Az elmúlt évek nem Mesut Özilről szóltak, a korábban ünnepelt remek karmester a közelmúltban remek meglátásai és szakajtónyi gólpassza helyett különböző, pályán kívüli ügyeivel került a hírek középpontjába, közel egy éve nem lépett pályára tétmérkőzésen az Arsenalban, most viszont a Fenerbahcénál próbálhatja újjáéleszteni karrierjét.
23 GÓLPASSZOS BRÉMAI NYITÁNY – „VILÁGKLASSZIS LESZ”; „VÉGRE EGY VALÓDI IRÁNYÍTÓ A NATIONALELFNEK!”
Cikkünk főszereplője 2008-ban üstökösként tűnt fel, amikor a Schalkét 5 millió euróért elhagyva a Werder Bremenhez igazolt, remek teljesítményével (első brémai idényében 23 gólpasszal jelentkezett!) pedig hamar a német válogatott leendő sztárjává kiáltották ki.
Joachim Löw a 2010-es világbajnokság nyitó fordulójában nyújtott remeklése kapcsán arról beszélt, hogy a 2009-ben U21-es Eb-t nyerő játékosnak minden képessége megvan ahhoz, hogy világklasszis futballistává váljon idővel, Miroslav Klose pedig azon örömének adott hangot, hogy végre megtalálta a Nationalelf azt a játékost, aki végre valódi irányítója lehet a gárdának.
A második brémai idénye még erősebbre sikerült, tíz gól mellett 29 gólpasszt jegyzett, teljesítménye persze a topklubok figyelmét sem kerülhette el, jöttek is sorban – ahogyan az lenni is szokott – az átigazolási hírek mindenhonnan. Összeboronálták Özilt az Arsenallal, a Chelsea-vel és a Manchester Cityvel is, majd jött a városi rivális United nevének bedobása, aztán az akkor még Pep Guardiola vezette Barcelona is, amely a Bundesligában korábban remeklő Alekszandr Hlebet is bedobta volna a transzferbe – ezekből végül aztán semmi sem lett.
A német középpályás 2010. augusztus 17-én viszont már valóban távozott a brémaiaktól, a Real Madrid 18 millió euróért kaparintotta meg a játékjogát. José Mourinho, a királyi gárda akkori trénere nem is titkolta örömét, hogy sikerült bőven a piaci ára alatt megszerezni a karmestert.
Özil szerződése 2011-ig szólt a Werder Bremennél, és sokkal alacsonyabb összegért sikerült kivásárolnunk, mint amennyi a valós piaci értéke. Az ár sokkal magasabb lett volna, ha még két-három év lett volna hátra a kontraktusából. Nem hagyhattuk kicsúszni a kezünkből őt ilyen feltételek mellett.
Ha valaki kételkedett volna a kvalitásaiban és abban, hogy megállja-e a helyét a La Liga-gigászban, csattanós választ adott az első madridi idénye, hiszen a brémai számait lemásolva ezúttal is tíz gól és 29 gólpassz volt a termése, és bár ekkor „csak” egy Király-kupa jött össze, a másodikban már bajnoki címet ünnepelhetett – neki pedig ezúttal 35 kanadai pont (7+28) jött össze. A harmadik, egyben utolsó madridi éve egy Szuperkupa-sikert hozott, valamint 34 kanadai pontot (10+24), itteni karrierjét 159 tétmeccsen 27 gól és 80 gólpassz fémjelezte.
2013 szeptemberét a Marca azzal indította, hogy az Athletic Bilbao elleni mérkőzésen az újonnan kinevezett Carlo Ancelotti által padoztatott irányítóért az Arsenal jelentkezett be egy combos, 47 millió eurós ajánlattal, amire másnap már bólintott is a Gareth Bale-t akkori világrekordért megszerző Real Madrid vezetése.
Míg Özil a bizalom elveszítéséről beszélt realos időszaka végéről, spanyol lapok arról számoltak be, hogy Madridba érkezésével feltárult előtte a nagyvilág, és magukkal ragadták a bulik, valamint a nők hajszolása lett számára a prioritás. Hogy ebből mennyi az igazság, az más kérdés, ugyanakkor a későbbiekben az Arsenalnál is elő-előkerültek a bulizós problémák.
Hatalmas öröm számomra egy ilyen jelentős klubhoz csatlakozni, mint az Arsenal, alig várom már, hogy pályára lépjek a Premier League-ben. A váltás hozzásegít majd ahhoz, hogy még jobb futballista legyek, és remek lesz együtt dolgozni Wengerrel. A tárgyalások során nyilvánvalóvá vált, hogy a klubnak hatalmas ambíciói vannak, és szeretnék a fényes jövő része lenni magam is
– idézte anno a londoni klubhonlap Özil szavait.
Az elmúlt napokban már azt éreztem, hogy nem számol velem az edző, Wenger viszont azt mondta nekem, hogy számít rám
– mondta másnap a német szövetségnek, megerősítve azt is, hogy az „ágyúsok” trénere németül beszélt vele telefonon.
