José Mourinho 2019 novemberében vette át a Tottenham Hotspur irányítását. A portugál „Különleges” Mauricio Pochettinót váltotta a menedzseri poszton, azt az argentin szakembert, aki 2019 májusában még a Bajnokok Ligája döntőjébe vezette a Spurs csapatát. Csakhogy ősszel jött néhány vereség, és Pochettinónak mennie kellett. 

A Special One tehát visszatért Londonba, ami számára az ígéret földje azóta, hogy 2004-ben szerződtette a Chelsea. Minél gyorsabban el akarta felejteni a balsikerű manchesteri kalandot, és ezt elősegítette az a rongyos 15 millió font, amennyi a fizetése a White Hart Lane-en. (Ennél többet csak Pep Guardiola, örök nemezise keres a Manchester Citynél.)

Az Amazon Prime-on vetítettek egy dokumentumfilmet „All or Nothing, Tottenham Hotspur” (Mindent vagy semmit) címmel. Mourinho, aki kedden ünnepelte az ötvennyolcadik születésnapját, a film egyik jelenetében Dele Alliról beszélget Daniel Levyvel, a Spurs elnökével. A még mindig csak 24 éves játékos, akit nem is olyan régen a legfényesebb jövő előtt álló angol futballistának tartottak, immár második éve csak vergődik. 

Ebben a beszélgetésben elhangzik Mourinho szájából – amikor főnöke Dele Alli hanyatlásának okairól érdeklődik –, hogy Sir Alex Ferguson csupán egyetlen tanácsot adott neki, amikor Mou a Manchester Unitednél dolgozott.

Szerződtesd Dele Allit. A mentalitása, a játéka, az agresszivitása mind arra predesztinálják, hogy a Manchester United játékosa legyen. Vedd meg ezt a srácot!

De nem vette, és már itt, a Tottenhamnél is kudarcot vallottak Mourinho motivációs technikái a 38-szoros válogatott támadó középpályással. Aki totálisan kegyvesztett lett, olyannyira, hogy január 17-én a Sheffield United ellen már a cserepadra sem ültette le a menedzser, inkább behívta a keretbe honfitársát, Gedson Fernandest, aki még egy percet sem játszott a Premier League-ben. „Micsoda megaláztatás!” – kommentálta Dele Alli mellőzését Stan Collymore, a Liverpool korábbi játékosa a Daily Mirrorban. 

Való igaz, Mourinho és Dele Alli minden, csak nem baráti. Amikor hanyatlani kezdett a játékos formája, Mourinho ahelyett, hogy bátorította volna, nyilvánosan a fejére olvasta hibáit, hátha ezzel a módszerrel dacot vált ki Alliban. De ennek pont az ellenkezője történt, a középpályás még rosszabbul kezdett játszani. Így aztán a 38-szoros válogatott sztár is csatlakozott ahhoz a hosszú sorhoz, amelyben a Mourinho által kinyírt labdarúgók állnak egymás mögött.

Itt van például Iker Casillas. Bár most már jó a két férfi viszonya, ami annak köszönhető, hogy amikor a kapus infarktust kapott, a portugál elsőként küldött neki támogató sms-t, mindenki emlékszik még a két sportember viszályára. Amikor Mourinho Madridba került – 2010-ben –, még remek volt a kapcsolatuk, olyannyira, hogy a portugál még korteskedett is azért, hogy Casillas kapja meg az Aranylabdát. Csakhogy a Barca–Real El Clásicókon elmérgesedett a két klub viszonya, nagyrészt Mourinho botrányos magatartása miatt, és amikor Casillas békülékenynek mutatkozott a katalánok hangadóival, Xavival és Carles Puyollal szemben a spanyol válogatott érdekében, José berágott.

