A Real Madrid az idei szezonban finoman szólva várakozásokon alul teljesít, ráadásul az egyre gyakrabban jelentkező problémák akár a jövőbeni sikerekre is rányomhatják a bélyegüket a 34-szeres bajnok, 19-szeres Király-kupa- és 13-szeres BEK/Bajnokok Ligája-győztes egyesületnél. Koppányi Gergellyel, a Spíler TV szakkomentátorával, a Budapest Honvéd scoutjával próbáltunk utánajárni a témának.
Elsőként azt a kérdést kell megvizsgálni,
beszélhetünk-e krízisről egy olyan csapat esetében, amely második helyen áll a bajnoki tabellán, és csoportelsőként jutott a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata közé?
Ha benézünk a színfalak mögé, akkor egyértelműen igen a válaszunk.
A BL-ben ugyanis az utolsó játéknapon akár ki is eshetett volna Zinédine Zidane csapata,
„köszönhetően” a koronavírus-járvány sújtotta Sahtar Donecktől elszenvedett hazai (2–3), valamint idegenbeli váratlan vereségeknek (2–0).
Végül az eredmények kedvező alakulásának és a Borussia Mönchengladbach magabiztos legyőzésének (2–0) köszönhetően meglett a nyolcaddöntő, ahol az Atalanta vár majd a sorozat rekordbajnokára.
Ami a La Ligát illeti, a Real 19 forduló alatt 40 pontot gyűjtött,
ám így is hétpontos hátrányban van a listavezető Atlético Madriddal szemben, amely ráadásul egy meccsel kevesebbet játszott városi riválisánál.
Ennél aggasztóbb adat, hogy már három vereséget számlál az együttes – az előző, bajnoki címmel zárult szezonban összesen volt ennyi. Az pedig még inkább arcpirító, hogy a Cádiz (0–1) és a Deportivo Alaves (1–2) Madridból vitte el a három pontot, a Valencia pedig egy négyest rúgott Thibaut Courtois kapujába (4–1).
És a kálváriának itt még nincs vége: a későbbi győztes Athletic Bilbaótól is jött egy fájó vereség a spanyol Szuperkupa elődöntőjében (2–1).
az I-re a pontot pedig bő egy héttel ezelőtt a harmadosztályú Alcoyano tette fel a király-kupában, a kiscsapat ugyanis 1–1-es rendes játékidőt követően, hosszabbításban ejtette ki a sorozatból Zidane alakulatát – a győztes gólt emberhátrányban szerezve...
Egyre inkább hangosak és talán jogosak is az egyesülettel szembeni kritikák, amelyek közül néhányat most mi is összeszedtünk.
Kezdjük viszont egy fontos statisztikai adattal, amelyet a koronavírus-járvány okozta rendkívüli helyzetben fontos megemlíteni: a KPMG könyvvizsgáló cég legfrissebb kimutatása szerint ugyanis
a Real Madrid labdarúgóklubjának volt a legnagyobb a bevétele az európai egyesületek közül a pandémia által sújtott 2019/2020-as szezonban.
Miközben tehát az ősi rivális Barcelonát a hírek szerint csődeljárás fenyegeti, addig a spanyol bajnoki címvédő bevétele bár nyolc százalékkal csökkent a vizsgált időszakban, még így is 681,2 millió euróval a ranglista élén zárt.
Pénzügyi problémái tehát továbbra sincsenek a blancóknak, szakmaiak azonban annál inkább.
A legfontosabb pedig, amit mindenki elsőként jelöl meg a gyengélkedés fő okaként, hogy a Real hadilábon áll a gólszerzéssel.
Sőt, nemcsak a gólszerzéssel, hanem a gólhelyzetek kialakításával is, leginkább ezzel magyarázható, hogy az Osasunával vagy az Elchével is csak döntetlent játszottak a La Ligában.
Sokszor persze Karim Benzema klasszis megoldásai megmentették a csapatot, de ha a francia rossz napot fog ki, izgulhatnak az együttes szurkolói, hogy vajon ki fog gólt szerezni. A házi góllövőlistát 10 találattal vezető támadó mögött ugyanis a második legeredményesebb játékos nem Eden Hazard, nem Vinícius Junior és még csak nem is Rodrygo,
hanem a négygólos védekező középpályás Casemiro...
