A FourFourTwo futballszaklap magyar kiadása A másik életem című rovatban Plotár Gyulát mutatja be.

A 80-as évek végén a tatabányai Kiprich–Plotár–Vincze csatársort az egész ország ismerte. Plotár egyszeres válogatottságig vitte, 1987-ben a keletnémetek elleni meccsen (0-0) állították be, a másik két játékos lényegesen többször szerepelt címeres mezben.

„Visszavonulásom után nagyon nehéz volt munkát találnom. Eredeti végzettségem géplakatos, de azt sosem gyakoroltam. A gondnoki lehetőség a futballnak köszönhetően jött, gyerekeket edzettem Tatabányán, és ebben az iskolában tartottunk heti két tréninget, innen jött az ismeretség az igazgatónővel. Amikor megüresedett a gondnoki állás, szívesen elfogadtam” – mondta a most 58 éves játékos a lapnak.

Köszörül, padot és széket javít, ragaszt, fest, parkettát cserél, gereblyézik, udvart söpör, télen havat lapátol – ez a munkaköri leírása. Amihez nem értett, azt megtanulta, szereti, amit csinál, és őt is szeretik. A lap lefotózta az egyik nyolcadik osztály rajzát, ezen a világ legjobb gondnokának nevezik Gyula bácsit. Iskola után egyéni edzéseket is tart a kiemelt tehetségű fiataloknak, mert van A és B licence is.

Plotár a futballistakarrierje során a Tatabánya mellett külföldön is megfordult, a görög Arisz Szalonikihez igazolt, majd a Győrben és a Veszprémben is játszott.