Gianluigi Buffon december 19-én, a Parma–Juventus olasz bajnoki labdarúgó-mérkőzésen játékostársa, Manolo Portanova hibája után káromkodott egyet. Azt találta mondani: „Dio cane!” A dio olaszul istent jelent, a cane kutyát, mindez magyarra körülbelül úgy fordítható, hogy a kutya mindenit. Csakhogy Olaszországban mindez istenkáromlásnak minősül, és Giuseppe China államügyész eljárást indított a Juventus legendás kapusa ellen, akit pénzbüntetés és egymeccses eltiltás fenyeget – írja az El Confidencial.
Buffon maga is szinte istenségnek számít Itáliában.
Öt alkalommal (2003, 2004, 2006, 2007, 2017) választotta meg az IFFHS a világ legjobb kapusának, a 2006-ban világbajnokságot nyert olasz válogatott hőse és a vb legkiemelkedőbb kapusa volt, 653 alkalommal védett (a Parma és a Juventus színeiben) a Serie A-ban, ami rekord. A legendás Lev Jasin mellett őt tartják a világtörténelem valaha volt legjobb futballkapusának. Az olasz szurkolók szemében támadhatatlan, a „juventinók” pedig egyenesen bálványozzák, amiért akkor sem hagyta el a klubot, amikor a calciopoli botrány miatt a csapatot a 2006–07-es bajnokságban a másodosztályba száműzték.
De van egy hibája. Meglehetősen hirtelen haragú, és amikor feldühödik a pályán, sokszor nyomdafestéket nem tűrő szavak hagyják el a száját. Magyarul: káromkodik. És egy valamirevaló olasz káromkodásból nem hiányozhat a Dio (isten) szó.
Pedig a szóban forgó olasz bajnoki Buffon első klubja, a Parma ellen még csak nem is volt izgalmas meccs. A Juve már 4–0-ra vezetett, amikor a kapus (akinek a neve, a buffon, egyébként annyit tesz, hogy bohóc) leteremtette a nem sokkal korábban beállt cserejátékost, Manolo Portanovát. Dio cane – ennyit mondott neki.
Nagy ügy, mondhatnánk, csakhogy mióta zárt kapusak a mérkőzések a koronavírus-járvány miatt,
még azt is lehet hallani, amikor egy labdaszedő gyerek köszörüli a torkát.
Persze, hogy rögzítették a mikrofonok Buffon kitörését. Ami az olasz törvények szerint istenkáromlás, bár
1999 óta már nem bűncselekmény, „csak” szabálysértés.
És az olasz büntető törvénykönyv 724-es paragrafusa értelmében 51-től 309 euróig terjedő pénzbírsággal szankcionálandó.
A futballban pedig egy mérkőzésre szóló eltiltást von maga után.
Buffon különben visszaeső bűnös. 2011-ben egyszer már indítottak ellene eljárást, mert a Juventus–Udinese bajnokin védett egy hatalmasat, de a kipattanót bevágta az ellenfél csatára. Gigi felháborodott, amiért a védők nem vágták ki a labdát, és hosszas tiráda hagyta el a száját, aminek a lényege a „Dio porco!” káromkodás volt. Dio, ugye, istent jelent, a porco meg disznót, nem nehéz összerakni a kettőt.
Be is indult az eljárás az olasz válogatott akkori csapatkapitánya ellen, amit azonban a furfangos Buffon – mi más várható el egy világklasszis kapustól – ekként hárított:
Nem azt mondtam, hogy dio, hanem azt, hogy zio!
A zio jelentése nagybáty, és a fegyelmi bizottság el is fogadta a nevetségesen átlátszó védekezést arra való hivatkozással, hogy a két szó hangzása nagyon hasonló, és ezért összetéveszthető. Azzal senki sem törődött, hogy olyan káromkodás, hogy „az istenit!” nagyon is gyakran hallható, viszont „a nagybátyját!” szövegű káromkodást még senki sem ejtett ki, amióta világ a világ...
