A magyar futball bő százharminc éves történelme rengeteg izgalmas, olykor grandiózus, máskor pedig végtelenül kisszerű sztoriból áll össze. Kiss László futballunk kevéssé ismert történeteit kutatja, jobbára alsóbb ligás, de mégis nagyon karakteres klubokról ír, amelyek gyakorta valamilyen szubkultúra részeként szerveződtek. A Mert kell egy csapat című könyvében is kültelki egyesületek, szakszervezetek, húsosok és taxisok klubjainak történeteibe merül.
A könyv egyik legérdekesebb fejezete, amit röviden fel is idézünk, a kárpátaljai futballról szól. Az ungvári SK Rusj már a trianoni békeszerződés után alakult ki zömében a ruszin kisebbséghez tartozó játékosokból. Ungvár éppen Csehszlovákiához tartozott, így az 1925-ben alapított egyesület is az újonnan létrehozott ország kerületi bajnokságában kezdte meg a versenyzést. A Rusj a kelet-szlovákiai kerület bajnoki címét többször is megszerezte, az 1932/33-as szezonban a többi szlovák kerület bajnokait is legyőzte, majd a magyar kerület győztesét, az Ungvári MTE-t is megverte. Ezzel került be az Amatőrbajnokság legjobb nyolc csapata közé.
Ott a címvédő Deutscher FC Praggal vívott párharcot. A Rusj az idegenbeli meccsel sporttörténelmet is írt, a csehszlovák futball történetében először repülőgéppel utazott el a vendégcsapathoz. Ez akkoriban, és még következő pár évtizedben sem számított mindennapos dolognak. Az SK Rusj aztán még többet repült, mert jó teljesítményének köszönhetően az 1936/37-es szezontól már az állami ligában szerepelt.
Ungvár mindentől messze esett, Prágától például 740 kilométer a távolsága, a játékosok pedig mindig siettek hazafelé is a vasárnapi meccsekről, mert amatőrök voltak, és hétfőn már dolgozniuk kellett.
Ebből a kényszerűségből is alakult ki, hogy az idegenbeli meccsekre repülővel mentek és jöttek. A gyakorlat szerint Prágában landoltak, majd onnan vonatoztak a különböző cseh városokba, Plzenbe, Prostejovba, Kladnóba. A csapatban a foglalkozásukat tekintve felülreprezentáltak voltak a tanárok, 11-en voltak a keretben, így a csapat rövidesen a Repülő Tanítók ragadványnevet kapta meg.
A Repülő Tanítók az állami ligában nem voltak túl sikeresek, az utolsó előtti helyezésükkel kiestek, a következő évben megint egy kerületi szlovák bajnokságban játszottak, majd Kárpátalja 1938-as visszacsatolása után már magyar bajnokságban szerepelhetett a Rusj. Nem fogadták őket kitörő örömmel, mert nem igazán tudták hova tenni etnikailag a csapatot. Ruszinnak, csehnek, orosznak, szlováknak és magyarnak is lehetett tekinteni a kevert klubot. Maguk a játékosok nem sokat foglalkoztak a identitással. „Amilyen nyelven üdvözlik egymást reggel, olyan nyelven társalognak aztán egész nap; magyarul, németül vagy szlovákul" – olvasható a könyvben.
A Rusj a magyar másodosztályba került, ahol egy jó szezon után visszaesett, részben a sok utazás miatt is. A kárpátaljai klub az NB II. sorozatos átalakításával együtt is középcsapat maradt, legjobb helyezését az 1943/44-es szezonban érte el, akkor a negyedik lett. 1945 augusztusban a csapat egykori játékosai már a Szovjetunióban játszottak, az Ungvári AC és a Rusj futballistái Szpartak Uzsgorod néve alapítottak új egyesületet.
A Repülő Tanítók mesésnek tűnő sztorija mellett még belefeledkezhetünk a magyar foci jó néhány bohózatba illő történetébe is Kiss könyvében. A 20. század eleji futballban a neveket olvasva is olyan érzésünk van, mintha egy kabaréba kerültünk volna, de a szereplők sokszor tesznek is róla, hogy nevessünk átlátszó húzásaikon. A szervezett futballélet kezdetén az amatörizmus kérdése tartotta lázban a klubokat, a rejtett profizmus már ekkor is működött, a cégligák csapatai szipkázták el a jobb játékosokat, akik nem egyszer több klubban is futballoztak.
Kiss átvezet minket a cégligák történetén, bemutatja a taxisok csapatát, azt, hogy hogyan tenyerelt rá a kommunista állam a magyar futballra, de a honvédségi és bányász klubok (Ózd, Komló) folyton változó világát is feltárja. Mindeközben olyan epizódok kerülnek felszínre, mint például az állítólag meccs közben agyonrúgott kapus története, vagy a Mária Valéria-telep csapatának abszurdba hajló bundaügye, amikor egy mázsa lisztért vett meg a Haladás egy mérkőzést. Ha időnként száraz is az anyag a nevek, eredmények, klubok felsorolása miatt, ezekért az esendő történetekért érdemes időutazást tenni a kisszerű magyar fociban.
Kiss László: Mert kell egy csapat
Aposztróf Kiadó
2990 Ft
(Borítókép: Aradi László / Index)