Az angol labdarúgó-bajnokságban szereplő Chelsea csapata hétfőn bombaként robbantotta a hírt, miszerint a klubot vezetőedzőként irányító egykori legendás futballistával, Frank Lamparddal azonnali hatállyal szerződést bontott. Az egyesület ikonjának menesztése rendkívül megosztotta a szurkolókat és a futballtársadalmat is. Megpróbáltunk utánajárni, vajon milyen okok vezettek a váláshoz, jó döntés született-e, és mi kell ahhoz, hogy a londoni alakulat kilábaljon a hetek óta tartó hullámvölgyből.
Frank Lampard neve kis túlzással egybeforrt a Chelsea-vel, a hihetetlen intelligenciával bíró középpályás – nemcsak a pályán, de azon kívül is, hiszen 150 fölött van az IQ-ja – 2001 és 2014 között játszott a Stamford Bridge-en. A csapattal gyakorlatilag mindent megnyert, amit lehetett:
háromszoros bajnok, négyszeres FA-kupa-, kétszeres angol Szuperkupa-, kétszeres Ligakupa-győztes, emellett a Bajnokok Ligája és az Európa-liga trófeáját is elhódította a kékekkel.
Ő a Chelsea történetének legtöbbször pályára lépett futballistája (609), illetve a legjobb gólszerzője (177) is.
A szurkolók imádják, ahogyan ő is a klubot, így amikor 2019 júliusában felmerült a neve az olasz Maurizio Sarri utódjaként a kispadon, rutintalansága ellenére azonnal igent mondott.
Rendkívül büszke vagyok rá, hogy a Chelsea-t irányíthatom vezetőedzőként. Mindenki tudja, mennyire szeretem a klubot, és mennyi szép emlékem van innen. Minden erőmmel azon leszek, hogy felkészítsem a csapatot a következő idényre. Azért vagyok itt, hogy keményen dolgozzak, és már alig várom, hogy elkezdődjön a közös munka”
– mondta Lampard bemutatásakor.
Sokan féltették őt, leginkább éppen az imént említett tapasztalatlansága miatt, hiszen korábban csak a másodosztályú Derby Countyt irányította, amellyel viszont bejutott a Championship rájátszásába, és egyetlen meccsen, az Aston Villa elleni 2–1-es vereségen múlt, hogy nem juttatta vissza azonnal az élvonalba a kosokat.
Másrészt az átigazolási piacról való kitiltás is nehezítette a helyzetét,
a londoniak ugyanis a FIFA szerint 29 esetben vétettek a 18 éven aluli külföldi futballisták szerződtetésének szabályai ellen.
Lampard tehát finoman szólva nem volt könnyű helyzetben, ehhez képest első szezonjában gyakorlatilag a semmiből Bajnokok Ligája-indulást érő negyedik helyre vezette a csapatot, az FA-kupában pedig döntőbe jutott a Chelsea-vel. Ami azonban ennél is fontosabb volt, hogy mindezt az addig általában kölcsönadott vagy mellőzött saját nevelésű angol játékosok vezérletével érte el: Mason Mount, Tammy Abraham és Reece James berúgta az angol futball ajtaját – sokat elmond a teljesítményükről, hogy immáron mindhárman kihagyhatatlan tagjai Gareth Southgate válogatottjának.
2020 nyarán, az eltiltást követően aztán nagybevásárlást tartottak a londoniak,
több mint 200 millió euróért érkezett Kai Havertz, Timo Werner, Ben Chilwell, Hakim Ziyech és Edouard Mendy.
Támadták is a klubot a féktelen pénzszórás miatt, azt azonban sokan elfelejtették, hogy Álvaro Moratáért és Mario Pasalicért 50, az előző nyáron eladott Eden Hazardért pedig 115 milliót kapott az egyesület, így volt miből költeni.
Ezek után viszont mindenki sikereket várt Lampardtól és a Chelsea-től, az őszt pedig nagyszerűen is indították a londoniak:
minden sorozatot figyelembe véve szeptember 20. és december 12. között egy 17 meccses veretlenségi sorozatot produkált az együttes, csoportelsőként jutott tovább a Bajnokok Ligájában, és ott volt a Premier League közvetlen élmezőnyében.
A remek szériát lezáró, Everton elleni, idegenbeli 1–0-s vereség azonban olyan hullámvölgyet indított el, amely – mint hétfőn kiderült, – végleg elnyelte Lampardot. A bajnokságban öt vereség és egy döntetlen mellett mindössze két győzelem jött össze, így a csapat jelenleg 29 ponttal csupán kilencedik a tabellán, hátránya pedig 12 pont a listavezető Manchester Cityvel szemben.
Könnyű persze azzal érvelni a menesztés után, hogy ilyen erősítéseket követően, ezzel a kerettel sokkal többre lenne hivatott a Chelsea. A csapatépítéshez azonban idő kell.