Jól rajtolt Angliában is, egy hónappal később a Napoli 2–0-s legyőzése után Wenger nem győzte magasztalni: „mindent tud, amit egy labdarúgótól látni szeretnél.”
Az őt dicsérők táborába beszállt a legendás brazil játékos, Zico is: „1970 óta nem volt ilyen jó irányítója Németországnak, ott a helye az Aranylabdára esélyesek között” – vélekedett. Más kérdés, hogy gondolatait azzal zárta, hogy ettől függetlenül nem hiszi, hogy Joachim Löw együttese képes lehet megnyerni a 2014-es brazíliai világbajnokságot...
Egy helyi üzletház is próbált adózni a teljesítménye előtt: Brent Crossról Brent Crössre változtatta a nevét...
A világ viszont már csak olyan, hogy hiába remekelt valaki korábban, ha gödörbe kerül, hajlamosan vagyunk ezt hamar múlt időbe tenni – már november végén megjelentek az elégedetlenkedő hangok, miszerint már egy hónapja formán kívül játszik, és valójában sok volt az érte kiadott pénzmennyiség, decemberben pedig abból volt kisebb összezördülés Per Mertesackerrel, hogy nem ment ki köszönteni a szurkolókat egy nagy zakót követően.
2014 februárjában egy erőszakosnak vélt fotóssal volt kisebb incidense, amikor az nem akarta hagyni őt elhajtani autójával, márciusban pedig a Chelsea-től elszenvedett 6–0-s zakó utáni bulizással kerültek címlapra Özilék.
Így vagy úgy, de az UEFA szavazóinál helye volt az év csapatában, a játékára pedig összességében nem lehetett nagy panasz az első évében, hét gól és 14 gólpassz is összejött. Helye volt a német válogatottban a világbajnokságon, amelyen Zico jóslata ellenére aranyérmes lett a Nationalelf, az elődöntőben épp a házigazdát alaposan megszórva.
A győzelmet követően kedves gesztussal hívta fel magára a figyelmet, 23 beteg brazil gyerek operációs költségét vállalta át.
Özilt 2014-ig néhány kisebb térd- és bokaproblémát leszámítva azért elkerülték a sérülések, akkor azonban márciusban a combja miatt dőlt ki egy hónapra, októberben pedig térdszalagszakadása miatt háromra. Ezt követően két, többnyire egészséges év jött, majd a 2017–2018-as évadban bokaprobléma, térdgyulladás és hátfájdalmak jelentkeztek nála. Ez utóbbi a következő két szezonban is jelentkezett, valamint a betegségek és a térdbajok sem kerülték el teljesen.
Saját marketingvállalatának ügyvezetői posztjáról menesztette apját, amit utóbbi pereskedése követett: a cég állt elő keresettel, de végül peren kívül megegyeztek a felek. Mustafa Özil a fia korábbi barátnőjét hibáztatta, mivel szerinte Mandy Capristo teljesen elvette az eszét.
A 2015–2016-os idényben ismét a régi Özilt láthatta a közönség, ezt az évadot 20 gólpasszal zárta, és emellett is számos olyan zseniális átadással hívta fel magára a figyelmet, ami kivételes látásmódját dicsérte.
„Európa legkreatívabb játékosa jelenleg egyértelműen Mesut Özil. Elképesztő mennyiségű helyzetet teremt a támadóknak, és úgy lát a pályán, mint senki más”
– ezt a korszak egyik legelegánsabban futballozó játékosa, Andrea Pirlo mondta még 2016 elején.
A 2016-os Európa-bajnokságon az elődöntőig jutott a Nationalelf, ott a házigazda francia válogatott már túl erősnek bizonyult. A tornát követően a német szurkolók szavazásán az Arsenal középpályását választották meg együttesük legjobb játékosának – 91 százalékos passzpontossággal és 48 gólszerzési lehetőség megteremtésével érdemelte ezt ki.
„Sokan úgy vélik, hogy flegma vagyok a futballpályán, erre jutnak az ottani reakcióimból. Olyan kritikákat kapok, hogy a testbeszédem alapján úgy tűnik, mintha nem érdekelne, mi történik. Én egy nyugodt srác vagyok, aki imádja, amit csinál. Ilyen vagyok. Nem tudom megváltoztatni ezt vagy a játékstílusomat – mondta a goal.com-nak 2017 májusában.
Az év végére már arról szólt a fáma, hogy olyan klublegenda válhat a rengeteget fejlődő irányítóból, mint Bergkampból, de februárban újra a visszaeső teljesítményét kellett magyaráznia Wengernek – nem tudta –, és egyre többet kezdtek el ismét arról cikkezni a lapok, hogy az Inter vagy a Manchester United lehet az új csapata, de végül 2018 elején klubrekordot jelentő 350 ezer fontért hosszabbított a fővárosiakkal.
