Az egyiknek nincs Aranylabdája, a másiknak hat is van. Az egyiknek nincs európai Aranycipője, a másiknak ebből is van hat. Az egyik 680 hivatalos meccsén 345 gólt szerzett, a másik 899 mérkőzésen 703-at. Mégsem merül fel, hogy a másik jobb labdarúgó lenne, mint amilyen az egyik volt. Mi ennek az oka? Csak nem az, hogy az egyiket Diego Armando Maradonának hívták, a másikat meg Lionel Messinek – hívják még most is? Utóbbi ugyan a Barcelonával nem látogat Budapestre, de ez természetesen nem csorbít az érdemein.
A címben feltett kérdésre a válasz első pillantásra pofonegyszerűnek tűnik, hiszen számszakilag is megadhatjuk a választ. Mindketten négy világbajnokságon szerepeltek eddig.
Maradona 1986-ban, Mexikóvárosban felemelte a trófeát,
miután fantasztikus gólpasszal szolgálta ki Burruchagát a nyugatnémetek elleni döntő hajrájában, előkészítve a 3–2-es győzelmet eredményező harmadik argentin gólt. Négy évre rá majdnem ismét vb-diadalra vezette az amúgy bűn rossz argentinokat, az újabb, németek elleni döntőben csak egy vitatható tizenegyessel maradtak alul Andreas Brehme és társai ellen. Az 1982-es spanyolországi vb-n az olaszok és a brazilok is agyonrúgták, és végül utóbbiak ellen a 86. percben kiállították törlesztésért (az argentinok nem jutottak tovább a középdöntőből), 1994-ben pedig, miután rúgott egy bomba gólt a görögöknek a csoportmeccsen, lebukott ajzószer használatával. Négy vb – egy arany és egy ezüst. Nem rossz, és még az 1978-ason is simán ott lehetett volna, és akkor most két vb-aranya is van, ha Menotti beválogatja az utazókeretbe, csak hajszállal marad el az egyetlen háromszoros világbajnok Pelé mögött.
Messi? 2006-ban, Németországban 19 évesen – ahol 19-es számmal a hátán játszott, és cipőjére fel volt írva bálványa, Maradona jelmondata: Mano de Dios – mindösszesen 132 percet játszott, e másfél mérkőzésnyi idő alatt is rúgott egy gólt, adott egy gólpasszt, gyakorlatilag mindenkit kicselezett, aki szembejött, és José Pekerman szövetségi kapitányt a földbe döngölték, amiért a házigazda németek elleni negyeddöntőn egyetlen percre sem küldte a pályára Leót – ki is kaptak tizenegyesekkel.
Az ifjú Messi:
Négy évre rá Argentína esélyesnek számított az ereje teljében lévő, immár 23 éves Messivel, de a negyeddöntőben megint Németország állta az útját egy sima 4–0-val. Messi az egész vb-n nem rúgott egyetlen gólt sem. 2014-ben négy gól Messi produktuma, mind a négy a csoportkörben, a kieséses szakaszban már egyetlenegyre sem futotta. A döntőben 1–0-ás vereség a németektől (az örök nemezis...), Messi ugyan a világbajnokság MVP-je, de sokan úgy vélik, Schweinsteiger jobban megérdemelte volna.
Messi negyedik vb-je az oroszországi. Itt már a nyolcaddöntőben kiejti a későbbi aranyérmes Franciaország az argentinokat egy olyan 4–3-mal, ami egy pillanatig sem volt szoros. Messinek egyetlen gólra futja a vb-n. Ezzel az összesített vb-mérlege egy ezüstérem.
Amiben megegyezik a két argentin zseni: mindketten voltak ifjúsági világbajnokok, Maradona 1979-ben, Messi 2005-ben. Plusz Messi még olimpiát is nyert 2008-ban.
És még valamiben egyeznek: mindketten Magyarország ellen debütáltak a válogatottban!
Maradona 1977. február 27-én húzta fel először az argentin válogatott égszínkék mezét, Buenos Airesben 5–1-re verte César Luis Menotti csapata a Baróti Lajos dirigálta magyarokat, Maradona a 62. percben lépett pályára Luque helyett.
