a TSC vezérigazgatója rábeszélte, hogy próbálja meg ő az edzősködést. Ismerte a csapatot, hiszen aktívan részt vett a keret kialakításában. Másodedző már sok klubnál volt, jó mesterek mellett tanult, ő pedig megfogadta az ösztönzést.
„Úgy állunk, hogy most nem kell edzőt keresnem magam helyére – mondta széles mosollyal –, a bajnokság viszont még nagyon hosszú. Úgy kezdtünk, hogy engem is meglepett a csapat fejlődése, mennyire megvan az összhang. Nem gondoltam volna ilyen eredményes rajtra. Játékos koromból sem emlékszem olyanra, hogy ennyire passzolt volna minden. Emberileg is illenek egymáshoz a játékosok. Még ez az ötödik hely is fantasztikus. A cél az, hogy a felső házban, tehát a legjobb nyolc között legyünk, mire vége a szezonnak. Mindent megteszünk érte.
Az álmom, hogy egyszer a Topolyával Európa Liga-meccset játszhassunk. Az viszont a közeljövőbeli célom, hogy a Partizant legyőzzük, akár tavasszal. Ha már Belgrádból egy szép döntetlennel tudtunk hazajönni.”
A Partizan elleni meccs különleges volt neki, sok sms-t, üzenetet kapott előtte, hiszen a klubbal érte el legnagyobb sikereit, legszebb éveit ott töltötte. Megismerték a drukkerek is, még pár kedves szót is kapott a nézőtérről. A Partizan elleni szeptemberi bajnoki eredménye 1-1 lett, karrierének ez az eddigi csúcsa. Ezért a következő lépcső a Partizan legyőzése lehet Zentán. A Zvezdánál kikaptak, ezért ellenük hazai pontszerzésben reménykedik.
Nem vágyik arra, hogy egyszer a Partizan edzője legyen, mert ott hosszú a sor, és nem kizárólag azon múlik a kinevezés, hogy valaki milyen képességű edző. Úgy látja, hogy Topolyán a legmegfelelőbb helyen van. Ha lesznek is kérőik a most jól futballozó topolyai játékosoknak, igyekeznek összetartani a keretet tavaszra, hogy ott lehessenek a rájátszásban. Az alapcsapat megvan, erre már lehet építeni.
„Én is hallom, hogy én voltam itt az utolsó magyar srác, aki jó sok mérkőzésig eljutott a szerb ligában.
Nagy öröm lenne, ha egy innen induló magyar fiatal le tudna váltani, és ő kerülne a sor élére. Vagy olyan karriert futna be, mint Nemanja Nikolics, és a magyar válogatott erőssége lenne.
Ott voltam a Puskás Arénában az Uruguay ellen a novemberi nyitómeccsen, jó lenne látni a magyarokat az Eb-n is. Ha nem esnek úgy össze, mint a szlovákok ellen, és jól bírják a nyomást, akkor meg is van az esélyük erre” – összegzett Szabó.
(Borítókép: Huszti István / Index)