Hogy ne legyen zavartalan a világbajnoki felkészülés, arról egy májusi látogatás gondoskodott, a hozzá hasonlóan török származású Ilkay Gündogannal együtt ugyanis találkoztak Recep Tayyip Erdoğan török elnökkel, akit egy-egy mezzel leptek meg, ezt követően pedig Németországban botrány tört ki, egy akkori közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek kétharmada vélte úgy, hogy a két játékos kárt okozott tettével. „A nagy tisztelettel az elnökömnek” aláírású mezt átadó Gündogan autóját Kölnben megrongálták (bár ennek állítólag nem volt politikai indíttatása), a szaúdiak elleni felkészülési mérkőzésen pedig végig füttyszó kísérte a játékát. Még az is felvetődött, hogy Özil kimarad a Mexikó elleni vb-nyitányon a kezdőből, de erre végül nem került sor.
A német gárda ugyanakkor címvédőként még a csoportból sem jutott tovább Oroszországban, a kudarc felelőseként pedig sokan Özilt tették meg. A már a világbajnokság előtt is „megtalált” középpályás édesapja a tornát követően azt mondta, hogy fia megtört, csalódott, és sértve érzi magát.
Azt mondják, ha nyerünk, együtt nyerünk, de ha kikapunk, akkor Özil miatt kapunk ki. Kifütyülték, és bűnbaknak kiáltották ki, teljesen megértem, hogy ez bántja.
Nem sokkal később Reinhard Grindel, a német szövetség elnöke is „felkérdezte” az Erdoğan-találka kapcsán, valamint arra is szeretett volna választ kapni, hogy mi lesz akkor a jövőben a válogatottsággal kapcsolatban. Özil pedig reagált is.
Két szívem van: egy német és egy török. Gyerekkoromban édesanyám arra tanított, mindig tiszteljek másokat, és sohase feledjem el, honnan jöttem
– kezdte közleményében, amiben kitért arra, hogy tudja, nagy port kavart a német médiában a több helyen is bírált elnökkel közös kép, de hangsúlyozta, semmilyen politikai üzenete nem volt, szimplán csak az, hogy tiszteli a legmagasabb tisztséget a családja országában. Attól, hogy találkozott vele, még nem jelenti azt, hogy egyetért az államvezetéssel kapcsolatban vele, és egy témáról beszéltek csak, a futballról, hiszen korábban Erdoğan is játszott fiatalon.
A másik reakció sem sokat váratott magára, július 22-én bejelentette, hogy visszavonul a válogatottságtól, mert rasszizmust és tiszteletlenséget érez.
A 2018–2019-es idény már egyértelműen a visszaesésről szólt, csupán kilenc kanadai pontig jutott – miközben újabb balhé robbant ki egy bulizása miatt –, az év végére már nagyjából mindenki hibának tartotta a hosszabbítását, és sorra jelentek meg ismét a hírek, hogy hova kellene távoznia. 2019 júliusában Sead Kolasinaccal közösen ültek autójukban, amikor késsel támadtak rájuk, ráadásul a pályán is egyre kevesebb lehetőséget kapott.
Tavaly tavasszal a koronavírus-járvány rázta meg a világot, emiatt több helyen is bércsökkentési kéréssel jelentkeztek a klubok, így volt ezzel az Arsenal is, Özil azonban visszásnak tartotta, hogy a klub nem vázolta fel, miért is van szüksége erre a lépésre, mit terveznek az így felszabaduló összeggel, így ebbe nem ment bele. Véleménye szerint klubja csupán másolta a többieket, és ezzel a lépéssel a kevesebbet keresőket belekényszerítették ebbe a helyzetbe.
Azzal nem lehet vádolni a játékost, hogy sajnálná a pénzét, hiszen a fentebb már említett eset nem egyedi nála, rendszeresen támogatja a rászoruló gyerekeket, és számos kis beteg műtéti költségét is állja világszerte.
A mellőzés egyre egyértelműbbé vált – tavaly március 7. óta nem játszott tétmérkőzést az Arsenalban –, de ez sem szegte kedvét, nem akarta felmondani a szerződését, ami alapján októberben amúgy nyolcmillió font illette meg őt. Nem sokkal később korábbi edzője, Wenger azon aggodalmának adott hangot, hogy így csak elpazarolja legjobb éveit, majd kikerült a PL-keretből is, ami után mélységesen csalódottan nyilatkozott a német középpályás.
Idén január elején vetődött fel a Fenerbahce-szál, ez pedig egészen gyorsan realizálódott is – más kérdés, hogy jelenleg arról szólnak a hírek, hogy a török klub a szurkolókat kéri, segítsenek Özil bérének fizetésében...
Az Arsenalnál töltött ideje alatt 254 tétmérkőzésen lépett végül pályára, 44 gólig és 77 gólpasszig jutott, négy FA-kupa-győzelmével pedig beírta magát a klub történetébe – hangsúlyozta nagyjából mindenki az „ágyúsoknál” a távozást követően.
Hogy a 32 éves középpályás számára van-e még visszaút az európai topfutballba, az a jövő zenéje, addig is a korábbi brémai muzsikus most Szalai Attilával egy csapatban „hegedülhet”.