Fél év alatt szinte lehetetlen hat új játékost zökkenőmentesen beépíteni a kezdőbe (Mendy, Chilwell, Ziyech, Havertz és Werner mellett ugyanis az ingyen leigazolt Thiago Silva is érkezett a nyáron) – erről Pep Guardiola és Jürgen Klopp is tudna mesélni.
Utóbbinak például négy évbe telt összeraknia azt a Liverpoolt, amely tavaly végigverte Angliát és egész Európát.
A Chelsea azonban „más kávéház”.
Amióta Roman Abramovics a tulajdonos (2003), 13 (!) edző ült a londoniak kispadján (José Mourinho és Guus Hiddink kétszer is), akiknek az idő előtti felmondások miatt az orosz olajmágnás 110 millió fontot (jelenlegi árfolyamon számolva több mint 44,5 milliárd forintot) fizetett ki.
Kiszámolható, hogy egy szakembernek átlagosan valamivel több mint egy év jutott. Anyagilag tehát mindenképpen megéri elvállalni az irányítást, szakmailag viszont több mint kétséges, ez pedig a jövőben akár problémát is jelenthet a klubnál. Ki szeretne ugyanis úgy dolgozni, hogy az első nagyobb hiba után már attól kell rettegnie, vajon mikor kötnek útilaput a talpára?
Angol sajtóértesülések szerint azonban nem csak a gyenge szereplés állt Lampard távozásának hátterében.
A mellőzött játékosok, Kepa Arrizabalaga, Marcos Alonso, Mateo Kovacic és Antonio Rüdiger az öltözőben is hergelték a társakat a mester ellen,
utóbbi egyszer kis híján emiatt össze is verekedett César Azpilicuetával egy edzésen.
A vezetőségnek a sikertelenségek mellett az sem tetszett, hogy a Lampard a West Ham középpályásán, Declan Rice-on kívül nem volt hajlandó januárban más átigazolásáról beszélni. Az igazgató Marina Granovskaiával például Lampard olyannyira összerúgta a port, hogy személyesen nem is egyeztetek, több mint egy hónapja csupán korábbi csapattársán, a klubnál tanácsadóként tevékenykedő Petr Cechen keresztül üzentek egymásnak.
Nem kérdés, hogy szakmailag a 42 éves edző is felelős a mostani gyengélkedésért.
Legtöbbször azt rótták fel neki, hogy túlságosan ragaszkodott sémáihoz, stíluselemeihez, valamint az általa jónak gondolt szerkezethez, meccseken belül pedig nem igazán tudott akár cserékkel, akár taktikai változtatásokkal alkalmazkodni az ellenfélhez vagy az eredményhez.
Ez persze magyarázható a tapasztalatlansággal, amely idővel és türelemmel könnyen orvosolható lett volna. Ha mondjuk ezt a félszezont, netán a következőt is megkapja és az is kudarc, akkor már jobban védhető a mostani menesztés.
Lampard és a Chelsea közös múltját ismerve viszont kinek szavazhatott volna bizalmat a board, ha nem a korábbi ikonnak?
Nincs új azonban a nap alatt, ahogyan idő és türelem sem volt a Chelsea-nél, Lampardnak mennie kellett.
A Manchester Unitedet, valamint az Arsenalt irányító Ole Gunnar Solskjaer és Mikel Arteta is megélt már nehéz napokat a kispadon, mellettük azonban kitartottak csapataik –
jelenleg az MU harcol a bajnoki címért, a tragikus szezonkezdetet produkáló ágyúsok pedig két pontra vannak a városi riválistól…
Kollégái egyébként kiálltak Lampard mellett, többek között a Leicestert vezető Brendan Rodgers és Steven Gerrard is csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy csupán másfél évet kapott a Chelsea élén.
Akinek helyét egyébként Thomas Tuchel veszi majd át – Lőw Zsolttal a szakmai stábban, így újabb magyar edzőért szoríthatunk.
Nem kérdés, hogy a németnek Havertz és Werner csúcsformába lendítése lesz az elsődleges feladata.
De a szakember a Borussia Dortmundnál Christian Pulisiccel is dolgozott együtt, a PSG-nél ráadásul bátran nyúlt a fiatalokhoz: többek között Christopher Nkunku, Tanguy Kouassi, Moussa Diaby, Adil Aouchiche, Kays Ruiz-Atil vagy éppen Bandiougou Fadiga is nála debütált a Paris Saint-Germain első csapatában. A fiatal angol tehetségeknek tehát talán nem kell attól tartaniuk, hogy mellékszereplővé válnak, ha pedig még azt is hozzátesszük, hogy Jorginhót és Rüdigert többször próbálta Párizsba csábítani,
akár még bizakodóak is lehetnek a Chelsea drukkerei.
Legalábbis ebből a szempontból. Amiatt ugyanis aligha, ha a jövőben Frank Lampardhoz vagy John Terryhez hasonló legendák ülnek a kispadra, velük szemben sem lesz türelem.
(Borítókép: Clive Rose/AFP)