A pályára lépés pillanata 2:41-nél:
Messi 2005. augusztus 17-én 43 másodpercet töltött a pályán a Puskás Ferenc Stadionban. José Pekerman Lisandro López helyére küldte be, de első labdaérintése után, amint megiramodott Király Gábor kapuja felé, Vanczák Vilmos visszarántotta, Messi hátracsapott a jobb kezével, mire Markus Merk játékvezető kiállította.
E sorok írójának mindkét argentin zsenivel voltak személyes találkozásai. Maradonával 1990. szeptember 19-én, Nápolyban, a San Paolo – ma már Diego Armando Maradona – stadionban, amikor az SSC Napoli Bajnokcsapatok Európa Kupája-mérkőzésen 3–0-ra lelépte az Újpesti Dózsát. Az argentin sztárral lehetett pár szót váltani, mondjuk, két gólja után szívesen állt szóba az újságírókkal. Az első álomszép volt, íme:
(Első gólja 2:05-nél, a második 3:35-nél.)
Messi, amikor 2005 augusztusában Budapesten járt az argentin válogatottal, még viszonylag ismeretlen 18 éves srác volt. Élete első válogatottmeccsére készült, a válogatott a Várban, a Hiltonban szállt meg, és én az akkor ötéves kisebbik lányommal felmentem, hátha sikerül beszélgetnem a Barcelona kölyök zsenijével. És szerencsém volt, a recepció előtt összefutottam vele. Leo pedig odaállt mellém egy fotóra, Enikő megilletődve szorongatta Ormit, a kis zöld plüsselefántot...
Összegezzük a lényeget: míg Maradona magával ragadó egyéniségével úgy klubcsapataiban (főleg a Napoliban, amellyel története eddigi két olasz bajnoki címét szerezte), mint az argentin válogatottban diadalokra vezette társait, addig Messi csak otthonos közegében, a Barcelona csapatában – ahol idestova húsz éve, 13 éves kora óta él – villogott, a válogatottban csupán egy olimpiai bajnoki címre és egy vb-ezüstre volt képes.
De ez csak az érem egyik oldala.
Maradona – paradox módon – a botrányaival is Messi fölé nőtt.
Mintha csak Gábor Zsazsától tanulta volna el a lényeget: mindegy, hogy mit írnak rólam az újságok, csak írjanak... Kábítószer- és doppingügyei, a nápolyi alvilággal folytatott viszonya, válása, nőügyei, balkézről született gyermekei, diktátorokkal fenntartott baráti kapcsolata mind-mind olyan történetek, amelyek a világlapok címoldalára repítették Diegót.
Messi? Csendes, visszahúzódó egyéniség, sokak szerint egy picit autista is, ráadásul még botrányai sincsenek egy kis adócsalást leszámítva. Példás családapa három fiúgyermekkel, a futballon és a famílián kívül semmi sem érdekli – mit kezdhet a média egy ilyen unalmas figurával?
Végül afféle ultima ratióként álljon itt a mániákus argentinrajongó Ganxsta Zolee véleménye a két mély növésű zseniről:
Ami a különbség Maradona és Messi között – aki szintén kiváló focista, óriási tehetség –, hogy Maradona zseniális futballista, aki egy rocksztár, míg Messi zseniális futballista, aki egy könyvelő. A másik dolog – amit az argentinok mindig mondanak –, hogy nem ott nevelkedett. Messi már olyan korán elkerült Argentínából, hogy az argentin emberek nem tudták a magukévá fogadni. Maradona az Argentinosban és a Boca Juniorsban lehúzott egy kis időt, és utána vissza is ment oda játszani a Newell'sbe és a Bocába is, és az argentinok magukénak érezték. Mindig a nép fia volt. Az is egy tipikus Maradona-húzás volt, hogy északi, gazdag olasz klubok keresték őt, de ő a csóró Napolit választotta, a délieket, a szegényeket. Ez az igazi Maradona-mentalitás. A nép fia. A Pibe de Oro, az aranykölyök.
(Borítókép: Getty Images Hungary / Chris Brunskill / Fantasista)