Florentino Pérez már fürkészi is a piacot, első számú célpontja a spanyol sportsajtó szerint Kylian Mbappé vagy Mohamed Szalah lesz a nyáron.
A már sokszor említett Bajnokok Ligájához is érdemes visszakanyarodni egy kicsit, amelyben a rekordbajnok Real az utóbbi két kiírásban méltatlanul szerepelt.
Két évvel ezelőtt az Ajax, tavaly pedig Pep Guardiola Manchester Cityje parancsolt megálljt a királyi gárdának, mindkétszer a nyolcaddöntőben.
Óriási blama lenne, ha sorozatban harmadszor is a legjobb 16 között búcsúzna az együttes, így az Atalanta elleni párharcban muszáj lesz mindent megtenni a sikerért – ez a fajta nyomás és sorozatterhelés azonban a bajnoki szereplésre nyomhatja rá a bélyegét. Annál is inkább, mert a két meccs között rendezik majd az Atlético elleni szuperrangadót...
Ami a jövő generációját illeti, a madridiak ebből a szempontból irigylésre méltó helyzetben vannak, hiszen olyan fiatalok játékjogát birtokolják,
mint a kölcsönben játszó Reiner Jesus (Dortmund), Brahim Diaz (AC Milan), Take Kubo (Getafe), Martin Odegaard (Arsenal) vagy éppen Luka Jovic (Frankfurt), akiket sokszor és sok helyen kiáltottak már ki potenciális világsztároknak.
Egyelőre viszont csak a már korábban említett Rodrygo és Vinícius Jr. tudta megvetni a lábát az első keretben – igaz, ők sem azt a teljesítményt nyújtják, amit alighanem várnának tőlük –, a többiek egyelőre vagy időt sem kaptak rá, vagy nem tudtak élni a kevés lehetőséggel. A B csapatban, a Castillában szereplő Sergio Arribas és Antonio Blanco nevét még érdemes megjegyezni, az összes, futballal foglalkozó szakportál felsorolásában helyet kapnak, ha a következő évek, évtizedek nagy tehetségeit veszik számításba.
Ha azonban az imént említett játékosok továbbra sem kapják meg a lehetőséget Madridban, könnyen lehet, hogy máshol próbálják majd meg igazolni a futballtársadalom által beléjük vetett bizalmat.
Eden Hazard formahanyatlásáról már sokszor és sok helyen írtak, tény, hogy a belga meg sem közelíti a chelsea-s önmagát, ahogyan az is, hogy a Realnál eltöltött 1,5 év alatt kis túlzással többet volt sérült, mint a Premier League-ben lehúzott hét szezonban összesen...
A középpályán pedig bármennyire is ragaszkodik Zidane a 35 éves Luka Modrichoz és a 31 esztendős Toni Krooshoz, lassan el kell gondolkoznia a pótlásukról. Már persze abban az esetben, ha vele képzelik el a jövőt Madridban. Többek között erről is kérdeztük a Spíler TV La Liga-közvetítéseinek szakkomentátorát, a Budapest Honvédnál scoutként dolgozó Koppányi Gergelyt.
Mi a legnagyobb problémája idén a Real Madridnak?
Talán az, hogy nem képesek elvégezni azt a feladatot, amit a szomszédban Diego Simeone egy átmeneti évvel megcsinált:
a középhátvédtől a középcsatárig a komplett tengelyt kicserélte a csapatában, ezzel gyakorlatilag felépített egy új Atléticót.
Zinédine Zidane ezt nem vállalta, továbbra is bízik a 2017-es sikergárdában, és nem hajlandó észrevenni, hogy muszáj lenne új játékosokat beépíteni a kezdőbe, a régiek közül pedig néhányat elengedni... Nagyjából kétévente mindig újranézem a Keresztapa-trilógiát, most karácsonykor is így tettem,
és amikor az első rész egyik ikonikus jelenetében Clemenza azt ecseteli Michaelnek, hogy öt-tíz évenként szükség van a háborúra és a vérátömlesztésre („lecsapolni a rossz vért”), teljesen indokolatlanul, de a Real Madrid jutott eszembe.