Buffon, úgy látszik, tanult az esetből, mert amikor a 2016-os Európa-bajnokság Olaszország–Svédország mérkőzésén egy pillanatra elvesztette a fejét, a „porco diavolo!” káromkodás hagyta el az ajkát, és, ugye, a diavolo ördögöt jelent, azért pedig nem jár eltiltás. Ellenben nem sokkal később egy lisszaboni mérkőzésen, miután gólt kapott, újból megfeledkezett magáról, és a Szűzanyát emlegette. Nem is késett a vezeklés:
Bocsánatot kérek. És ha egy nap olyan szerencsés leszek, hogy találkozom Istennel, biztos vagyok benne, hogy majd ő is megbocsát.
De nem Gigi Buffon az egyetlen játékos, aki beleszaladt ebbe a büntetésbe. Bryan Crisante, a Roma játékosa a közelmúltban öngólt rúgott, majd káromkodott egy hatalmasat – nem is játszhatott a következő bajnokin. Mint ahogy Giulio Donati, a Lecce labdarúgója sem, aki szintén összekeverte a saját kapuját az ellenfélével.
Persze az istenkáromlás a játékosok között sem tetszik mindenkinek. Amikor Kaká a Milanban játszott, az istenfélő brazil klasszis megkérte olasz játékostársait, hogy ne káromkodjanak lépten-nyomon az öltözőben. És a kétezres évek elején a Milan öltözője lassan egy kolostor hangulatát kezdte idézni.
Akárcsak Kaká, Demetrio Albertini is rendet tett a Milan öltözőjében. A legendás középpályás bátyja szerzetes volt, és a játékos nehezen tűrte a káromkodásokat. Szóvá is tette, és attól kezdve egy darabig példás rend uralkodott a Milan háza táján.
A kirívó eseteknek se szeri, se száma. Egy Ascoli–Reggiana mérkőzésen Marco Pacione, a Reggiana játékosa hatalmas rúgást kapott a bokájára, mire elterült a földön, és közben cifra káromkodásra ragadtatta magát. A bíró kiállította Pacionét, miközben az a játékos, aki belerúgott a bokájába, még csak sárga lapot sem kapott. Mindez a kilencvenes évek elején történt, Alessandro Del Piero esete pedig 1996-ban. A Juventus a Santiago Bernabéu Stadionban játszott a Real Madriddal BL-meccset, amikor Del Piero kapott egy sárgát. És utána jól hallhatóan káromkodott egy jókorát. Másnap Sebastiano Bernardini atya a La Gazzetta dello Sportban azt nyilatkozta, hogy a játékost az istenkáromlásért ki kellett volna állítani! A legszebb az egészben az, hogy Bernardini atya az első olasz papcsapat, a Nazionale Italiana Frati Capuccini, a kapucinus barátok futballcsapatának alapítója...
Az edzőkre is rájár a rúd Itáliában. 1998-ban Marcello Lippit, a Juventus (majd később a világbajnok válogatott) edzőjét állították ki az Udinese elleni meccsen istenkáromlásért.
Egy alkalommal Giovanni Trapattoni is rajtavesztett, amikor már nem edzősködött, hanem kommentátorként dolgozott egy Olaszország–Németország mérkőzésen. A deklaráltan istenfélő szakember, aki mindig letolta játékosait, amikor isten nevét a szájukra vették („Mi köze van istennek ahhoz, hogy kihagytad a helyzetet?”), nem vette észre, hogy nincs kikapcsolva a mikrofon, és káromkodott egy cifrát, amit természetesen a tévénézők is hallottak. Amikor mindezt a maestro szemére vetették, Trapattoni így védekezett:
Itt valami félreértés lesz, az nem én voltam. Hogy is képzelik azt, hogy én, aki gyakorló katolikus vagyok, akinek az egyik húga apáca, és aki edzőként mindig szenteltvizet vittem magammal a kispadra egy üvegcsében, káromolni fogom az istent?!
Még egy eset lehetséges. Hogy Buffonhoz hasonlóan Trapattoni sem Isten nevét vette a szájára, hanem a nagybátyjáét...
(Borítókép: Gianluigi Buffon. Fotó: Chris Ricco / Getty Images)