Először a Real saját nevelésű kapusa, Adán védett a helyén, majd leigazolták Diego Lópezt, és ezzel megpecsételődött a madridi legenda, a közönségkedvenc sorsa. Korábban még sohasem fordult elő, hogy Casillas a kispadra került volna. Mielőtt Mourinho eltávozott volna a klubtól, még egy utolsót belerúgott a kapusba, amikor ezt mondta:

Csak azt bánom, hogy Diego Lópezt nem szerződtettem már az első idényemben. Majd még azt is elrebegte, hogy nem szeretem azokat a játékosokat, akik nagyobbra tartják magukat a klubnál.

Ám mivel Casillas felettébb népszerű volt Madridban, Mou cselekedetei szinte polgárháborút robbantottak ki a csapat szurkolótáborában, és ez a balhé a mai napig is tart, pedig Casillas már régen visszavonult. Mint ahogy az sem múlt el nyom nélkül, amikor a roppant tehetséges Pedro Leónt mellőzte. Amikor az egyik sajtóértekezleten már sokadszor vonták kérdőre, hogy mi van Pedro Leónnal, kiborult a bili.

Úgy beszéltek róla, mintha Zidane lenne, Di Stéfano vagy Maradona. Tényleg nem rossz játékos, de két napja még a Getaféban futballozott.

Maga Pedro León a Cadena Ser rádiónak adott nyilatkozatában bevallotta, hogy az ilyen és ehhez hasonló edzői nyilatkozatok nagyon is megalázták őt. 

De Mesut Özil is a saját bőrén érezte, milyen az, amikor Mourinho megharagszik valakire. A portugál nagyon csúnyán összeszólalkozott Madridban a német világbajnokkal, és „sírós kisbabának” nevezte. Később azonban Özil azt mondta, hogy bár tényleg voltak harcai az edzővel, valójában hálás neki, mert rámutatott a gyengeségeire.

Az már az Old Traffordon történt, hogy megérkezése után azonnal összezördült Paul Pogbával. A klub történetének legdrágább, százmilliós igazolása annyira rosszban volt Mourinhóval, hogy amikor elküldték a portugált, a francia világbajnok valamelyik közösségi platformon lelkendezett a gyűlölt menedzser távozása miatt.

Amikor Mou a második etapját töltötte a Chelsea-nél 2013 és 2015 között, két későbbi világklasszist nyírt ki – vagy legalábbis megpróbálta – azzal, hogy következetesen nem játszatta őket: Mohamed Szalah-t és Kevin De Bruynét. El is igazolt a két labdarúgó, mivel Mourinho közölte velük, hogy nincs hely számukra a kezdő tizenegyben. Aztán évekkel később mindketten visszatértek a Premier League-be – egyikük a Citybe, másikuk a Liverpoolba –, csak most már szupersztárként.

Az már a Stamford Bridge-en történt, hogy egyszer annak a Samuel Etoʼónak is belegázolt a lelkébe, aki pedig az Internél az egyik kedvence volt. Egy reklámfilm forgatása közben arról beszélt, hogy kevés a csatára a Chelsea-nél. 

– mondta, utalva azokra a pletykákra, melyek szerint a kameruni hamis születési dátumot adott meg. (Hivatalosan 1981. március 10-én született.) Érdekes, Etoʼo ennek ellenére nem haragudott rá, egyszer ki is írta az Instagramra, hogy:

Az Internél sokszor veszekedtünk Mourinhóval, de az az igazság, hogy mindnyájan ölni tudtunk volna érte.

Etoʼo egyébként pár nappal később tréfásan reagált Mourinhónak az életkorával kapcsolatos beszólására. Miután rúgott egy gólt, odarohant a szögletzászlóhoz, rátámaszkodott, mint egy botra, és azt imitálta, hogy öregember lévén már csak bicegni tud. Így ünnepelte a gólját. És amikor az Instagram-posztot megmutatták Mourinhónak („mindnyájan ölni tudtunk volna érte”), a portugál elmosolyodott:

Majdnem mindnyájan…

(Borítókép: Jose Mourinho. Fotó: Andy Rain / Reuters)