Négy-öt év elmúltával ugyanis egyszerűen lehetetlen ugyanazzal a csapattal komoly sikereket elérni.
Kijelenthető, hogy Cristiano Ronaldo távozásával indult el a lejtőn Zidane csapata?
Természetesen, a mai futballban talán a portugál és Lionel Messi az, akit egyik csapat sem tudna pótolni. A Realnak sem igazán sikerült, pedig mostanra illett volna kitalálni egy olyan szisztémát, amely nélküle is működik.
A Liverpoolnak és a Bayernnek soha nem volt Ronaldója vagy Messije, ám a Bajnokok Ligája legutóbbi két kiírását mégis ők nyerték.
Bár Benzemából Zidane komplex támadót faragott, ami nagy pozitívum, de a franciának gyakran vannak olyan 8-10 meccses periódusai, amikor nagyon nem megy neki a játék – CR-nek ilyen szinte soha sem volt a Madridban eltöltött kilenc éve alatt...
Ha már a francia vezetőedző szóba került, mennyire biztos az ő helye a kispadon?
Nagyon érdekes az ő helyzete, hiszen 2018-ban is „csak” a Bajnokok Ligája-győzelem tartotta a víz felett. Abban a szezonban már rengeteg kritikát kapott, ám a sorozatban harmadszor megnyert BL-trófea megmentette; függetlenül attól, hogy végül ő maga köszönt el a klubtól. Azért van nehéz helyzetben a vezetőség – pontosabban Florentino Pérez elnök, aki szinte egymaga dönt mindenben –, mert jelenleg nincs igazán elérhető topedző a piacon.
Mauricio Pochettino aláírt a PSG-hez, Thomas Tuchel elment a Chelsea-hez, így gyakorlatilag egyedül Massimiliano Allegri jöhetne szóba.
Julian Nagelsmannt Zidane távozása után, 2018-ban már kereste a Madrid, de kérdés, hogy ő hogyan bírná kezelni azt a sok egót az öltözőben. Zidane-ra egyébként mindig afféle tűzoltó szerep hárult. Az első idejében is, amikor Rafa Benítezt váltotta, majd fél év után BL-t nyert, másodszor pedig amikor Lopeteguivel és Solarival nagyon gyors menesztések után nem találták az utat a madridiak, akkor is a Zidane-magicben bíztak. Hosszú távon azonban nem az látszik, hogy ő lenne a megoldás a kispadon.
Kylian Mbappé érkezéséről egyre gyakrabban cikkezik a spanyol sajtó. Ő lehet a megmentő?
Nem értek egyet azzal a felfogással, hogy megint egy galaktikustól várják a megváltást. A Real Madrid jelenlegi kerete közel sem rossz, vannak benne olyan fiatalok, akiket bőven lehetne használni, mégsem hozzák/hozták ki belőlük a bennük rejlő potenciált.
Rodrygóra, Vinícius Júniorra gondolok elsősorban, de említhetném azokat a kölcsönbe vagy végleg távozókat, akiket Zidane nem volt hajlandó beépíteni: Sergio Reguilón, Dani Ceballos, Martin Ödegaard, Marcos Llorente vagy akár Achraf Hakimi,
akire – nem hivatalos források szerint – visszavásárlási opciója van a klubnak az Intertől. Luka Jovicsot pedig igazán meg sem próbálták beilleszteni... Mbappé már csak hab lenne a tortán, egy jó edzővel és egy előremutató filozófiával a felsorolt játékosokból ütőképes csapatot lehetne kialakítani.
Hogy végül mi lesz a Real Madrid és Zinédine Zidane sorsa, az vélhetően nem egyik napról a másikra derül majd ki. Ha azonban nem történnek drasztikus változások a közeljövőben, könnyen lehet, hogy huzamosabb ideig figyelheti a királyi gárda a városi rivális Atlético hátát, ezt pedig alighanem nem szeretnék megélni a klub játékosai és vezetői. A szurkolókról nem is beszélve...
(Borítókép: Oscar Del Pozo/AFP)